1És történt Niszán hónapban, Ártáchshásztá király huszadik évében: bor volt előtte, és fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem voltam azelőtt szomorú előtte, 2és így szólt hozzám a király: Miért szomorúak az arcaid, hiszen nem vagy beteg? Nem más ez, csak a szív szomorúsága. Ekkor nagyon-nagyon megijedtem, 3és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Miért ne volnának szomorúak az arcaim, amikor az a város, ahol atyáim sírjainak háza van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg? 4És ezt mondta nekem a király: Mit kérsz tehát? Én pedig imádkoztam az Egek Elohimjához, 5és ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha kedves előtted szolgád, küldj engem Yáhu’Dáhba, atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem azt. 6És ezt mondta nekem a király — a királyné pedig mellette ült —: Meddig tart az utad, és mikor térsz vissza? És jónak látta a király, hogy elküldjön engem, én pedig megmondtam neki az időt. 7És ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adjanak nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy átengedjenek engem, amíg el nem jutok Yáhu’Dáhba; 8és egy levelet Ászáfhoz, a király kertjének őréhez, hogy adjon nekem fát, hogy gerendázzam a Beit–Yahuwahhoz tartozó erőd kapuit, meg a város falát, meg azt a házat, amelybe bemegyek. És megadta nekem a király az én Elohimom jó keze szerint, amely rajtam volt. 9És megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király leveleit. A király pedig haderőből való vezéreket és lovasokat küldött velem. 10És meghallotta ezt a Choróni Szánbálát és Toviyáh, az Ámoni szolga, és nagy rosszallással voltak iránta, hogy jött egy ember, hogy a jót keresse Yiszrá’El fiainak.
11És megérkeztem Yerusháláyimba, és ott voltam három napig. 12És fölkeltem éjszaka, én és néhány ember velem, és nem mondtam meg senkinek, mit adott az én Elohimom a szívembe, hogy megtegyem Yerusháláyimért; és állat sem volt velem, csak az az állat, amelyen lovagoltam. 13És kimentem a Völgy-kapun éjszaka, a Sárkány-forrás felé és a Szemét-kapuhoz, és szemléltem Yerusháláyim falait, amelyek le voltak rombolva, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. 14És átmentem a Forrás-kapuhoz és a Király-tóhoz, de nem volt hely az állatnak, hogy alattam átmenjen. 15És fölmentem a patak mentén éjszaka, és szemléltem a falat, és visszafordultam, és bementem a Völgy-kapun, és visszatértem. 16És az elöljárók nem tudták, hová mentem és mit teszek; sem a Yáhu’Dáhiaknak, sem a Kohánimnak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a munka többi végzőjének nem mondtam meg eddig. 17És ezt mondtam nekik: Ti látjátok a bajt, amelyben vagyunk, hogy Yerusháláyim rommá lett, és kapuit tűz gyújtotta fel; jöjjetek, és építsük fel Yerusháláyim falát, és ne legyünk többé gyalázattá. 18És elmondtam nekik az én Elohimom kezét, amely jó volt rajtam, meg a király szavait is, amelyeket mondott nekem. És ezt mondták: Keljünk fel, és építsünk! És megerősítették kezeiket a jóra.
19És meghallotta ezt a Choróni Szánbálát, Toviyáh, az Ámoni szolga, és az arab Geshem, és gúnyolódtak rajtunk és lenéztek bennünket, és ezt mondták: Mi ez a dolog, amit ti tesztek? A király ellen lázadtok-e? 20És választ adtam nekik, és ezt mondtam nekik: Az Egek Elohimja, ő ad nekünk sikert, mi pedig, az ő szolgái, fölkelünk és építünk; nektek azonban nincs részetek, sem jogotok, sem emléketek Yerusháláyimban.
Szójegyzék: Ámoni (עַמּוֹנִי – ) – ammóni – néptől való • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ártáchshásztá (אַרְתַּחְשַׁסְתָּא – 𐤀𐤓𐤕𐤇𐤔𐤎𐤕𐤀) – Artaxerxész héber neve, =Sh • Beit-Yahuwah (בֵּית יְהוָה – 𐤁𐤉𐤕𐤉𐤄𐤅𐤄) – Yahuwah Háza • Choróni (חֹרֹנִי – 𐤇𐤓𐤍𐤉) – Chorónból való • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Geshem (גֶּשֶׁם – 𐤂𐤔𐤌) – Eső – arab ellenség, שׁ=Sh • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Szánbálát (סַנְבַלַּט – 𐤎𐤍𐤁𐤋𐤈) – Szín titokban adott életet – Choróni származású ellenség, a→á • Toviyáh (טוֹבִיָּה – 𐤈𐤅𐤁𐤉𐤄) – Yahuwah jó – a fogságból visszatérők egyike • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye