1Énekek éneke, amely Shlomohé.
2Csókoljon meg engem szája csókjaival,
mert szerelmeid jobbak a bornál.
3Olajaid illatára jók,
kiöntött olaj a neved;
ezért szeretnek téged a leányok.
4Vonj engem magad után, fussunk!
Bevitt engem a király a szobáiba.
Ujjongunk és örülünk benned,
emlegetjük szerelmeidet, jobban a bornál;
méltán szeretnek téged.
5Fekete vagyok, de szép,
Yerusháláyim leányai,
mint Kédár sátrai,
mint Shlomoh szőnyegei.
6Ne nézzetek engem, hogy fekete vagyok,
mert lesütött engem a nap.
Anyám fiai felindultak ellenem,
őrzővé tettek a szőlőket;
a magam szőlőjét nem őriztem.
7Mondd meg nekem, akit szeret Nefeshem,
hol legeltetsz,
hol deleltetsz délben?
Miért legyek olyan, mint aki befátyolozza magát
társaid nyájainál?
8Ha nem tudod magadtól, ó szép az asszonyok között,
indulj el a nyáj nyomain,
és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
9Pár’oh szekereinek paripájához hasonlítalak téged, kedvesem.
10Bájosak arcaid a füzérek között,
nyakad a gyöngysorokban.
11Aranyfüzéreket készítünk neked
ezüstpöttyökkel.
12Míg a király az asztalánál ül,
nárdusom árasztja illatát.
13Mirhacsokor az én szerelmesem nekem,
mely keblem között nyugszik.
14Ciprusfürt az én szerelmesem nekem,
‘Ein-Gedi szőleiben.
15Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy,
szemeid galambok.
16Íme, szép vagy, szerelmesem, kedves is,
fekvőhelyünk is üde zöld.
17Házaink gerendái cédrusok,
mennyezetünk ciprusfa.
Szójegyzék: ‘Ein-Gedi (עֵיןגֶּדִי – 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Kecske-forrás – oázis a Holt-tenger nyugati partján; ayin aposztrófként jelölve • Kédár (קֵדָר – 𐤒𐤃𐤓) – Kédár/Sötét • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany