1Fekhelyemen, éjjeleken át
kerestem,
akit Nefeshem szeret;
kerestem őt,
de nem találtam.
2Fölkelek hát,
és körbejárom a várost,
az utcákon és a tereken
keresem,
akit Nefeshem szeret.
Kerestem őt,
de nem találtam.
3Rám találtak az őrök,
akik a várost körüljárják:
akit Nefeshem szeret,
láttátok-e?
4Alig haladtam el tőlük,
míg meg nem találtam,
akit Nefeshem szeret.
Megragadtam,
és nem engedem el,
míg be nem viszem anyám házába,
és fogantatóm szobájába.
5Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!
6Ki az, aki ott jön föl a pusztából,
mint füstoszlopok,
mirhától és tömjéntől illatozva,
az árus minden porából?
7Íme, Shlomoh nyoszolyája az,
hatvan vitéz körülötte
Yiszrá’El vitézei közül!
8Mindnyájan kardfogók,
harcra betanítottak;
mindegyiknek kardja a combján,
az éjjelek rettegése miatt.
9Gyaloghintót csinált magának
Shlomoh király
Levánon fáiból.
10Oszlopait ezüstből csinálta,
támláját aranyból,
ülését bíborból,
belsejét szeretettel rakták ki
Yerusháláyim lányai.
11Jertek ki és nézzétek, Tzion lányai,
Shlomoh királyt a koronával,
mellyel anyja megkoronázta őt
nászának napján,
szíve örömének napján.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany