1Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy!
Szemeid galambok fátyolod mögött.
Hajad olyan, mint a kecskenyáj,
mely Gil’ád hegyéről hullámzik alá.
2Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhnyáj,
mely az úsztatóból jött fel;
mindegyiknek van ikerpárja,
és nincs köztük hiányos.
3Ajkaid, mint a karmazsinfonál,
és beszéded bájos;
mint gránátalmagerezd a halántékod
fátyolod mögött.
4Mint Dávid tornya a nyakad,
fegyvertárnak épült;
ezer pajzs függ rajta,
a vitézek minden kerek pajzsa.
5Két melled, mint két őzgida,
gazella ikerpárja,
melyek liliomok közt legelnek.
6Míg a nap fellélegzik,
és elfutnak az árnyak,
elmegyek a mirha hegyére
és a tömjén halmára.
7Egészen szép vagy, kedvesem,
és hiba nincs benned.
8Velem a Levánonról, menyasszony,
velem a Levánonról jöjj!
Tekints le az Ámánáh csúcsáról,
a Szenir és a Chermon csúcsáról,
az oroszlánok tanyáiról,
a párducok hegyeiről.
9Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszony,
megdobogtattad szívemet szemeid egyikével,
nyakláncod egyetlen láncszemével.
10Mily szépek a szerelmeid, húgom, menyasszony!
Mennyivel jobbak szerelmeid a bornál,
és olajaid illata minden balzsamnál.
11Színmézet csepegnek ajkaid, menyasszony,
méz és tej van nyelved alatt,
és ruháid illata, mint a Levánon illata.
12Bezárt kert a húgom, menyasszony,
bezárt forrás, lepecsételt kútforrás.
13Hajtásaid gránátalmák paradicsomkertje,
édes gyümölcsökkel,
ciprusok nárdusokkal,
14nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
minden tömjénfával,
mirha és aloé,
minden fő balzsammal;
15kertek forrása,
élő vizek kútja,
melyek a Levánonról csörgedeznek.
16Ébredj, északi szél,
és jöjj, déli szél,
fújj kertemre,
áradjanak balzsamai!
Jöjjön szerelmem a kertjébe,
és egye édes gyümölcseit.
Szójegyzék: Ámánáh (אֲמָנָה – 𐤀𐤌𐤍𐤄) – Szövetség/Állandó – az Anti-Levánon hegylánc egyik csúcsa • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chermon (חֶרְמוֹן – 𐤇𐤓𐤌𐤅𐤍) – Szent/Elkülönített – magashegyi csúcs északon • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Szenir (שְׂנִיר – 𐤔𐤍𐤉𐤓) – hó-hegy • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim