[HU] Shmu’El álef 17

¹Összegyűjtötték a Pelishti a táboraikat a harcra, és összegyűltek Szokohnál, amely Yáhu’Dáhé, és tábort ütöttek Szokoh és Azekáh között, Efesz-Dámimnál. ²Shá’ul és a Yiszrá’Eli férfiak összegyűltek, és tábort ütöttek az Eláh völgyében, és csatarendbe álltak a Pelishti elé. ³A Pelishti a hegyen álltak innen, Yiszrá’El pedig a hegyen állt onnan, és a völgy közöttük volt. ⁴Ekkor kijött a köztes ember a Pelishti táboraiból, Golját a neve, Gátból; magassága hat könyök és egy arasz. ⁵Rézsisak a fején, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya ötezer shekel réz. ⁶Rézvért a lábain, és rézdárda a vállai között. ⁷Lándzsájának nyele, mint a szövők zugolyfája, és lándzsájának hegye hatszáz shekel vas; és a pajzshordozója ment előtte. ⁸Megállt, és odakiáltott Yiszrá’El csatasorainak, és ezt mondta nekik: Miért jöttetek ki csatarendbe állni a harcra? Hát nem én vagyok a Pelishti, ti pedig Shá’ul szolgái? Válasszatok ki magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám! ⁹Ha le tud velem küzdeni és megöl engem, akkor szolgáitok leszünk; de ha én bírok vele és megöltem őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és szolgáltok minket. ¹⁰Ezt mondta a Pelishti: Én gyaláztam Yiszrá’El csatasorait ezen a napon; adjatok nekem egy embert, hogy megküzdjünk együtt! ¹¹Amikor meghallotta Shá’ul és egész Yiszrá’El a Pelishti ezen beszédeit, megrettentek és igen féltek.

¹²Dávid pedig annak az Efráti embernek a fia volt Beit-Lechem Yáhu’Dáhból, akinek a neve Yisháj, és nyolc fia volt; és az ember Shá’ul napjaiban öreg volt, koros a férfiak között. ¹³Yisháj három nagyobbik fia elment, Shá’ul után mentek a harcba; és három fiának a neve, akik a harcba mentek: Eli’áv az elsőszülött, utána AviNádáv, a harmadik pedig Shámáh. ¹⁴Dávid volt a legkisebb; a három nagyobbik pedig Shá’ul után ment. ¹⁵Dávid járt és visszatért Shá’ultól, hogy legeltesse apjának juhait Beit-Lechemben. ¹⁶A Pelishti pedig odalépett reggel és este, és kiállt negyven napon át.

¹⁷Ekkor ezt mondta Yisháj a fiának, Dávidnak: Vidd el a testvéreidnek ezt az éfa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba a testvéreidhez. ¹⁸Ezt a tíz darab sajtot pedig vidd el az ezred parancsnokának; testvéreidet látogasd meg békességgel, és a zálogukat hozd el. ¹⁹Shá’ul és ők, meg Yiszrá’El minden férfia az Eláh völgyében harcolnak a Pelishtivel. ²⁰Felkelt Dávid korán reggel, rábízta a juhokat egy őrzőre, felvette és elment, ahogyan Yisháj parancsolta neki; és megérkezett a szekértáborhoz, miközben a sereg kivonult a csatasorba, és csatakiáltást hallattak a harcra. ²¹Csatarendbe állt Yiszrá’El és a Pelishti, csatasor csatasorral szemben. ²²Dávid lerakta magáról a holmiját a holmiőrző kezéhez, és a csatasorhoz futott; megérkezett, és békesség felől kérdezte a testvéreit. ²³És miközben beszélt velük, íme, feljött a köztes ember, Golját a Pelishti, a neve, Gátból, a Pelishti csatasoraiból, és ugyanazokat a beszédeket mondta; és Dávid meghallotta. ²⁴Yiszrá’El minden férfia pedig, amikor meglátták azt az embert, elfutottak előle, és igen féltek. ²⁵Ezt mondta Yiszrá’El egy-egy férfia: Láttátok ezt a feljövő embert? Bizony, hogy gyalázza Yiszrá’Elt, azért jön fel; és az lesz, hogy azt az embert, aki megöli, nagy gazdagsággal gazdagítja a király, és a leányát adja neki, és apjának házát szabaddá teszi Yiszrá’Elben. ²⁶Ekkor ezt mondta Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a Pelishtit, és elveszi a gyalázatot Yiszrá’Elről? Mert ki ez a körülmetéletlen Pelishti, hogy gyalázta az élő Elohim csatasorait? ²⁷A nép pedig így szólt hozzá, e beszéd szerint, mondván: Így történik azzal az emberrel, aki megöli őt.

²⁸Amikor meghallotta Eli’áv, a legnagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszél, fellángolt Eli’áv haragja Dávid ellen, és ezt mondta: Miért jöttél le, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Én ismerem a te elbizakodottságodat és szíved gonoszságát: hogy a harcot lásd, azért jöttél le. ²⁹Ekkor ezt mondta Dávid: Mit tettem most? Hát nem csak beszéd volt? ³⁰És elfordult mellőle egy másik felé, és ugyanezt a beszédet mondta; és a nép ugyanúgy válaszolt neki, mint az előbbi beszéd szerint.

³¹Meghallották a beszédeket, amelyeket Dávid mondott, és jelentették Shá’ul előtt, ő pedig magához vette. ³²És ezt mondta Dávid Shá’ulnak: Ne essen el senki szíve miatta; a te szolgád elmegy, és megküzd ezzel a Pelishtivel. ³³De Shá’ul ezt mondta Dávidnak: Nem bírsz elmenni ez ellen a Pelishti ellen, hogy megküzdj vele, mert te ifjú vagy, ő pedig harc embere ifjúsága óta. ³⁴Dávid azonban ezt mondta Shá’ulnak: Pásztor volt a te szolgád az apjának a juhainál; és ha jött az oroszlán meg a medve, és elvitt egy bárányt a nyájból, ³⁵kimentem utána, levertem és kiragadtam a szájából; és ha ellenem támadt, megragadtam a szakállánál, levertem és megöltem. ³⁶Az oroszlánt is, a medvét is leverte a te szolgád; és ez a körülmetéletlen Pelishti olyan lesz, mint egy azok közül, mert gyalázta az élő Elohim csatasorait. ³⁷Majd ezt mondta Dávid: Yahuwah, aki megmentett engem az oroszlán mancsából és a medve mancsából, ő ment meg ennek a Pelishtinek a kezéből. Ekkor ezt mondta Shá’ul Dávidnak: Menj, és Yahuwah legyen veled! ³⁸És felöltöztette Shá’ul Dávidot a saját ruháiba, rézsisakot adott a fejére, és páncélba öltöztette őt. ³⁹Dávid felövezte a kardját a ruhái fölé, és nekifeszült, hogy járjon, mert nem próbálta; és ezt mondta Dávid Shá’ulnak: Nem bírok ezekben járni, mert nem próbáltam. És levette azokat Dávid magáról. ⁴⁰Kezébe vette a botját, és kiválasztott magának öt sima követ a patakból, és beletette azokat a pásztoredénybe, amije volt, a tarisznyába; és a parittyája a kezében, és odalépett a Pelishtihez. ⁴¹És ment a Pelishti, ment és közeledett Dávidhoz; és a pajzshordozó ember előtte. ⁴²Amikor a Pelishti odanézett és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt, vöröses és szép tekintetű. ⁴³Ekkor ezt mondta a Pelishti Dávidnak: Hát kutya vagyok én, hogy botokkal jössz ellenem? És szidalmazta a Pelishti Dávidot az ő elohimával. ⁴⁴És ezt mondta a Pelishti Dávidnak: Gyere hozzám, hadd adjam a testedet az Egekre madarának és a mező vadjának! ⁴⁵De Dávid ezt mondta a Pelishtinek: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, én pedig hozzád megyek Yahuwah Tzeváot nevében, Yiszrá’El csatasorainak Elohimjáéban, akit te gyaláztál. ⁴⁶Ezen a napon kezembe zár téged Yahuwah, és leverlek, és leveszem a fejedet rólad, és odaadom a Pelishti táborának hulláját ezen a napon az Egekre madarának és a föld vadjának; és megtudja az egész föld, hogy van Elohimja Yiszrá’Elnek. ⁴⁷És megtudja ez az egész gyülekezés, hogy nem karddal és lándzsával szabadít Yahuwah, mert Yahuwahé a harc, és ő ad benneteket a kezünkbe.

⁴⁸És az lett, hogy amikor felkelt a Pelishti, és ment és közeledett Dávid elé, akkor Dávid sietett, és a csatasor felé futott a Pelishti elé. ⁴⁹És kinyújtotta Dávid a kezét az edény felé, és vett onnan egy követ, és elparittyázta, és úgy verte homlokon a Pelishtit, hogy a kő belesüllyedt a homlokába, és arcára esett a földre. ⁵⁰Így bírt Dávid a Pelishtivel parittyával és kővel, és leverte a Pelishtit, és megölte; és kard nem volt Dávid kezében. ⁵¹Odafutott Dávid, megállt a Pelishti mellett, fogta a kardját, kihúzta a hüvelyéből, és megölte vele, és levágta vele a fejét; amikor látták a Pelishti, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak. ⁵²Felkeltek Yiszrá’El és Yáhu’Dáh férfiai, csatakiáltást hallattak, és üldözték a Pelishtit, amíg a völgyhöz érsz, és Ekron kapuiig; és elhullottak a Pelishti sebesültjei a Sha’aráyim felé vivő úton, egészen Gátig és Ekronig. ⁵³Visszatértek Yiszrá’El fiai a Pelishti üldözéséből, és kifosztották a táboraikat. ⁵⁴Dávid pedig fogta a Pelishti fejét, és elvitte Yerusháláyimba; a fegyvereit pedig a sátrában helyezte el.

⁵⁵Amikor látta Shá’ul, hogy kimegy Dávid a Pelishti elé, ezt mondta Ávnernak, a sereg parancsnokának: Kinek a fia ez az ifjú, Ávner? Ekkor ezt mondta Ávner: Az életedre, ó király, nem tudom. ⁵⁶És ezt mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia ez a fiatal. ⁵⁷És amikor visszatért Dávid, miután leverte a Pelishtit, fogta őt Ávner, és bevitte Shá’ul elé; a Pelishti feje a kezében volt. ⁵⁸Ekkor ezt mondta neki Shá’ul: Kinek a fia vagy, te ifjú? És ezt mondta Dávid: A te szolgádnak, a Beit-Lechemi Yishájnak a fia.

Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • AviNádáv (אֲבִינָדָב – 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤃𐤁) – Atyám nemeslelkű/Nemes atya • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Azekáh (עֲזֵקָה – 𐤏𐤆𐤒𐤄) – Felszántott/Körülkerített – pogány város • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Zvulun városa • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efesz-Dámim (אֶפֶס דַּמִּים – 𐤀𐤐𐤎 𐤃𐤌𐤉𐤌) – A vér határa/A vér vége • Efráti (אֶפְרָתִי – 𐤀𐤐𐤓𐤕𐤉) – Efrátai (Beit-Lechem környéki) • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Ekron (עֶקְרוֹן – 𐤏𐤒𐤓𐤅𐤍) – Pelishti város • Eláh (אֵלָה – 𐤀𐤋𐤄) – Hoshe’á apja • Eli’áv (אֱלִיאָב – 𐤀𐤋𐤉𐤀𐤁) – El az atyám • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gáj (גַּיְא – 𐤂𐤉𐤀) – Völgy • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Golját (גָּלְיָת – 𐤂𐤋𐤉𐤕) – Száműzött/Felfedett (filiszteus harcos • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Sha’aráyim (שַׁעֲרַיִם – 𐤔𐤏𐤓𐤉𐤌) – Két kapu • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shámáh (שַׁמָּה – 𐤔𐤌𐤄) – Pusztulás/Döbbenet • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szokoh (שׂוֹכֹה – 𐤔𐤅𐤊𐤄) – Sövény/Védelem – pogány város • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yahuwah jelzője • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yahuwah ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa