1És történt, amikor befejezte a beszédet Shá’ullal, hogy Yáhu’Nátán Nefeshe összekötteték Dávid Nefeshével, és úgy szerette őt Yáhu’Nátán, mint a maga Nefeshét. 2És magához vette őt Shá’ul azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 3És szövetséget kötött Yáhu’Nátán Dáviddal, mert szerette őt, mint a maga Nefeshét. 4És levetette Yáhu’Nátán a köpenyt, amely rajta volt, és Dávidnak adta, és az öltözékét, és egészen a kardjáig, és az íjáig, és az övéig. 5És kivonult Dávid, és mindenütt, ahová küldte őt Shá’ul, sikerrel járt, és Shá’ul a harcosok fölé rendelte őt. És jó volt ez az egész nép szemében, és Shá’ul szolgáinak szemében is.
6És történt, amikor hazatértek, amikor visszatért Dávid a Pelishti leverése után, hogy kivonultak az asszonyok Yiszrá’El minden városából énekelve és körtáncot lejtve Shá’ul király elé, dobokkal, örömmel és három(húros) hangszerekkel. 7És énekelve feleltek egymásnak a vigadozó asszonyok, és így szóltak:
Megverte Shá’ul a maga ezreit, és Dávid a maga tízezreit!
8És nagyon haragra gerjedt Shá’ul, és rossz volt a szemében ez a dolog, és így szólt: Dávidnak tízezreket adtak, nekem pedig ezreket adtak, már csak a királyság hiányzik neki! 9És gyanakvó szemmel nézte Shá’ul Dávidot attól a naptól fogva és azután.
10És történt másnap, hogy rátört Elohim rossz Szelleme Shá’ulra, és prófétált a ház belsejében, Dávid pedig játszott a kezével, mint napról napra, és a lándzsa Shá’ul kezében volt. 11És elhajította Shá’ul a lándzsát, és azt mondta: Falhoz szegezem Dávidot! De kitért Dávid előle kétszer. 12És félt Shá’ul Dávidtól, mert vele volt Yahuwah, Shá’ultól pedig eltávozott. 13És eltávolította őt Shá’ul maga mellől, és ezer parancsnokává tette magának, és ki- és bevonult a nép élén. 14És Dávid minden útján sikerrel járt, és Yahuwah vele volt. 15És látta Shá’ul, hogy nagyon sikeres, és rettegett tőle. 16De egész Yiszrá’El és Yáhu’Dáh szerette Dávidot, mert ő vonult ki és be előttük.
17És így szólt Shá’ul Dávidhoz: Íme, idősebb leányom, Meráv — őt adom neked feleségül, csak légy nekem a vitézség fiává, és harcold Yahuwah harcait! Shá’ul pedig így gondolta: Ne az én kezem legyen rajta, hanem a Pelishti keze legyen rajta. 18És így szólt Dávid Shá’ulhoz: Ki vagyok én, és mi az én életem, apám családja Yiszrá’Elben, hogy a király veje legyek? 19És történt akkor, amikor oda kellett volna adni Merávot, Shá’ul leányát Dávidnak, hogy a Mechóláti Ádri’Elnek adták őt feleségül.
20És megszerette Mikhál, Shá’ul leánya Dávidot, és jelentették Shá’ulnak, és jó volt ez a szemében. 21És így szólt Shá’ul: Odaadom őt neki, hogy csapdává legyen számára, és hogy a Pelishti keze legyen rajta. És így szólt Shá’ul Dávidhoz: Kettő révén leszel ma a vőm. 22És megparancsolta Shá’ul a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Íme, kedvel téged a király, és minden szolgája szeret téged, légy tehát a király veje. 23És elmondták Shá’ul szolgái Dávid fülébe ezeket a szavakat, és így szólt Dávid: Csekély dolog-e a szemetekben a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. 24És jelentették Shá’ul szolgái neki, mondván: Ilyen szavakat szólt Dávid. 25És így szólt Shá’ul: Így szóljatok Dávidhoz: Nem kíván a király menyasszonyi árat, csak száz Pelishti előbőrét, hogy bosszút álljon a király ellenségein. Shá’ul pedig azt tervezte, hogy Dávidot a Pelishti kezébe ejti. 26És elmondták szolgái Dávidnak ezeket a szavakat, és jó volt a dolog Dávid szemében, hogy a király vejévé legyen. És nem teltek le a napok, 27amikor felkelt Dávid, és elment, ő és emberei, és megvert a Pelishti közül kétszáz embert. És elhozta Dávid az előbőrüket, és teljes számban átadta őket a királynak, hogy a király vejévé legyen. És neki adta Shá’ul Mikhált, a leányát feleségül. 28És látta Shá’ul, és megtudta, hogy Yahuwah Dáviddal van, és Mikhál, Shá’ul leánya szerette őt. 29És még jobban félt Shá’ul Dávidtól, és ellensége lett Shá’ul Dávidnak minden napon.
30És kivonultak a Pelishti vezérei, és történt, valahányszor kivonultak, Dávid sikeresebb volt Shá’ul minden szolgájánál, és nagyon becses lett a neve.
Szójegyzék: Ádri’El (עַדְרִיאֵל – 𐤏𐤃𐤓𐤉𐤀𐤋) – El a segítségem/El nyája • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mechóláh (מְחֹלָה – 𐤌𐤇𐤋𐤄) – Tánc helye/Táncos város (Mechóláti = a Mechóláh-i) • Meráv (מֵרַב – 𐤌𐤓𐤁) – Sokaság/Bőség (Shá’ul idősebb leánya • Mikhál (מִיכַל – 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El?/Patak • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa