1Jelentették Dávidnak, mondván: Íme, a Pelishtim hadakoznak Ke’iláh ellen, és fosztogatják a szérűket. 2Ekkor megkérdezte Dávid Yahuwaht, mondván: Elmenjek, és megverjem-e ezeket a Pelishtimet? Yahuwah ezt mondta Dávidnak: Menj, és verd meg a Pelishtimet, és szabadítsd meg Ke’iláht. 3De ezt mondták Dávid emberei neki: Íme, mi itt Yáhu’Dáhban félünk, hát még, ha elmegyünk Ke’iláhba a Pelishtim hadrendjei ellen! 4Dávid ismét megkérdezte Yahuwaht, és Yahuwah így válaszolt neki, mondván: Kelj fel, menj le Ke’iláhba, mert kezedbe adom a Pelishtimet. 5Elment tehát Dávid és emberei Ke’iláhba, harcolt a Pelishtim ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy csapást mért rájuk. Így szabadította meg Dávid Ke’iláh lakóit.
6Történt pedig, hogy amikor Evyátár, Áchimelekh fia Dávidhoz menekült Ke’iláhba, kezében Efoddal ment le. 7Jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid Ke’iláhba ment, és ezt mondta Shá’ul: Kezembe adta őt Elohim, mert bezárta magát, hogy egy városba ment, amelynek kapui és retesze vannak. 8Ezért összehívta Shá’ul az egész népet a harcra, hogy lemenjen Ke’iláhba, és körülzárja Dávidot és embereit. 9De megtudta Dávid, hogy Shá’ul a rosszat forralja ellene, és ezt mondta Evyátár Kohennek: Hozd ide az Efodot! 10És ezt mondta Dávid: Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, hallván hallotta szolgád, hogy Shá’ul Ke’iláhba akar jönni, hogy elpusztítsa a várost énmiattam. 11Kiszolgáltatnak-e engem Ke’iláh polgárai a kezébe? Lejön-e Shá’ul, ahogyan szolgád hallotta? Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, jelentsd meg, kérlek, szolgádnak! És ezt mondta Yahuwah: Lejön. 12Akkor ezt mondta Dávid: Kiszolgáltatnak-e Ke’iláh polgárai engem és embereimet Shá’ul kezébe? És ezt mondta Yahuwah: Kiszolgáltatnak. 13Felkelt tehát Dávid és emberei, mintegy hatszáz férfi, kivonultak Ke’iláhból, és jártak, amerre csak járhattak. Amikor pedig jelentették Shá’ulnak, hogy Dávid elmenekült Ke’iláhból, lemondott a kivonulásról.
14Dávid a pusztában lakott a sziklavárakban, és a hegyen lakott, Zif pusztájában. Shá’ul kereste őt minden nap, de nem adta őt Elohim a kezébe. 15És látta Dávid, hogy Shá’ul kivonult, hogy lelkére törjön. Dávid pedig Zif pusztájában volt, az erdőségben. 16Ekkor felkelt Yáhu’Nátán, Shá’ul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és megerősítette kezét Elohimban. 17És ezt mondta neki: Ne félj, mert nem talál meg téged apámnak, Shá’ulnak keze, és te leszel Yiszrá’El fölött király, én pedig a második leszek melletted. Apám, Shá’ul is így tudja. 18És szövetséget kötöttek ketten Yahuwah színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Yáhu’Nátán pedig hazament.
19Akkor felmentek a Zifim Shá’ulhoz Giv’áhba, mondván: Vajon nem nálunk rejtőzködik-e Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Chákhiláh halmán, amely Yeshimontól jobbra van? 20Most tehát, lelked minden kívánsága szerint, ó király, hogy lejöjj, jöjj le, a mi dolgunk pedig az lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a király kezébe. 21És ezt mondta Shá’ul: Áldottak vagytok ti Yahuwah előtt, mert szántatok engem. 22Menjetek hát, készüljetek tovább, tudjátok meg és nézzétek meg a helyét, ahol a lába jár, ki látta őt ott, mert azt mondta nekem, hogy ravaszkodván ravaszkodik. 23Nézzétek meg és tudjátok meg minden rejtekhelyet, ahol elrejtőzik, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és veletek megyek. És lesz, ha az országban van, kikutatom őt Yáhu’Dáh minden ezrei közül. 24Felkeltek tehát, és Shá’ul előtt Zifbe mentek.
Dávid pedig embereivel együtt Má’on pusztájában volt, a síkságon, Yeshimontól jobbra. 25Elment Shá’ul és emberei, hogy keressék, de jelentették Dávidnak, ezért lement a sziklához, és Má’on pusztájában maradt. Meghallotta ezt Shá’ul, és üldözte Dávidot Má’on pusztájában. 26És ment Shá’ul a hegy egyik oldalán, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve ment Shá’ul elől, mert Shá’ul és emberei körülfogták Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. 27De követ jött Shá’ulhoz, mondván: Siess és menj, mert betörtek a Pelishtim az országba! 28Ekkor visszatért Shá’ul a Dávid üldözéséből, és a Pelishtim ellen ment. Ezért nevezték el azt a helyet Szelá HáMáchlekotnak.
Szójegyzék: Áchimelekh (אֲחִימֶלֶךְ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤋𐤊) – A király testvérem – Kohen, Evyátár apja • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chákhiláh (חֲכִילָה – 𐤇𐤊𐤉𐤋𐤄) – Sötét/Homályos (halom) • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Giv’áh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb (Shá’ul szülővárosa, BenYáminban – BenYámin városa • HáMáchlekot (הַמַּחְלְקוֹת – 𐤄𐤌𐤇𐤋𐤒𐤅𐤕) – A szétválasztások/Az elválások • Ke’iláh (קְעִילָה – 𐤒𐤏𐤉𐤋𐤄) – Erőd – pogány város • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Má’on (מָעוֹן – 𐤌𐤏𐤅𐤍) – Lakóhely/Hajlék – város a hegyvidéken • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshimon (יְשִׁימוֹן – 𐤉𐤔𐤉𐤌𐤅𐤍) – Pusztaság/Kietlen vidék • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Zif (זִיף – 𐤆𐤉𐤐) – Fényes/Olvasztott – pogány város • Zifi (זִפִי – 𐤆𐤐𐤉) – Zif lakója/Zif-i