1Amikor megöregedett Shmu’El, fiait tette Yiszrá’El fölött bírákká. 2Elsőszülött fiának neve Yo’el, a másodiké pedig Aviyáh; Be’er-Shevában bíráskodtak. 3De fiai nem jártak az ő útjain, hanem a haszon után hajlottak, megvesztegetést fogadtak el, és elhajlították az ítéletet.
4Összegyűltek azért Yiszrá’El minden vénei, és eljöttek Shmu’Elhez Rámáhba. 5És mondták neki: Íme, te megöregedtél, fiaid pedig nem járnak útjaidon; most tégy fölénk királyt, hogy ítéljen minket, mint minden nemzetek. 6De rossznak tűnt a dolog Shmu’El szemében, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ítéljen minket. És imádkozott Shmu’El Yahuwahhoz. 7És mondta Yahuwah Shmu’Elnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne uralkodjam fölöttük. 8Mind a cselekedetek szerint, amelyeket cselekedtek azon naptól, hogy felhoztam őket Mitzráyimból, egészen e napig, hogy elhagytak engem és szolgáltak más elohim-okat — úgy cselekszenek veled is. 9Most pedig hallgass a szavukra; csakhogy tanúskodván tanúskodj ellenük, és jelentsd ki nekik a király jogrendjét, aki uralkodni fog fölöttük.
10És elmondta Shmu’El Yahuwah minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 11És mondta: Ez lesz a király jogrendje, aki uralkodni fog fölöttetek: fiaitokat elveszi, és magának rendeli harci kocsijához és lovasaihoz, és futnak harci kocsija előtt; 12és magának rendeli őket ezredesekké és ötvenedesekké, hogy szántsák szántását és arassák aratását, és hogy készítsék harci fölszerelését és kocsijának fölszerelését. 13És leányaitokat elveszi kenőcskeverőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 14És szántóföldjeiteket, szőlőiteket és legjobb olajfáitokat elveszi, és szolgáinak adja. 15És vetéseitekből és szőlőitekből tizedet vesz, és udvari embereinek meg szolgáinak adja. 16És szolgáitokat, szolgálóitokat, legjobb ifjaitokat és szamaraitokat elveszi, és a maga munkájára fogja. 17Nyájaitokból tizedet vesz, ti pedig szolgáivá lesztek neki. 18És kiáltani fogtok azon a napon királyotok elől, akit magatoknak választottatok, de nem fog felelni nektek Yahuwah azon a napon.
19De a nép nem akart hallgatni Shmu’El szavára, és mondták: Nem! Hanem király legyen fölöttünk! 20És olyanok leszünk mi is, mint minden nemzetek; ítéljen minket királyunk, vonuljon ki előttünk, és harcolja meg háborúinkat. 21És meghallgatta Shmu’El a nép minden szavát, és elmondta azokat Yahuwah füleibe. 22És mondta Yahuwah Shmu’Elnek: Hallgass a szavukra, és iktass be fölébük királyt. És mondta Shmu’El Yiszrá’El férfiainak: Menjetek el, mindenki a maga városába!
Szójegyzék: Aviyáh (אֲבִיָּה – 𐤀𐤁𐤉𐤄) – Yahuwah az atyám • Be’er-Shevá (בְּאֵר שֶׁבַע – 𐤁𐤀𐤓 𐤔𐤁𐤏) – Eskü kútja – ősi szent hely • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város BenYáminban • Shmu’El (שְׁמוּאֵל – 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yo’el (יוֹאֵל – 𐤉𐤅𐤀𐤋) – Yahuwah az El/Yahuwah az Elohim