1Volt egy BenYámini ember, akinek Kish volt a neve, Avi’El fia, aki Tzeror fia, aki Bekhorát fia, aki Afiyách fia, egy Yámini férfi fia volt — erő embere (vitézlő ember). 2Volt neki egy fia, Shá’ul volt a neve, java legény és jó; nem volt nála jobb ember Yiszrá’El fiai közül; a vállától felfelé magasabb volt az egész népnél.
3Elvesztek a szamarak Kishnek, Shá’ul apjának. Kish ezt mondta Shá’ulnak, a fiának: Végy magaddal egyet a legények közül, és kelj fel, menj, keresd meg a szamarakat. 4Átment Efráyim hegyvidékén, és átment Shálisháh földjén, de nem találták meg; átmentek Shá’alim földjén, de nem voltak ott; átment a Yáminiak földjén, de nem találták meg. 5Ők a Tzuf földjére érkeztek, és Shá’ul ezt mondta a legényének, aki vele volt: Gyere, térjünk vissza, különben apám felhagy a szamarakkal, és aggódni fog miattunk. 6Az pedig ezt mondta neki: Íme, Elohim embere van ebben a városban, és tiszteletre méltó ez az ember; minden, amit mond, be is teljesedik. Most menjünk oda, talán megmondja nekünk az utunkat, amelyen járunk. 7Shá’ul ezt mondta a legényének: De íme, ha megyünk, mit viszünk az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyáinkból, és nincs ajándék, amit vihetnénk Elohim emberének. Mi van nálunk? 8A legény ismét válaszolt Shá’ulnak, és ezt mondta: Íme, van a kezemben egy negyed shekel ezüst; odaadom Elohim emberének, hogy megmondja nekünk az utunkat. 9Azelőtt Yiszrá’Elben így szólt az ember, amikor elment Elohimot megkeresni: Gyertek, menjünk el a látóhoz; mert akit ma prófétának hívnak, azt azelőtt látónak nevezték. 10Shá’ul ezt mondta a legényének: Jó a szavad, gyere, menjünk. És elmentek a városba, ahol Elohim embere volt.
11Ők a város emelkedőjén mentek fel, és leányokkal találkoztak, akik kijöttek vizeket meríteni; ezt mondták nekik: Itt van-e a látó? 12Azok feleltek nekik, és ezt mondták: Itt van, íme, előtted; siess most, mert ma jött a városba, mert ma áldozati lakomája van a népnek a magaslaton. 13Amint bementek a városba, úgy találjátok meg őt, mielőtt fölmegy a magaslatra enni, mert a nép nem eszik, amíg ő meg nem érkezik, mert ő áldja meg az áldozatot, azután esznek a meghívottak; most menjetek fel, mert most, ezen a napon találjátok meg őt. 14És fölmentek a városba; ők a város közepébe értek, és íme, Shmu’El jött ki velük szemben, hogy fölmenjen a magaslatra.
15Yahuwah pedig fölfedte Shmu’El fülét egy nappal Shá’ul érkezése előtt, mondván: 16Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert BenYámin földjéről, és kend fel őt népem, Yiszrá’El fejedelmévé, és ő megszabadítja népemet a Pelishtim kezéből; mert láttam népemet, mert eljutott hozzám a kiáltása. 17Shmu’El meglátta Shá’ult, és Yahuwah felelt neki: Íme, az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ez fogja kordában tartani népemet. 18Shá’ul Shmu’Elhez lépett a kapu közepén, és ezt mondta: Mondd meg nekem, hol van a látó háza? 19Shmu’El felelt Shá’ulnak, és ezt mondta: Én vagyok a látó; menj fel előttem a magaslatra, és egyetek velem ma; reggel pedig elbocsátlak, és mindent, ami a szívedben van, megmondok neked. 20A szamarakkal pedig, amelyek elvesztek neked ma három napja, ne foglalkozz, mert megkerültek; és kié Yiszrá’El minden kívánatos kincse? Nemde a tiéd és apád egész házáé? 21Shá’ul felelt, és ezt mondta: Nemde BenYámini vagyok, Yiszrá’El törzseinek legkisebbjéből, és a nemzetségem a legkisebb BenYámin törzsének összes nemzetsége közül? Miért beszélsz hozzám ilyen szavakkal?
22Shmu’El fogta Shá’ult és a legényét, bevitte őket a terembe, és helyet adott nekik a meghívottak élén; ők mintegy harmincan voltak. 23Shmu’El ezt mondta a szakácsnak: Add ide az adagot, amelyet neked adtam, amelyről azt mondtam neked: tedd félre magadnál. 24A szakács fölemelte a combot és ami rajta volt, és Shá’ul elé tette; és ezt mondta: Íme, a félretett rész, tedd magad elé, egyél, mert a kijelölt időre őrizték meg neked, mondván: a népet hívtam meg. És Shá’ul evett Shmu’Ellel azon a napon. 25Lementek a magaslatról a városba, és beszélt Shá’ullal a háztetőn. 26Korán fölkeltek, és amikor hajnalodni kezdett, Shmu’El fölkiáltott Shá’ulnak a háztetőre, mondván: Kelj fel, és elbocsátlak. Shá’ul fölkelt, és kimentek mindketten, ő és Shmu’El, kifelé. 27Ők a város szélén mentek lefelé, és Shmu’El ezt mondta Shá’ulnak: Szólj a legénynek, hogy menjen el előttünk — és az elment —, te pedig állj meg most, hogy meghallassam veled Elohim igéjét.
Szójegyzék: Afiyách (אֲפִיחַ – 𐤀𐤐𐤉𐤇) – Megújul/Megéled • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Avi’El (אֲבִיאֵל – 𐤀𐤁𐤉𐤀𐤋) – El az atyám • Bekhorát (בְּכוֹרַת – 𐤁𐤊𐤅𐤓𐤕) – Elsőszülöttség • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Kish (קִישׁ – 𐤒𐤉𐤔) – Íj/Csapda (Shá’ul apja • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Vizek • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Shá’alim (שַׁעֲלִים – 𐤔𐤏𐤋𐤉𐤌) – Rókák (földrajzi név) • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shálisháh (שָׁלִשָׁה – 𐤔𐤋𐤔𐤄) – Hármas terület (földrajzi név) • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Shmu’El (שְׁמוּאֵל – 𐤔𐤌𐤅𐤀𐤋) – Elohim meghallgatta • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzeror (צְרוֹר – 𐤑𐤓𐤅𐤓) – Csokor/Zsinór • Tzuf (צוּף – 𐤑𐤅𐤐) – Lépesméz/Édesség • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yámini (יְמִינִי – 𐤉𐤌𐤉𐤍𐤉) – Jobboldali/Jobb kézhez tartozó – BenYámin törzséből való • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa