1És számba vette Dávid a népet, amely vele volt, és ezredeseket meg századosokat helyezett föléjük. 2És kibocsátotta Dávid a népet: egyharmadát Yoáv keze alá, egyharmadát Ávisháj, Tzeru’Yáh fia, Yoáv testvére keze alá, egyharmadát pedig a Gáti Itáj keze alá. És ezt mondta a király a népnek: Kimenvén kimegyek én is veletek. 3De a nép ezt mondta: Nem mész ki, mert ha menekülvén menekülünk is, nem fordítják ránk a szívüket, és ha meghal is felünk, nem fordítják ránk a szívüket; mert te most annyi vagy, mint mi tízezren. Most pedig jobb, hogy a városból légy nekünk segítségül. 4És ezt mondta nekik a király: Ami jó a szemetekben, azt teszem. És megállt a király a kapu oldalánál, és az egész nép kivonult százanként és ezrenként. 5És megparancsolta a király Yoávnak, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Gyengéden bánjatok az én kedvemért a fiúval, Ávshálommal! És az egész nép hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérnek Ávshálom dolga felől.
6És kivonult a nép a mezőre Yiszrá’El elé, és az ütközet az Efráyimi erdőben volt. 7És megverettek ott Yiszrá’El népe Dávid szolgái előtt, és nagy vereség volt ott azon a napon: húszezer. 8És szétterjedt ott az ütközet az egész vidék színén, és többet evett az erdő a népből, mint amennyit evett a fegyver azon a napon.
9És Ávshálom találkozott Dávid szolgáival. Ávshálom egy öszvéren nyargalt, és az öszvér bement egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, és a feje beleakadt a tölgyfába, és ott maradt az Egek között és a föld között, az öszvér pedig, amely alatta volt, továbbment. 10És meglátta egy ember, és jelentette Yoávnak, és ezt mondta: Íme, láttam Ávshálomot egy tölgyfán függeni. 11És ezt mondta Yoáv az embernek, aki jelentette neki: Hát íme, láttad, és miért nem sújtottad le ott a földre? Akkor rajtam lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt és egy övet. 12De az ember ezt mondta Yoávnak: És ha ezer ezüstöt mérnének is a tenyeremre, nem nyújtanám ki kezemet a király fiára, mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Ávishájnak és Itájnak, mondván: Vigyázzatok, bárki legyen is, a fiúra, Ávshálomra! 13Vagy ha hamisan cselekedtem volna az életem ellen — és semmi dolog nem marad rejtve a király elől —, akkor te magad álltál volna félre. 14És ezt mondta Yoáv: Nem így vesztegetem előtted az időt! És vett három vesszőt a kezébe, és beledöfte őket Ávshálom szívébe, aki még élt a tölgyfa szívében. 15És körülfogta tíz legény, Yoáv fegyverhordozói, és leütötték Ávshálomot, és megölték.
16És megfújta Yoáv a kürtöt, és visszatért a nép Yiszrá’El üldözéséből, mert Yoáv megkímélte a népet. 17És fogták Ávshálomot, és bedobták az erdőben a nagy gödörbe, és igen nagy kőrakást emeltek föléje; és egész Yiszrá’El elmenekült, ki-ki a sátrába. 18Ávshálom pedig vett még életében, és felállított magának egy oszlopot, amely a Király-völgyben van, mert ezt mondta: Nincs fiam, hogy emlékezetbe idézze a nevemet. És az oszlopot a saját nevéről nevezte el, és úgy hívják azt: Yad Ávshálom – Ávshálom keze, mind e mai napig.
19És Áchimá’atz, Tzádok fia ezt mondta: Hadd fussak, kérlek, és hadd vigyek örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki Yahuwah az ellenségei kezéből. 20De ezt mondta neki Yoáv: Nem vagy te az örömhír embere ezen a napon; majd egy másik napon vigyél örömhírt, de ezen a napon ne vigyél örömhírt, hiszen a király fia meghalt. 21És ezt mondta Yoáv a Kushinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. És leborult a Kushi Yoáv előtt, és futásnak eredt. 22És még egyszer szólt Áchimá’atz, Tzádok fia, és ezt mondta Yoávnak: Bármi legyen is, hadd fussak, kérlek, én is a Kushi után. De ezt mondta Yoáv: Miért futnál éppen te, fiam, hiszen nincs örömhír, amelyért jutalmat találnál? 23Bármi legyen is, futok! És ezt mondta neki: Fuss! És futott Áchimá’atz a kikár-úton, és megelőzte a Kushit.
24És Dávid a két kapu között ült, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére, a falra, és fölemelte szemeit és látta, hogy íme, egy ember fut egyedül. 25És kiáltott az őrálló, és jelentette a királynak, és ezt mondta a király: Ha egyedül van, örömhír van a szájában. És az egyre közelebb jött. 26És látott az őrálló egy másik embert futni, és kiáltott az őrálló a kapuőrnek, és ezt mondta: Íme, egy ember fut egyedül. És ezt mondta a király: Az is örömhírvivő. 27És ezt mondta az őrálló: Úgy látom az elsőnek a futását, mint Áchimá’atz, Tzádok fia futását. És ezt mondta a király: Jó ember ez, és jó örömhírrel jön.
28És kiáltott Áchimá’atz, és ezt mondta a királynak: Békesség! És leborult a király előtt arcaival a földre, és ezt mondta: Bárukh Yahuwah, a te Elohimod, aki kiszolgáltatta az embereket, akik fölemelték kezeiket az én uram, királyom ellen. 29És ezt mondta a király: Békesség van-e a fiúval, Ávshálommal? És ezt mondta Áchimá’atz: Láttam a nagy tömeget, amikor elküldte Yoáv a király szolgáját és a te szolgádat, de nem tudtam, mi az. 30És ezt mondta a király: Fordulj el, állj meg itt. És elfordult, és megállt. 31És íme, a Kushi megjött, és ezt mondta a Kushi: Fogadjon örömhírt az én uram, királyom, mert igazságot szolgáltatott ma neked Yahuwah mindazok kezéből, akik fölkeltek ellened. 32És ezt mondta a király a Kushinak: Békesség van-e a fiúval, Ávshálommal? És ezt mondta a Kushi: Legyenek olyanok, mint az a fiú, az én uram, királyom ellenségei és mind, akik ellened keltek fel, rosszra.
Szójegyzék: Áchimá’atz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvérem haragja/Dühöm testvére • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bárukh (בָּרוּךְ – 𐤁𐤓𐤅𐤊) – Áldott • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gáti (גִּתִּי – 𐤂𐤕𐤉) – Gát városbeli • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem (van • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Kushi (כּוּשִׁי – 𐤊𐤅𐤔𐤉) – Etióp/Kúsita • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Yád Ávshálom (יַד אַבְשָׁלוֹם – 𐤉𐤃𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Ávshálom keze/emlékoszlop neve • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya