1Fenyegető kijelentés Bável ellen, amelyet látomásban kapott Yeshá’Yáhu, Ámotz fia:
2Kopár hegyen emeljetek zászlót,
emeljétek fel hangotokat feléjük,
intsetek kézzel,
hogy bevonuljanak a nemesek kapuin!
3Én parancsot adtam
megszentelteimnek,
el is hívtam haragomhoz hőseimet,
büszkeségemben ujjongókat.
4Sokaság hangja a hegyeken,
nagy néphez hasonlóan,
országok királyságainak
egybegyűlt nemzetek zúgásának hangja:
Yahuwah Tzeváot
hadsereget szemlél a harcra.
5Jönnek messze földről,
az Egek széléről:
Yahuwah és bosszúságának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.
6Jajgassatok,
mert közel van Yahuwah napja,
El-Sháddáj felőli sújtásként jön el.
7Ezért minden kezek lehanyatlanak,
és minden ember szíve elolvad.
8Megrettennek,
fájdalmak és gyötrelmek fogják el őket,
vajúdóként gyötrődnek,
ki-ki társára álmélkodik,
lángok arcai az ő arcaik.
9Íme, Yahuwah napja jön,
kegyetlen, dühvel és izzó haraggal,
hogy pusztává tegye a földet,
és vétkeseit kipusztítsa róla.
10Mert az Egek csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják világosságukat,
elsötétül a nap fölkeltében,
és a hold nem fényli világosságát.
11Megbüntetem a világon a gonoszságot,
és a gonoszokon a bűnüket,
megszüntetem a kevélyek gőgjét,
és az erőszakosok gőgösségét megalázom.
12Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál,
és az embert Ofír aranyánál.
13Ezért megrendítem az Egeket,
és megindul helyéről a föld
Yahuwah Tzeváot dühében,
izzó haragja napján.
14És lesz, mint az űzött gazella,
és mint a juhok, amelyeket senki össze nem terel:
ki-ki a maga népe felé fordul,
és ki-ki a maga földjére menekül.
15Mindenkit, akit megtalálnak, átdöfik,
és mindenki, akit elfognak, kard által esik el.
16Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét,
kifosztják házaikat,
és asszonyaikkal hálnak.
17Íme, fölingerlem ellenük a médeket,
akik az ezüstöt nem tekintik,
és az aranyban nem gyönyörködnek.
18Íjaik a fiúkat zúzzák szét,
és nem irgalmaznak a méh gyümölcsének,
a fiakat nem szánja meg szemük.
19És úgy jár Bável,
a királyságok ékessége,
a Kaszdim büszkeségének dísze,
ahogyan földúlta Elohim Sz’domot és Ámorát.
20Nem laknak ott soha,
és nem telepszenek meg nemzedékről nemzedékre,
nem sátoroz ott az arab,
és pásztorok nem deleltetnek ott.
21Hanem pusztai vadak deleltetnek ott,
és bagollyal telnek meg házaik,
struccok laknak ott,
és szőrös démonok szökdelnek ott.
22Hiénák felelgetnek özvegy palotáiban,
és sakálok a gyönyörűség csarnokaiban,
közel van eljövetelének ideje,
és napjai nem késnek.
Szójegyzék: Ámorá (עֲמֹרָה – 𐤏𐤌𐤓𐤄) – Gomora • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bável (בָּבֶל – 𐤁𐤁𐤋) – Babilon/Zűrzavar • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El-Sháddáj (אֵלשַׁדַּי – 𐤀𐤋𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kaszdim (כַּשְׂדִּים – 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – Káldeusok • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany