1Fenyegető jövendölés Moáv ellen:
Bizony, az éjszakán, amelyen elpusztul Ár-Moáv,
elnémul!
Bizony, az éjszakán, amelyen elpusztul Kir-Moáv,
elnémul!
2Fölment a Házhoz és Divón a magaslatokhoz, sírni;
Nevo és Medvá miatt jajgat Moáv.
Minden fejükön kopaszság,
minden szakáll lenyírva.
3Utcáin zsákruhát öltöttek,
háztetőin és terein mindenki jajgat,
sírásban omlik le.
4Kiáltott Cheshbon és El’áleh,
Yáhacig hallatszik hangjuk.
Ezért Moáv fegyveresei riadoznak,
Nefeshe remeg benne.
5Szívem Moávért kiált,
menekültjei Tzo’árig, Eglát-Shelishiyáig jutnak;
bizony, a Luchit-hágón sírva mennek föl,
bizony, Choronáyim útján összetörés kiáltását emelik.
6Bizony, Nimrim vizei pusztasággá lesznek;
bizony, elszáradt a fű, kiveszett a pázsit,
zöld nem maradt.
7Ezért a megmaradt vagyont,
amit gyűjtöttek,
a Fűzfák patakján át viszik el.
8Bizony, körüljárta a kiáltás Moáv határát,
Eglájimig a jajgatása,
Be’er-Elimig a jajgatása.
9Bizony, Dimón vizei megteltek vérrel!
Bizony, többet hozok Dimónra:
Moáv menekültjeire oroszlánt,
és a termőföld maradékára.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet