1Íme, Yahuwah kiüríti a földet és pusztává teszi,
felforgatja arcait,
és szétszórja lakóit.
2És olyan lesz a nép,
mint a Kohen; a szolga,
mint ura; a szolgáló,
mint úrnője; a vásárló,
mint az eladó; a kölcsönadó,
mint a kölcsönvevő;
a hitelező, mint az adósa.
3Teljesen kiürül a föld,
és teljesen kifosztják,
mert Yahuwah jelentette ki ezt az igét.
4Gyászol, hervad a föld,
elalél, hervad a világ,
elalélnak a föld népének magaslatai.
5És a föld megszentségtelenedett lakói alatt,
mert megszegték a törvényeket,
megmásították a rendelkezést,
felbontották az örök szövetséget.
6Ezért átok emészti a földet,
és vétkessé lettek a benne lakók.
Ezért megégnek a föld lakói,
és kevés ember marad meg.
7Gyászol a must, elhervad a szőlő,
sóhajtoznak mind, akik vidám szívűek voltak.
8Megszűnt a dobok vidámsága,
abbamaradt az ujjongók zaja,
megszűnt a hárfa vidámsága.
9Nem isznak bort énekszó mellett,
keserű a részegítő ital az ivóinak.
10Összetört a pusztaság városa,
zárva van minden ház, nem lehet bemenni.
11Borért kiáltoznak az utcákon,
elsötétült minden öröm,
száműzve van a föld vidámsága.
12Pusztaság maradt a városban,
romhalmazzá zúzódott a kapu.
13Mert így lesz a föld közepén,
a népek között,
mint amikor leverik az olajfát,
mint a böngészés, amikor véget ér a szüret.
14Ők fölemelik hangjukat, ujjonganak,
Yahuwah fenségéért kiáltoznak a tenger felől.
15Ezért keleten dicsőítsétek Yahuwaht,
a tenger szigetein Yahuwahnak,
Yiszrá’El Elohimjának nevét.
16A föld széléről énekszót hallunk:
Ékesség az igaznak!
De én ezt mondom:
Soványságom, soványságom, jaj nekem!
A hűtlenek hűtlenül cselekedtek,
hűtlenséggel hűtlenül cselekedtek a hűtlenek.
17Rettegés, verem és kelepce
vár rád, föld lakója!
18És lesz, hogy aki a rettegés hangja elől menekül,
a verembe esik,
és aki feljön a verem közepéből,
a kelepcébe akad.
Mert a magasból megnyíltak a csatornák,
és megrendülnek a föld alapjai.
19Recsegve összetört a föld,
szétmállva széthullott a föld,
inogva meging a föld.
20Tántorogva tántorog a föld,
mint a részeg,
és ide-oda leng, mint a kunyhó;
ránehezedik vétke,
és elesik, és nem kel föl többé.
21És lesz azon a napon:
megbünteti Yahuwah a magasság seregét a magasságban,
és a föld királyait a termőföldön.
22És összegyűjtik őket,
ahogy foglyot gyűjtenek a verembe,
és bezárják a börtönbe,
és sok nap múltán megbüntetik őket.
23És megszégyenül a hold, és elpirul a nap,
mert Yahuwah Tzeváot lett a király
a Tzion hegyén és Yerusháláyimban,
és vénei előtt dicsőség.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Záyit (זַיִת – 𐤆𐤉𐤕) – Olajbogyó/Olajfa