1Mert íme az Úr, Yahuwah Tzeváot
eltávolít Yerusháláyimből és Yáhu’Dáhból
támaszt és támasztékot,
a kenyér minden támaszát
és a vizek minden támaszát:
2a hőst és a harcost,
a bírót és a prófétát,
a jóst és a vénet,
3az ötven parancsnokát és a tekintélyest,
a tanácsadót és a bölcs mesterembert
és a ráolvasáshoz értőt.
4Ifjakat adok vezéreikké,
és önkények uralkodnak rajtuk.
5Sanyargatja egymást a nép,
ember az embert,
és kiki a társát:
rátámad az ifjú a vénre,
a hitvány a tekintélyesre.
6Mert megragadja az ember atyja házából a testvérét:
Van neked ruhád, légy a vezérünk,
és ez a romhalmaz a kezed alatt legyen!
7Az pedig fölemeli szavát azon a napon, mondván:
Nem leszek sebkötöző,
és a házamban nincs se kenyér, se ruha;
ne tegyetek engem a nép vezérévé!
8Mert megtántorodik Yerusháláyim,
és elesik Yáhu’Dáh,
mert nyelvük és tetteik Yahuwah ellen valók,
hogy dicsősége szemei ellen lázadjanak.
9arcaik kifejezése tanúskodik ellenük,
és vétküket mint Sz’dom hirdetik,
nem titkolják.
Jaj Nefeshüknek,
mert maguknak okoztak bajt!
10Mondjátok az igaznak, hogy jó lesz neki,
mert tetteik gyümölcsét eszik.
11Jaj a gonosznak, rossz lesz neki,
mert kezeinek tette szerint bánnak vele.
12Népemen gyermekek a sanyargatói,
és asszonyok uralkodnak rajta.
Népem, vezetőid félrevezetnek,
és ösvényeid útját elnyelték.
13Előlép perelni Yahuwah,
és odaáll ítélni a népeket.
14Yahuwah ítéletre lép
népe vénei és vezérei ellen:
Ti emésztettétek föl a szőlőt,
a nyomorulttól rabolt holmi van házaitokban!
15Mi dolgotok, hogy összezúzzátok népemet,
és a nyomorultak arcait megőrlitek?!
— szól az Úr, Yahuwah Tzeváot.
16És mondta Yahuwah:
Mivel Tzion leányai fennhéjáznak,
és kinyújtott nyakkal járnak,
szemeikkel kacsingatva,
tipegve-lépegetve járnak,
és lábaikkal csilingelnek,
17ezért megtépázza az Úr Tzion leányainak feje tetejét,
és Yahuwah megnyitja szemérmüket.
18Azon a napon eltávolítja az Úr a lábPeretzek ékességét,
a hálócskákat és holdacskákat,
19a függőket, karPeretzeket és fátylakat,
20a fejdíszeket, a lábláncokat és díszes öveket,
az illatszeres szelencéket és a talizmánokat,
21a gyűrűket és orrPeretzeket,
22a díszruhákat és köpenyeket,
a sálakat és a tarsolyokat,
23a tükröket és a finom inget,
a turbánokat és a vállkendőket.
24És lesz: balzsamillat helyén rothadás lesz,
öv helyén kötél,
fodorított haj helyén kopaszság,
díszköpeny helyén zsákruha öve,
szépség helyett —.
25Embereid fegyvertől hullnak el,
és hősöd a harcban.
26Szomorkodnak és gyászolnak kapui,
és kifosztva ül a földön.
27És megragad hét asszony egyetlen férfit azon a napon, mondván:
A magunk kenyerét esszük,
és a magunk ruhájába öltözünk,
csak hadd hívják rajtunk nevedet,
vedd le rólunk gyalázatunkat!
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem