1És megragad majd hét asszony egy férfit azon a napon, ezt mondván:
A magunk kenyerét esszük,
és a magunk ruhájába öltözünk,
csak hadd neveztessék a te neved rajtunk.
Vedd el gyalázatunkat!
2Azon a napon Yáhuwáh sarja ékességgé és dicsőséggé lesz,
az Áretz gyümölcse pedig büszkeséggé és pompává
a Yiszrá’El megmaradottjainak.
3És lesz, hogy aki megmarad Tzionban,
és aki meghagyatik Yerusháláyimban,
szentnek mondatik majd,
mindenki, aki föl van írva a Cháyimra [Életre] Yerusháláyimban.
4Ha lemossa Ádonáj Tzion leányainak szennyét,
és Yerusháláyim vérét leöblíti annak közepéből
az ítélet Ruáchával és a perzselés Ruáchával,
5akkor teremt Yáhuwáh
Tzion hegyének egész helye fölött és összehívásai fölött
felhőt nappal és füstöt,
és lángoló tűz fényét éjjel,
mert minden dicsőség fölött mennyezet lesz.
6És sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen,
és menedékül és rejtekül a zivatar és az eső ellen.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Az Úr • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Cháyim (חַיִּים – 𐤇𐤉𐤉𐤌) – Élet/Életek (héberül nyelvtani többes) • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa