1Hallgassatok rám, az igazság üldözői,
Yahuwah keresői!
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok,
és a gödör vájatára, amelyből kiásattatok!
2Tekintsetek Ávráhámra, atyátokra,
és Sárára, aki vajúdva szült benneteket!
Mert egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam és megszaporítottam.
3Bizony, megvigasztalja Tziont Yahuwah,
megvigasztalja minden romját,
pusztaságát Édenné teszi,
sivatagát Yahuwah kertjévé.
Vígság és öröm található benne,
hálaadás és ének hangja.
4Figyeljetek rám, népem,
és nemzetem, fülelj rám!
Mert tanítás származik tőlem,
és Mishpátomat a népek világosságául egy szempillantásban előhozom.
5Közel van igazságom,
kijött szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Bennem reménykednek a szigetek,
és karomban reménykednek.
6Emeljétek szemeteket az Egekre,
és tekintsetek a földre alant,
mert az Egek mint a füst szétfoszlanak,
és a föld mint a ruha elnyűvődik,
lakói pedig hasonlóképpen halnak meg.
De szabadításom örökké tart,
és igazságom nem rendül meg.
7Hallgassatok rám, az igazság ismerői,
nép, melynek szívében ott a tanításom!
Ne féljetek a halandó gyalázkodásától,
és szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!
8Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly,
és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg.
De igazságom örökké tart,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9Ébredj, ébredj, ölts erőt, Yahuwah karja!
Ébredj, mint a hajdankor napjaiban,
az ősrégi nemzedékek idején!
Nemde te vagy az, aki kettéhasította Ráhavot,
aki átdöfte a tanínt?
10Nemde te vagy az, aki kiszárította a tengert,
a nagy mélység vizeit,
aki a tenger mélységeit úttá tette,
hogy átkeljenek a megváltottak?
11Yahuwah megváltottai visszatérnek,
és ujjongva érkeznek a Tzionra,
örök öröm lesz a fejükön.
Vígságot és örömet érnek el,
elfut a bánat és a sóhajtozás.
12Én, én vagyok vigasztalótok!
Ki vagy te, hogy félsz a halandó embertől,
az ember fiától, aki fűvé tétetik?
13Elfelejtetted Yahuwaht, alkotódat,
aki kifeszítette az Egeket,
és alapot vetett a földnek?
És rettegtél szüntelen, egész nap
az elnyomó izzó haragja előtt,
aki készülődött, hogy pusztítson?
De hol van az elnyomó izzó haragja?
14Sietve megszabadul a görnyedt,
nem hal meg a verembe,
és nem fogy el kenyere.
15Mert én, Yahuwah,
vagyok a te Elohimod,
aki fölkavarom a tengert, hogy zúgnak hullámai.
Tzeváot Yahuwahja a neve!
16Igéimet a szádba adtam,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy elültessem az Egeket,
és alapot vessek a földnek,
és azt mondjam Tzionnak: Népem vagy!
17Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Yerusháláyim,
aki kiittad Yahuwah kezéből
haragjának poharát,
a tántorgás öblös poharát kiittad, kiürítetted.
18Nincs, aki vezesse őt
mindazon fiak közül, akiket szült;
és nincs, aki kézen fogja
mindazon fiak közül, akiket fölnevelt.
19E kettő ért téged – ki szán meg téged? –:
a fosztogatás és az összetörés, az éhínség és a fegyver –
ki vigasztal meg téged?
20Fiaid elaléltak, feküdtek
minden utcasarkon, mint antilop a hálóban,
telve Yahuwah haragjával,
Elohimod dorgálásával.
21Ezért halld meg ezt, te nyomorult,
aki részeg vagy, de nem bortól!
22Így szól Urad, Yahuwah,
és Elohimod, aki népéért perel:
Íme, kivettem kezedből a tántorgás poharát,
haragom öblös poharát,
nem iszod többé azt soha.
23Azok kezébe adom, akik gyötörtek téged,
akik azt mondták Nefeshednek: Hajolj le, hadd kelünk át rajtad!
Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld,
mint az utca a járókelőknek.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vizeit (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem