1Igaz vagy te, Yahuwah,
ha perbe szállok is veled,
mégis ítéletekről beszélek veled:
Miért boldogul a bűnösök útja,
miért élnek gondtalanul mind, akik hűtlenül hűtlenkednek?
2Elültetted őket,
gyökeret is vertek,
tovább haladnak,
gyümölcsöt is teremnek.
Közel vagy a szájukhoz,
de távol a veséiktől.
3De te, Yahuwah, ismersz engem,
látsz engem,
és megvizsgáltad szívemet, veled együtt.
Különítsd el őket, mint juhokat a levágásra,
és szenteld fel őket az öldöklés napjára!
4Meddig gyászol a föld,
és szárad el az egész mező füve?
Az ott lakók gonoszsága miatt
elpusztultak a barmok
és a madár,
mert ezt mondták:
Nem látja meg a mi végünket!
5Ha gyalogosokkal futottál, és kifárasztottak téged,
hogyan fogsz a lovakkal versenyezni?
És ha békesség földjén érzed magad biztonságban,
hogyan teszel majd a Yárden sűrűjében?
6Mert testvéreid
és atyád háza is,
ők is hűtlenül bántak veled,
ők is teli torokkal kiáltottak utánad.
Ne higgy nekik,
amikor jót beszélnek hozzád!
7Elhagytam házamat,
magára hagytam örökségemet,
Nefeshem kedveltjét
ellenségei kezébe adtam.
8Olyan lett hozzám örökségem,
mint oroszlán az erdőben.
Hangját ellenem emelte,
ezért meggyűlöltem.
9Tarka ragadozó madár nekem az örökségem,
ragadozó madarak köröznek körülötte.
Menjetek, gyűjtsétek össze a mező minden vadját,
vigyétek, hadd egyenek!
10Sok pásztor pusztította szőlőmet,
letaposták osztályrészemet.
Drága osztályrészemet sivár pusztává tették.
11Pusztasággá tette,
gyászol előttem, pusztán;
pusztává lett az egész föld,
mert nincs senki, aki szívére venné.
12Minden kopár magaslatra a pusztában
pusztítók jöttek,
mert Yahuwah kardja emészt
a föld egyik végétől a föld másik végéig:
Nincs békesség egyetlen testnek sem!
13Búzát vetettek,
de tövist arattak,
kínlódtak, de nem használt.
Szégyenkezzetek hát termésetek miatt
Yahuwah lángoló haragja miatt!
14Így szól Yahuwah
minden gonosz szomszédomról,
akik hozzányúlnak az örökséghez,
amelyet népemnek, Yiszrá’Elnek juttattam:
Íme, kitépem őket Ádámáhjukról,
és Yáhu’Dáh házát is kitépem közülük.
15És lesz, hogy miután kitéptem őket,
visszatérek, és megkönyörülök rajtuk,
és visszaviszem őket, kit-kit a maga örökségébe,
és kit-kit a maga földjére.
16És lesz, hogy ha jól megtanulják népem útjait,
hogy nevemre esküdjenek:
Cháy Yahuwah! ahogyan megtanították népemet a Bá’álra esküdni,
akkor felépülnek népem között.
17De ha nem hallgatnak rám,
akkor kitépvén kitépem azt a népet,
kitépve és elveszítve azt
így szól Yahuwah.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Cháy (חַי – 𐤇𐤉) – Él/Élő (eskü-formula: „él Yahuwah”) • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa