1Megutálta Nefeshem életeimet,
szabadjára engedem magamon panaszomat,
beszélni fogok Nefeshem keserűségében.
2Azt mondom Eloahnak:
Ne ítélj bűnössé!
Add tudtomra, miért perelsz velem?
3Jó-e az neked, hogy elnyomsz,
hogy megveted kezeid fáradságos munkáját,
a bűnösök tanácsára pedig ragyogtatsz?
4Vajon hús szemei vannak-e neked?
Vagy úgy látsz, ahogyan a halandó lát?
5Vajon olyanok-e napjaid, mint a halandó napjai?
Vagy éveid, mint a férfi napjai?
6Hogy kutatod bűnömet,
és vétkemet keresed,
7tudásod szerint, hogy nem vagyok bűnös,
és nincs, ki kezedből megment.
8Kezeid formáltak engem és alkottak,
együtt, körös-körül, és elnyelsz engem.
9Emlékezz csak, hogy mint agyagot, úgy alkottál engem,
és porba téríted vissza?
10Nemde mint tejet öntöttél ki engem,
és mint a sajtot, megalvasztottál?
11Bőrbe és húsba öltöztettél,
és csontokkal és inakkal szőttél át engem.
12Életeket és hűségszeretetet cselekedtél velem,
és gondviselésed őrizte Ruáchomat.
13De ezeket elrejtetted szívedben,
tudom, hogy ez van nálad:
14Ha vétkezem, akkor megfigyelsz engem,
és bűnöm alól nem mentesz fel engem.
15Ha bűnös vagyok, jaj nekem!
És ha igaz vagyok, nem emelhetem fel fejem,
jóllakva gyalázattal, és látva nyomorúságomat.
16És ha felemelkedik, mint oroszlánkölyök vadászol rám,
és visszatérsz, csodálatosan bánsz velem.
17Megújítod tanúidat ellenem,
és növeled haragodat velem szemben,
seregváltások és hadsereg ellenem.
18Miért is hoztál ki engem méhből?
Kimúltam volna, és szem ne látott volna engem!
19Mintha nem is lettem volna, olyan lennék,
a méhből a sírba vittek volna.
20Nemde kevesek napjaim? Hagyj fel hát,
és állj el tőlem, hogy felviduljak egy kissé,
21mielőtt elmegyek, és nem térek vissza,
a sötétség és a halálárnyék földjére,
22a homály földjére, mint a sötétség,
halálárnyék, és nincs rend,
és felragyog, mint a sötétség.
Szójegyzék: Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye