1Ember, asszonytól szülött, rövid napú és nyugtalansággal teli.
2Mint virág hajtott ki, és elhervadt; elfutott, mint az árnyék, és nem áll meg.
3Még erre is felnyitottad szemeidet, és engem viszel ítéletbe veled?
4Ki adhat tisztát tisztátalanból?
Egyetlenegy sem.
5Ha kiszabottak napjai,
hónapjainak száma nálad van,
határait megszabtad, és nem lépi át,
6fordulj el tőle, hogy megnyugodjon,
míg meg nem elégszik napjával, mint napszámos.
7Mert a fának van reménysége:
ha kivágják, még újra sarjad, és hajtása nem szűnik meg.
8Ha megöregszik is a földben gyökere,
és a porban hal el csonkja,
9a vizek illatától kivirágzik, és ágat hoz, mint az ültetvény.
10De a férfi meghal, és elerőtlenedik,
kimúlik az ember, és hol van?
11Elfogytak a vizek a tengerből,
és a folyó elapad, kiszárad,
12az ember pedig lefeküdt, és nem kel föl:
míg az Egek el nem múlnak, nem ébrednek föl,
és nem serkennek föl álmukból.
13Bárcsak a She’olban rejtegetnél engem,
elrejtenél, míg el nem múlik haragod,
kiszabnál nekem határidőt, és megemlékeznél rólam!
14Ha meghal a férfi, életre kel-e?
Szolgálatom minden napján várakozni fognék,
míg el nem jön fölváltásom.
15Szólítanál, és én felelnék neked;
kezeid alkotása után vágyakoznál.
16Mert most lépteimet számlálod;
nem őrzöd-e meg vétkemet?
17Lepecsételve zacskóban a hűtlenségem,
és rátapasztottad bűnömet.
18De a leomló hegy szétmállik,
és a kőszikla elmozdul helyéről.
19A köveket szétmorzsolják a vizek,
elsodorja áradásuk a föld porát,
és a halandó reménységét elveszítetted.
20Erőt veszel rajta örökre, és elmegy;
eltorzítod arcait, és elbocsátod.
21Tiszteletre jutnak fiai, és nem tudja;
kicsinnyé lesznek, és nem érti meg felőlük.
22Csak teste fáj rajta,
és Nefeshe gyászol rajta.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Vizek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim