1Ruáchom összetöretett,
napjaim kialudtak:
sírok az enyéim.
2Bizony, gúnyolódások vesznek körül,
és ingerkedéseiken időzik szemem.
3Tedd hát le a zálogot, állj jót értem önmagadnál!
Ki más csapna a kezembe?
4Mert szívüket elrejtetted az értelem elől,
azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5Aki hízelgésért jelenti fel barátait,
annak fiainak szemei elsorvadnak.
6Odaállított a népek szólásmondásául,
olyan lettem, mint akinek arcába köpnek.
7Elhomályosult a bosszúságtól szemem,
és tagjaim mind olyanok, mint az árnyék.
8Elszörnyednek ezen az igazak,
és az ártatlan fölindul az hitetlen ellen.
9De az igaz megragadja a maga útját,
és akinek kezei tiszták, erőt gyarapít.
10De ti mindnyájan térjetek vissza, jöjjetek csak,
úgysem találok köztetek bölcset!
11Napjaim elmúltak, szétszakadtak terveim,
szívemnek kívánságai.
12Az éjszakát nappallá teszik,
a világosság közel van a sötétség miatt.
13Ha reménykedem is, a She’ol a házam,
a sötétségben vetettem meg fekvőhelyemet.
14A sírgödörnek kiáltom: Atyám vagy te!
Anyámnak és nénémnek a férget.
15Hol van hát akkor reménységem?
És reménységemet ki láthatja meg?
16A She’ol zárai alá szállnak le,
ha együtt a porba hanyatlunk.
Szójegyzék: Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Alvilág/A holtak birodalma – a halál utáni lét helye • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye