1Szövetséget vágtam szemeimmel, hogyan is tekintenék hát szűzre?
2És mi az osztályrész Eloahtól onnan fentről,
és az örökség Sháddájtól a magasságokból?
3Hát nem veszedelem vár a gonoszra, és balsors a vétket cselekvőkre?
4Hát nem ő látja útjaimat, és számolja minden lépésemet?
5Ha hamissággal jártam, és csalárdságra sietett lábam,
6mérjen meg engem igazság mérlegén, és tudja meg Eloah feddhetetlenségemet!
7Ha lépésem letért az útról, és szemeim után ment szívem,
és kezeimhez folt tapadt,
8hadd vessek, és más egye meg,
és sarjaim szakíttassanak ki gyökerestül!
9Ha asszony miatt csábult el szívem,
és felebarátom ajtajánál leselkedtem,
10őröljön másnak feleségem, és fölébe hajoljanak mások.
11Mert fajtalanság az, és bírák elé való vétek.
12Mert tűz az, mely az enyészet helyéig emészt,
és minden termésemet gyökerestül kiirtja.
13Ha megvetettem szolgám igazát és szolgálóm igazát,
amikor perük volt velem,
14mit cselekszem hát, amikor fölkel El,
és amikor számon kér, mit felelek neki?
15Hát nem az alkotott engem a méhben, aki őt is alkotta?
És nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaméhben?
16Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát,
és az özvegy szemeit elsorvasztottam,
17és falatomat egymagam ettem meg,
és nem evett belőle az árva,
18— hiszen ifjúságomtól fogva apaként nevelt engem,
és anyám méhétől fogva vezetem őt —
19ha láttam veszendőt ruha nélkül,
és nincs takarója a szegénynek,
20ha nem áldottak engem ágyékai,
és juhaim nyíretéből föl nem melegedett,
21ha kezemet az árva ellen lóbáltam,
mert láttam, hogy a kapuban van segítségem,
22essék le vállam a lapockájáról, és karom törjön le tövéből!
23Mert rettegés volt rám nézve El veszedelme,
és fensége miatt nem bírtam.
24Ha aranyat tettem bizodalmammá,
és a színaranynak mondtam: bizalmam!
25Ha örültem, hogy nagy a vagyonom,
és hogy sokat szerzett kezem,
26ha láttam a világosságot, amint ragyog,
és a holdat, amint pompásan halad,
27és titokban elcsábult szívem,
és kezem szájamhoz csókolt,
28az is bírák elé való vétek volna,
mert megtagadtam volna Elt odafönt.
29Ha örültem gyűlölőm romlásán,
és ujjongtam, amikor baj érte —
30de nem engedtem szájpadlásomat vétkezni,
hogy átokkal kérjem életét —
31ha nem mondták sátram emberei:
ki ad olyat a húsából, ki ne lakott volna jól?
32Kint nem hált meg a jövevény, ajtóimat kitártam az út felé.
33Ha eltakartam, mint Ádám, vétkeimet,
keblemben rejtegetve bűnömet,
34mert rettegtem a nagy sokaságtól,
és a nemzetségek megvetése rémített,
és némán maradtam, ki sem léptem az ajtón —
35ki adja, hogy legyen, aki meghallgat?
Íme, a kézjegyem! Sháddáj feleljen nekem,
és írjon iratot a perlő emberem!
36Bizony, vállamon hordoznám,
koszorúkként magamra kötném!
37Lépéseim számát megmondanám neki,
fejedelemként közelednék hozzá.
38Ha ellenem kiált a termőföldem,
és vele együtt sírnak barázdái,
39ha erejét pénz nélkül ettem,
és gazdái életét kioltottam,
40búza helyett tövis sarjadjon,
és árpa helyett bűzös gaz!
Itt végződnek Iyov beszédei.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye