1Megszólalt Elihu, és ezt mondta:
2Halljátok, bölcsek, szavaimat, és ti, tudók, hallgassatok rám!
3Mert a fül szavakat vizsgál, ahogy az íny ízleli az ennivalót.
4Válasszuk ki magunknak a törvényt, ismerjük meg magunk között, mi a jó.
5Mert ezt mondta Iyov: Igaz vagyok, de El elvette igazságomat.
6Igazam ellenére hazugnak mondanak; gyógyíthatatlan a nyilam, bár nincs vétkem.
7Ki olyan férfi, mint Iyov, aki úgy issza a gúnyt, mint a vizeket,
8és társul a jogtalanság cselekvőivel, és jár a gonoszság embereivel?
9Mert ezt mondta: Nem használ a férfinak, ha kedvét leli Elohimban.
10Azért, szív emberei, hallgassatok rám! Távol legyen Eltól a gonoszság, és Sháddájtól a jogtalanság!
11Mert az ember cselekedetét fizeti meg neki, és a férfi útja szerint találtatja meg vele.
12Bizony, El nem cselekszik gonoszul, és Sháddáj nem ferdíti el a törvényt.
13Ki adott Őrá megbízást a föld felől, és ki helyezte rá az egész világot?
14Ha magára irányítaná szívét, szellemét és leheletét magához gyűjtené,
15egyszerre kilehelne minden test, és az ember a porhoz térne vissza.
16Ha van értelmed, halld ezt, figyelj szavaim hangjára!
17Hát kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? Vagy elítéled a hatalmas Igazat?
18Aki azt mondja a királynak: Semmirekellő! — a nemeseknek: Gonosz!
19Aki nem fogadja el a fejedelmek arcait, és nem ismeri el a gazdagot a nincstelennel szemben, mert mindnyájan kezei műve.
20Egy pillanat alatt meghalnak, az éjszaka közepén; megrendül a nép és elmúlik, és eltávolítják a hatalmast nem kéz által.
21Mert szemei a férfi útjain vannak, és minden lépését látja.
22Nincs sötétség és nincs halálárnyék, ahol elrejtőzhetnének a jogtalanság cselekvői.
23Mert nem az emberre helyez tovább, hogy Elhez menjen ítéletre.
24Összetöri a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít a helyükre.
25Ezért ismeri tetteiket, és felforgatja őket éjjel, és összezúzatnak.
26Gonoszok helyett csapja le őket azon a helyen, ahol látják,
27mivel elfordultak mögüle, és semelyik útjával nem törődtek,
28hogy eljuttassák hozzá a nincstelen kiáltását — és a nyomorultak kiáltását meghallja.
29Ha ő nyugton marad, ki marasztalhat el? És ha elrejti arcait, ki láthatja meg? — és nép fölött és ember fölött egyaránt,
30hogy ne uralkodjék hitetlen ember, hogy ne legyenek a nép tőrei.
31Mert Elhez mondja-e valaki: Elviseltem, nem fogok megrontani;
32amit nem látok, taníts meg te arra; ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33A te szándékod szerint fizessen-e meg, hogy te megveted? Mert te választasz, nem én; amit tudsz, azt szóld!
34A szív emberei mondják majd nekem, és a bölcs férfi, aki hallgat rám:
35Iyov nem tudással beszél, és szavai nem értelemmel valók.
36Bárcsak vizsgáltatnék Iyov mindvégig, a jogtalanság emberei közt adott válaszaiért!
37Mert vétkéhez hűtlenséget told; közöttünk csapkod, és sokasítja mondásait El felé.
Szójegyzék: El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Iyov (אִיּוֹב – 𐤀𐤉𐤅𐤁) – Jób • Sháddáj (שַׁדַּי – 𐤔𐤃𐤉) – Mindenható • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim