1És folytatta Elihu, és így szólt:
2Várj rám egy keveset, és kijelentem neked, mert még vannak szavak Eloahért.
3Messziről hozom tudásomat, és Alkotómnak igazságot adok.
4Mert valóban nem hazugság a beszédem, a tökéletes tudású van veled.
5Íme, El hatalmas, és nem vet meg; hatalmas a szív erejében.
6Nem tartja életben a gonoszt, de a nyomorultaknak igazságot ad.
7Nem vonja el az igaztól szemeit, hanem királyokkal a trónra ülteti őket örökre, és fölmagasodnak.
8És ha bilincsekbe kötözvék, megfogatnak a nyomorúság köteleivel,
9akkor tudtukra adja tettüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.
10És megnyitja fülüket a fenyítésre, és azt mondja, hogy térjenek vissza a gonoszságtól.
11Ha hallgatnak rá és szolgálnak, napjaikat jóban végzik be, és éveiket gyönyörűségekben.
12De ha nem hallgatnak rá, dárda által vonulnak el, és tudás híján múlnak ki.
13És a szívükben hitetlenek haragot gyűjtenek, nem kiáltanak segítségért, amikor megkötözi őket.
14Ifjúságban hal meg a Nefeshük, és életeik a paráznák között.
15Megszabadítja a nyomorultat a nyomorúságában, és nyomorgatás által nyitja meg fülüket.
16És téged is kicsalt a szorongatás torkából tágas helyre, amely alatt nincs szorultság, és asztalodra tett étel tele zsíros étellel.
17De te a gonosz ítéletével vagy tele; ítélet és jog tartják fenn.
18Mert harag van — nehogy bőséggel csaljon el téged, és a nagy váltságdíj ne térítsen el!
19Felér-e gazdagságod, hogy ne légy szorultságban, és az erő minden megfeszítését?
20Ne sóvárogd azt az éjszakát, amikor a népek elragadtatnak helyükről!
21Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, mert ezt választottad a nyomorúság helyett!
22Íme, El fölmagasztosul az erejében; ki olyan tanítómester, mint ő?
23Ki rótta rá útját? És ki mondta: gonoszságot cselekedtél?
24Emlékezz, hogy magasztald tettét, amelyről énekeltek az emberek!
25Minden Ádám szemlélte azt; a halandó messziről tekinti.
26Íme, El nagy, és nem ismerjük meg; éveinek száma kifürkészhetetlen.
27Mert elvonja a vizek cseppjeit, esővé szűrődnek párájából,
28amelyet a fellegek ontanak, csepegtetnek a sok Ádámra.
29Megértheti-e valaki a felhő kiterítését, sátrának robaját?
30Íme, kiterítette rá fényét, és a tenger gyökereit beborította.
31Mert ezek által ítéli a népeket, eledelt ad bőséggel.
32Tenyereit fénnyel borítja, és parancsot ad ellene, hogy célba találjon.
33Hírt ad róla mennydörgése, a jószág is a fölkelő viharról.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim