Kohelet, Dávid fiának, Yerusháláyimban királynak beszédei.
2Hiábavalóságok hiábavalósága
– mondja Kohelet –,
hiábavalóságok hiábavalósága,
minden hiábavalóság!
3Mi haszna van az embernek
minden fáradozásából,
amellyel fáradozik a nap alatt?
4Nemzedék megy, és nemzedék jön,
de a föld örökké megáll.
5És fölkel a nap, és lemegy a nap,
és a helyére liheg, fölkelvén ő, ott.
6Megy dél felé, és fordul észak felé,
fordulva-fordulva megy a szél,
és fordulásaira visszatér a szél.
7Minden folyó a tengerbe megy,
de a tenger nem telik meg.
Arra a helyre, ahova a folyók mennek,
oda térnek vissza, hogy menjenek.
8Minden dolgok fáradságosak,
nem tudja elmondani az ember.
Nem telik be a szem látással,
és nem telik meg a fül hallással.
9Ami volt, az lesz,
és amit tettek, az lesz, amit tesznek,
és nincs semmi új a nap alatt.
10Van dolog, amelyről azt mondják:
nézd, ez új –
már megvolt az örök időkben,
amelyek előttünk voltak.
11Nincs emlékezés az elsőkre,
és az utolsókra is, amelyek lesznek,
nem lesz emlékezés azoknál,
akik a legutolján lesznek.
12Én, Kohelet, király voltam Yiszrá’El fölött Yerusháláyimban. 13És rászántam a szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjak bölcsességgel mindarról, ami az Egek alatt történik. Rossz foglalkozás ez, amelyet Elohim adott az ember fiainak, hogy bajlódjanak vele. 14Láttam minden tettet, amelyet a nap alatt tettek, és íme, minden hiábavalóság és a szél hajszolása. 15A görbét nem lehet kiegyenesíteni, és a hiányt nem lehet megszámlálni.
16Beszéltem én a szívemmel, mondván: Íme, én megnöveltem és gyarapítottam a bölcsességet mindazok fölött, akik előttem voltak Yerusháláyim fölött, és a szívem sok bölcsességet és ismeretet látott. 17És rászántam a szívemet, hogy megismerjem a bölcsességet, és megismerjem az esztelenséget és az oktalanságot; megtudtam, hogy ez is a szél hajszolása. 18Mert sok bölcsességben sok bosszúság van, és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a fájdalmat.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • hevel (הֶבֶל – 𐤄𐤁𐤋) – „hiábavalóság/lehelet/pára” – a könyv kulcsszava, az élet mulandóságát jelzi • Kohelet (קֹהֶלֶת – 𐤒𐤄𐤋𐤕) – „gyűlés összehívója/prédikátor” – a könyv szerzőjének címe, a קהל (közösség gyökéből) • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye