1Emlékezz Teremtődre ifjúságod napjaiban,
míg el nem jönnek a rossz napok,
és el nem érkeznek azok az évek,
melyekről ezt mondod: nincs bennük kedvem;
2míg el nem sötétedik a nap és a világosság,
meg a hold és a csillagok,
és vissza nem térnek a felhők az eső után.
3Azon a napon, amikor reszketnek a ház őrizői,
és meggörnyednek az erő emberei;
és megállnak az őrlő lányok, mert megkevesbedtek,
és elsötétülnek az ablakon kinézők;
4és bezárulnak az ajtók az utca felé,
amikor alászáll a malom hangja,
és fölkel az ember a madár szavára,
és lehanyatlanak az ének leányai mind.
5A magaslattól is félnek,
és rettegések vannak az úton,
és kivirágzik a mandulafa,
és vánszorog a sáska,
és felfakad a kapribogyó;
mert elmegy az ember örök házába,
és körüljárnak az utcán a siratók.
6Míg el nem szakad az ezüstkötél,
és össze nem törik az aranytál,
és el nem törik a korsó a forrásnál,
és összezúzódik a kerék a verembe.
7És visszatér a por a földre, ahogy volt,
és a Ruách visszatér Elohimhoz, aki adta őt.
8Hiábavalóságok hiábavalósága, mondja Kohelet, minden hiábavalóság!
9És azonfelül, hogy Kohelet bölcs volt, ismeretre is tanította a népet; mérlegelt és kutatott, sok példabeszédet szerkesztett. 10Igyekezett Kohelet, hogy gyönyörűséges szavakat találjon, és helyesen megírva az igazság szavait. 11A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztökék, és mint a bevert szögek a gyűjtemények mesterei; egy Pásztortól adattak. 12És ezeken felül, fiam, óvakodj: a sok könyv csinálásának nincs vége, és a sok töprengés a test fáradsága. 13A dolog vége: minden meghallgattatott: Féld az Elohimot, és parancsolatait tartsd meg, mert ez az egész ember. 14Mert minden cselekedetet ítéletre visz az Elohim, minden rejtett dolog felett, akár jó, akár rossz.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany