1És történt, amikor mind a vámszedők és a bűnösök elébe jöttek, hogy hallgassák őt, 2hogy zúgolódtak a Perushim és a Szofrim, mondván: Ez az ember bűnösök arcait hordozza és eszik velük. 3Erre elmondta nekik ezt a példázatot, mondván:
4Ki az az ember közületek, akinek száz juha van, és elvész közülük egy juh, és ő nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy menjen és keressen, míg meg nem találja az elveszettet? 5És lesz, hogy amikor megtalálja, örvendezik fölötte, vállán viszi, 6és házába jön, és összehívja barátait és szomszédait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, ezt a juhot. 7És én mondom nektek: így nagyobb lesz az öröm az Egekben egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből, mint kilencvenkilenc igaz ember fölött, akiknek nincs miért megtérniük.
8Vagy ki az az asszony, akinek tíz ezüstje van, és leesett közülük egy és elrejtőzött a szemei elől, és ő nem gyújt mécsest és nem söpri ki a házat és nem kutat gondos kutatással, míg meg nem találja? 9És lesz, hogy amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, mondván: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszettemet, az ezüstöt. 10És én mondom nektek: így lesz öröm Elohim Málákhjai előtt egyetlen bűnös fölött, aki visszatér vétkeiből.
11És hozzátette, és azt mondta: Egy embernek volt két fia. 12És a kisebbik közülük azt mondta az apjának: Add ki nekem, apám, az örökség részét, amely a sorsomra esik. És megosztotta közöttük a vagyonát. 13És néhány nap után összeszedte a kisebbik fiú mindenét, ami az övé, és elutazott egy távoli földre, és ott dőzsölővé lett, míg el nem szórta minden pénzét. 14És miután elnyelte mindenét, ami az övé volt, nagy éhínség jött arra a földre, és ő kezdett kenyérben szűkölködni. 15És elment és odacsatlakozott annak a földnek egyik lakójához, és az kiküldte őt a mezőre disznókat legeltetni. 16És vágyott rá, hogy megtöltse gyomrát a hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17És visszatért szívéhez és azt mondta: Milyen sokan vannak az apám keze alatt a béresek, akiknek bőven és fölöslegben van kenyerük, én pedig itt halok meg az éhségben! 18Felkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted. 19Túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé; tégy engem, kérlek, olyanná, mint egy a béresek közül a házadban. 20És felkelt és elment apjához. És még távol volt, amikor meglátta őt az apja, és felgerjedtek iránta irgalmai, és futott és nyakaira esett és megcsókolta őt. 21És a fiú felelt és azt mondta: Apám, vétkeztem mind az Egek ellen, mind teelőtted, túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy fiadnak hívjanak többé. 22Az apa pedig azt mondta szolgáinak: Siessetek, hozzátok a jó köntöst és öltöztessétek fel, és adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira! 23És a hizlalt borjút vegyétek és vágjátok le, és együnk és vigadjunk, 24mert ez a fiam halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk. És mindnyájan felkeltek, hogy mulassanak.
25A nagyobbik fia pedig a munkájából jött a mezőről, és közeledett a házhoz, és hallotta ének és körtánc hangját. 26És odahívott egy szolgát és megkérdezte: Mi ez? 27És az azt mondta neki: Nemde a testvéred jött meg, és apád levágta neki a hizlalt borjút, mivelhogy épségben tért vissza hozzá. 28És felgerjedt a haragja és nem akart bemenni a házba, és kijött az apja és beszélt a szívéhez. 29De ő felelt és azt mondta apjának: Íme, ennyi sok éve szolgállak téged, és kezdettől fogva sosem hágtam át Mitzváidat — parancsolataidat, és te sosem adtál nekem egy gidát a nyájból, hogy egyem és mulassak a barátaimmal. 30De amikor megjött ez a fiad, aki paráznákkal legelt és tönkretette örökségedet, levágtad neki a hizlalt borjút. 31És az azt mondta neki: Fiam, nemde te mindig velem vagy, és mindenem, ami az enyém, a tiéd. 32De illő nekünk örülnünk és mulatnunk, mert ez a testvéred halott volt, és íme, ő él; elveszett, és íme, megtaláltatott nálunk.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mitzváh (מִצְוָה – 𐤌𐤑𐤅𐤄) – Parancsolat – kötelező teendő vagy tilalom • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment