1És így szólt Tálmidimjaihoz: „Nincs uralkodó, aki visszatarthatná a botlásokat, hogy ne jöjjenek; de jaj annak az embernek, akinek keze által jönnek. 2Jobb annak, ha malomkő-darabot akasztanak a nyakára, és a tengerbe vetik, mintsem hogy botlást okozzon e kicsinyek egyikének. 3És ti őrizzétek meg lelkeiteket!”
„Ha vétkezik ellened testvéred, dorgálva dorgáld meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki. 4És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.”
5És így szóltak a Shlichim – a küldöttek (apostolok) HáÁdonhoz: „Adj még hozzá nekünk hitet!” 6És így szólt HáÁdon: „Ha volna bennetek hit, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a szikomorfához: Szakíttass ki gyökerestől, és ültettess el a tengerben – az hallgatna a ti szavatokra.”
7„És ki az közületek, akinek szolgája van, aki szánt vagy legeltet a mezőn, és amikor az visszatér onnan, így szól hozzá: Sietve jöjj, és ülj az asztalhoz? 8Nem azt mondja-e neki inkább: Készíts nekem estebédet, és övezd fel derekadat, hogy szolgálj nekem, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is? 9Vajon ad-e hálát annak a szolgának azért, mert megtette, amit parancsolt neki? Úgy vélem, hogy nem. 10Így hát ti is, amikor megtettetek mindent, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami ránk tartozott.”
11És történt, hogy Yerusháláyim felé tartva átment Shomron és Gálil útján. 12És beért egy faluba, és ott szembejött vele tíz leprás férfi, 13és távol megálltak, és felemelték hangjukat, és így kiáltottak: „Yeshuá, Mesterünk, könyörülj rajtunk!” 14És látta őket, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a Kohánim szemei előtt.” És történt, hogy mentükben megtisztultak. 15Egyikük pedig, látva, hogy meggyógyult leprájából, visszatért, és erős hangon dicsérte az Elohimot. 16És leborult lábaihoz, arcaira a földre, és hálát adott neki; és ő Shomroni férfi volt. 17És megszólalt Yeshuá, és így szólt: „Nemde tízen gyógyultak meg? És hol a kilenc? 18Hát nem találtatott más közülük, aki visszatért volna dicsőséget adni az Elohimnak, csak ez az idegen?” 19És így szólt hozzá: „Kelj fel, és menj, hited megszabadított téged.”
20És megkérdezték őt a Perushim, mondván: „Mikor jön el az Elohim Királysága?” És felelt nekik, és így szólt: „Az Elohim Királysága nem jön el a szemlélő szemei elé. 21És nem mondják majd: Íme, itt van, vagy: Íme, ott van – mert íme, az Elohim Királysága bennetek van.”
22És így szólt a Tálmidimhez: „Íme, napok jönnek, és kívánni fogjátok látni egyet az Ben HáÁdám napjai közül, és nem fogjátok látni. 23És ha azt mondják nektek: Íme, ott van, vagy: Íme, itt van – ne menjetek ki, és ne fussatok utánuk! 24Mert ahogyan a villám villámlik, az Egek egyik szélétől, és tovább halad és világít az Egek másik széléig, úgy fog megjelenni az Ben HáÁdám az ő napján. 25De előbb sokat kell szenvednie, és megvettetnie e nemzedék fiainak szája által. 26És ahogyan Noách napjaiban volt, úgy lesz az Ben HáÁdám napjaiban is: 27ettek és ittak, férjhez adtak asszonyokat, és asszonyokat vettek feleségül, addig a napig, amelyen Noách bement a bárkába; és jött Mábul ➣ az Özönvíz, és eltörölt mindenkit. 28És úgy volt Lot napjaiban is: ettek és ittak, vettek és adtak, ültettek és építettek; 29és történt azon a napon, amelyen Lot kiment Sz’domból, hogy Ádonáj tüzet és kénkövet hullatott az Egekből, és elpusztított mindenkit. 30Úgy lesz azon a napon, amelyen az Ben HáÁdám megjelenik. 31Azon a napon aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye azokat; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza, hogy hátratekintsen. 32Emlékezzetek Lot feleségére! 33Aki meg akarja menteni a lelkét, az elvész tőle; és aki kiirtja a lelkét énérettem, az élteti azt. 34És én mondom nektek: azon az éjjelen ketten fekszenek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. 35Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. 36Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.” 37És megszólaltak, és így szóltak hozzá: „Hol történnek majd ilyenek, Ádonájunk?” És így szólt: „Ahol a tetemek vannak, oda gyűlnek a saskeselyűk.”
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Noách (נֹחַ- 𐤍𐤇) – Nyugalom/Vigasztalás • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Sz’dom (סְדֹם- 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם- 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment