1Felemelte szemeit és látta a nép gazdagjait, amint kezük ajándékát a kincstár ládájába teszik. 2És látott egy szegény özvegyasszonyt, aki két fillért tett bele, 3és így szólt: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet adott mindnyájuknál. 4Mert mindezek a feleslegükből adták kezük ajándékát Elohimnak, ő azonban a maga szükségéből adta mindazt, amije volt, egész megélhetését.”
5Akkor szólt egyik a másikának, hogy a Heikhál ékes szép kövekkel és drága fogadalmi ajándékokkal, ő pedig így szólt: „Látjátok-e ezeket? 6Íme, jönnek napok, amikor nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
7És megkérdezték őt, mondván: „Rábénu, mikor történnek ezek, és mi a jele eljövetelük idejének?” 8Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok magatokra, nehogy megtévesszen titeket valaki! Mert sokan jönnek az én nevemben, mondván: Én vagyok! – és: közel van eljönni az idő! Ne menjetek utánuk. 9És amikor háborúkról és rombolásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell lenniük, de még nincs itt a vég.”
10Azután így folytatta, hogy beszéljen hozzájuk: „Íme, nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen, 11és a föld megrendül és megrázkódik annak minden vidékén innen és onnan, és éhínség jön és dögvész, és nagy és rettenetes csodajelek az Egekből.”
12„De mielőtt mindezek eljönnének, kezet emelnek rátok elűzőitek, és üldöznek titeket, és átadnak benneteket a zsinagógáknak és a börtönöknek, és királyok és uralkodók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13És ez tanúságul lesz nektek. 14Ezért tegyétek szívetekre, hogy ne készítsétek elő előre, mit feleljetek Nefeshetek igazolására, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, sem megcáfolni egyetlen ellenetek támadó sem. 16És átadnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, és megölnek közületek néhányat, 17és gyűlöltek lesztek minden ember előtt az én nevemért. 18De ezzel együtt egy hajszál sem esik le fejetekről a földre. 19Lelketek hosszútűrésével őrzitek meg Nefesheteket.”
20„És amikor látjátok Yerusháláyimot, hogy hadSereg táboroz körülötte, akkor tudván tudjátok, hogy elérkezett pusztulása. 21Akkor, akik Yáhu’Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a város közepén vannak, fussanak ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda. 22Mert a bosszú napjai ezek, hogy beteljesedjék minden, ami írva van. 23Jaj a terheseknek és a szoptatós anyáknak azokban a napokban, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag erre a népre. 24És kardélre hullanak, és fogságba viszik őket minden nép közé, és Yerusháláyim a nemzetek taposottja lesz, amíg be nem telnek a nemzetek idői.”
25„És csodajelek adatnak a napban és a holdban és a csillagokban, és a nemzetek megrettennek a földön, és zavar jön rájuk a tenger zúgásától és hullámaitól. 26És az emberek fiainak Nefeshe elalél bennük a félelemtől és attól, ami a föld világára eljönni készül, mert az Egek alapjai megrendülnek. 27És akkor meglátják a Ben HáÁdámot eljönni a felhőben, nagy erővel és dicsőséggel. 28És amikor ezek a dolgok elkezdődnek bekövetkezni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közel van Nefeshetek megváltása.”
29És mondott nekik egy példázatot: „Figyeljétek a fügefát és a mező minden fáját: 30amikor virágot hoznak, nézitek és tudjátok magatoktól, hogy közel a nyár. 31Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudván tudjátok, hogy közel van Elohim Királysága. 32Ámen, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek be nem következnek. 33az Egek és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.”
34„De vigyázzatok magatokra, nehogy eltompuljon szívetek a sok ivástól és részegségtől, vagy az élet szükségeinek gondjaitól, és hirtelen, váratlanul jöjjön rátok az a nap, 35mert mint a madarász tőre, úgy esik rá a föld minden lakójára. 36Azért ébredjetek fel, és könyörögjetek szüntelen, hogy adassék nektek elég erő megmenekülni mindazoktól a csapásoktól, amik eljönnek, és hogy készen megálljatok a Ben HáÁdám előtt.”
37És nap mint nap az ő szokása szerint a Heikhálban tanított, éjszaka pedig kiment, hogy a hegyen háljon – ez a Hár HáZeitim ➣ az Olajfák hegye –. 38És az egész nép korán reggel fölkelt, és hozzá ment a Beit-HáMikdásba, hogy hallgassa őt.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-HáMikdás (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ- 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – a Szentség Háza/Templom • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábénu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem