1Közeledett Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe], maga a Peszách. 2És a Kohánim fejei és a Szofrim azt keresték, mi módon vegyék el a lelkét, mert féltek a néptől.
3Akkor Yáhu’Dáhba, akit Ish-K’riyotnek neveztek, aki egy volt a tizenkettő száma közül, bement a Szátán. 4És elment, és beszélt a Kohánim fejeivel és a sereg fejeivel, mi módon adja őt a kezeikre. 5Azok megörültek, és ráálltak, hogy pénzt adnak neki. 6És ő megígérte, hogy beteljesíti szavát, és alkalmat keresett, hogy a kezeikre adja őt titokban, és nem a sokaság előtt.
7És eljött a kovásztalan kenyerek ünnepének napja, a Peszách-áldozat napja. 8És elküldte Kefát és Yochánánt, mondván: „Menjetek, készítsétek el nekünk a Peszáchot, hogy együk.” 9És azt mondták neki: „Hol kívánod, hogy menjünk elkészíteni?” 10És azt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, találkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; menjetek utána abba a házba, ahova bemegy, 11és mondjátok a ház gazdájának: Így szól Rábenu: hol a vendégszoba, ahol nekem és Tálmidimaimnak megehetjük ott a Peszáchot? 12És ő mutat majd nektek egy nagy, szőnyegekkel terített emeleti termet: ott készítsétek el nekünk.” 13És elmentek, és úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.
14És amikor eljött az idő, asztalhoz dőlt, ő és a tizenkét Shlichim [Küldött] ővele. 15És azt mondta nekik: „Vágyva vágytam megenni ezt a Peszáchot veletek, mielőtt megkínoztatik a lelkem. 16Mert mondom nektek, hogy nem eszem belőle többé, amíg el nem jön az ideje annak, hogy megegyék Elohim Királyságában.” 17És vette a poharat, áldást mondott, és így szólt: „Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. 18Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Elohim Királysága.” 19És vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, mondván: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 20És ugyanígy a poharat is vette, miután ettek, és azt mondta: „Ez a pohár a HáBrit HáChádáshá [Új Szövetség] az én véremben, amely tiérettetek ontatik ki.
21De íme, az engem eláruló keze itt van velem az asztalon. 22Íme, a Ben HáÁdám elmegy, amint elrendeltetett felőle, de jaj annak az embernek, aki őt a lelkét keresők kezére adja.” 23És ők kérdezgetni és kutatni kezdték egymás között, ki az közülük, aki ilyet tesz.
24És versengő szavak is támadtak köztük: ki tartatik közöttük a legnagyobbnak. 25És azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak rajtuk, és aki uralmat gyakorol, nagy-kegyelműnek hívatik. 26De ti ne így; hanem aki nagy közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki úr, mint a szolgáló. 27Mert ki a nagyobb: aki az asztalnál ül, hogy egyen, vagy aki szolgálni áll? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig közöttetek olyan vagyok, mint a szolgáló.
28Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem a kísértésekben, amelyek átmentek rajtam. 29És én is örökségül adom nektek a Királyságot, amint Ávi örökségül adta nekem, 30hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én Királyságomban, és Kiszoton [Királyi Székeken] üljetek, hogy ítéljétek Yiszrá’El tizenkét törzsét.” 31És azt mondta HáÁdon: „Shim’on, Shim’on, íme, kérve kikért titeket a Szátán, hogy megszórjon, mint ahogy a búzát szórják.
32De én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited; és te is, amikor visszatérsz szívedhez, lásd, hogy megerősítsd testvéreidet.” 33Ő pedig felelt és azt mondta: „Ádoni, kész vagyok veled menni a börtön házába is, és a halál kapuihoz is.” 34És azt mondta: „Íme, mondom neked, Kefá: nem szól ma a kakas, amíg háromszor le nem tagadsz, mondván: nem ismerlek téged.”
35És azt mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” És azt mondták: „Nem hiányzott semmi.” 36És azt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye magához, és ugyanígy a tarisznyát; és akinek a keze nem éri el, adja el a ruháját is, és vegyen magának kardot. 37Mert mondom nektek, hogy beteljesedik rajtam, ami írva van: És a törvényszegők közé számláltatott. Mert mindaz, ami felőlem írva van, beteljesedik mindvégig.” 38És azt mondták: „Ádonénu, íme, itt van velünk két kard.” És azt mondta nekik: „Elég nekünk.”
39És kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment, és Tálmidimai is utána mentek. 40És amikor a helyre ért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.” 41És ő elszakadt tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borult, és imádkozott, mondván: 42„Ávi, ha akarod, vidd el rólam ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom szerint, hanem a te akaratod szerint legyen.” 43És megjelent neki egy Málákh az Egekből, és megerősítette őt. 44És amikor a halál kötelei körülfogták, erővel imádkozott, és verejtékének cseppjei, mint nagy vércseppek, hullottak a földre. 45És felkelt imádságából, odament Tálmidimaihoz, és a bánattól alva találta őket. 46És azt mondta nekik: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.”
47Még beszélt, és íme, egy sokaság, és egy a tizenkettő közül, akit Yáhu’Dáhnak hívtak, ment az élükön, és Yeshuához lépett, hogy megcsókolja őt. 48És azt mondta neki Yeshuá: „Yáhu’Dáh, csókkal árulod el a Ben HáÁdámot?” 49És emberei, akik vele voltak, látva, mi készül történni, azt mondták: „Ádonénu, üssünk-e karddal?” 50És egy közülük megütötte a Kohen Gádol szolgáját, és levágta a jobb fülét.
51És felelt Yeshuá, és azt mondta: „Hagyjátok, ne tegyetek többet.” És megérintette a fülét, és meggyógyította őt. 52És azt mondta Yeshuá a Kohánim fejeinek és a Heikhál vezetőinek és a véneknek, akik ellene jöttek: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal? 53Nap mint nap veletek voltam a Heikhálban, és nem emeltetek rám kezet; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.”
54És megragadták őt, és elvezették, és bevitték a Kohen Gádol házába, Kefá pedig távolról ment utána. 55És amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt ültek, leült Kefá is közöttük. 56És meglátta őt egy szolgálólány a tűz fényénél ülve, és rátekintett, és azt mondta: „Ez is vele volt.” 57De ő letagadta, és azt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.” 58És kis idő múlva más látta meg, és azt mondta: „Te is közülük vagy.” De Kefá azt mondta: „Ember, nem közülük vagyok én.”
59És mintegy egy óra múlva másvalaki felelt és bizonygatta ellene, mondván: „Bizony ez is vele volt, hiszen ő is Gálilból való.” 60És azt mondta Kefá: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És még a szó a szájában volt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61És megfordult HáÁdon, és rátekintett Kefá arcára, és visszaemlékezett Kefá HáÁdon szavára, amelyet mondott neki: „Mielőtt ma szól a kakas, háromszor letagadsz engem.” 62És kiment, és keserves sírásra fakadt.
63És a férfiak, akik Yeshuát fogva tartották, verték őt, és gúnyt űztek belőle.
64Eltakarták az arcát, és kérdezgették őt, mondván: „Prófétáld meg nekünk, ki az, aki megütött téged!”
65És sok más ehhez hasonló szóval gyalázták őt.
66És amikor megvirradt a reggel, összegyűltek a nép vénei, a Kohánim fejei és a Szofrim, és bevitték őt a Beit Din [Szánhedrin] elé, mondván: 67„Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk.” És azt mondta nekik: „Ha megmondom nektek, nem hisztek; 68és ha kérdezlek is, nem feleltek és nem bocsátotok el engem. 69Mostantól fogva ott ül a Ben HáÁdám Elohim hatalmának jobbján.”
70És mindnyájan azt mondták: „Tehát te vagy Ben HáElohim?” És azt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” 71És azt mondták: „Mire való még nekünk a tanúság? Hiszen magunk hallottuk a szájából.”
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Beit Din (בֵּית דִּין – 𐤁𐤉𐤕 𐤃𐤉𐤍) – Ítélőház/Bíróság/Bírósági Testület – Szanhedrin [συνέδριον] • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת – 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • HáBrit HáChádáshá (הַבְּרִיתהַחֲדָשָׁה – 𐤄𐤁𐤓𐤉𐤕𐤄𐤇𐤃𐤔𐤄) – az Új Szövetség • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kiszot (כִּסְאוֹת – 𐤊𐤎𐤀𐤅𐤕) – Trónok/trónusok/királyi székek • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábenu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Követek [Apostolok] • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János