1Közeledett Chág HáMátzot ➣ a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe, maga a Peszách. 2És a Kohánim fejei és a Szofrim azt keresték, mi módon vegyék el a lelkét, mert féltek a néptől.
3Akkor Yáhu’Dáhba, akit Ish-K’riyotnek neveztek, aki egy volt a tizenkettő száma közül, bement a Szátán. 4És elment, és beszélt a Kohánim fejeivel és a sereg fejeivel, mi módon adja őt a kezeikre. 5Azok megörültek, és ráálltak, hogy pénzt adnak neki. 6És ő megígérte, hogy beteljesíti szavát, és alkalmat keresett, hogy a kezeikre adja őt titokban, és nem a sokaság előtt.
7És eljött a kovásztalan kenyerek ünnepének napja, a Peszách-áldozat napja. 8És elküldte Kefát és Yochánánt, mondván: „Menjetek, készítsétek el nekünk a Peszáchot, hogy együk.” 9És azt mondták neki: „Hol kívánod, hogy menjünk elkészíteni?” 10És azt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, találkozik veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; menjetek utána abba a házba, ahova bemegy, 11és mondjátok a ház gazdájának: Így szól Rábenu: hol a vendégszoba, ahol nekem és Tálmidimjaimnak megehetjük ott a Peszáchot? 12És ő mutat majd nektek egy nagy, szőnyegekkel terített emeleti termet: ott készítsétek el nekünk.” 13És elmentek, és úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.
14És amikor eljött az idő, asztalhoz dőlt, ő és a tizenkét Shlichim – Küldött ővele. 15És azt mondta nekik: „Vágyva vágytam megenni ezt a Peszáchot veletek, mielőtt megkínoztatik a lelkem. 16Mert mondom nektek, hogy nem eszem belőle többé, amíg el nem jön az ideje annak, hogy megegyék Elohim Királyságában.” 17És vette a poharat, áldást mondott, és így szólt: „Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. 18Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Elohim Királysága.” 19És vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, mondván: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 20És ugyanígy a poharat is vette, miután ettek, és azt mondta: „Ez a pohár a HáBrit HáChádáshá ➣ az Új Szövetség az én véremben, amely tiérettetek ontatik ki.
21De íme, az engem eláruló keze itt van velem az asztalon. 22Íme, az Ben HáÁdám elmegy, amint elrendeltetett felőle, de jaj annak az embernek, aki őt a lelkét keresők kezére adja.” 23És ők kérdezgetni és kutatni kezdték egymás között, ki az közülük, aki ilyet tesz.
24És versengő szavak is támadtak köztük: ki tartatik közöttük a legnagyobbnak. 25És azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak rajtuk, és aki uralmat gyakorol, nagy-kegyelműnek hívatik. 26De ti ne így; hanem aki nagy közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki úr, mint a szolgáló. 27Mert ki a nagyobb: aki az asztalnál ül, hogy egyék, vagy aki szolgálni áll? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig közöttetek olyan vagyok, mint a szolgáló.
28Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem a kísértésekben, amelyek átmentek rajtam. 29És én is örökségül adom nektek a Királyságot, amint Ábám örökségül adta nekem, 30hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én Királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Yiszrá’El tizenkét törzsét.” 31És azt mondta az Ádon: „Shim’on, Shim’on, íme, kérve kikért titeket a Szátán, hogy megszórjon, mint ahogy a búzát szórják.
32De én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited; és te is, amikor visszatérsz szívedhez, lásd, hogy megerősítsd testvéreidet.” 33Ő pedig felelt és azt mondta: „Ádoni, kész vagyok veled menni a börtön házába is, és a halál kapuihoz is.” 34És azt mondta: „Íme, mondom neked, Kefá: nem szól ma a kakas, amíg háromszor le nem tagadsz, mondván: nem ismerlek téged.”
35És azt mondta nekik: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saruk nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” És azt mondták: „Nem hiányzott semmi.” 36És azt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye magához, és ugyanígy a tarisznyát; és akinek a keze nem éri el, adja el a ruháját is, és vegyen magának kardot. 37Mert mondom nektek, hogy beteljesedik rajtam, ami írva van: És a törvényszegők közé számláltatott. Mert mindaz, ami felőlem írva van, beteljesedik mindvégig.” 38És azt mondták: „Ádonénu, íme, itt van velünk két kard.” És azt mondta nekik: „Elég nekünk.”
39És kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment, és Tálmidimjai is utána mentek. 40És amikor a helyre ért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.” 41És ő elszakadt tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borult, és imádkozott, mondván: 42„Ábám, ha akarod, vidd el rólam ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom szerint, hanem a te akaratod szerint legyen.” 43És megjelent neki egy Málákh az Egekből, és megerősítette őt. 44És amikor a halál kötelei körülfogták, erővel imádkozott, és verejtékének cseppjei, mint nagy vércseppek, hullottak a földre. 45És felkelt imádságából, odament Tálmidimjaihoz, és a bánattól alva találta őket. 46És azt mondta nekik: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.”
47Még beszélt, és íme, egy sokaság, és egy a tizenkettő közül, akit Yáhu’Dáhnak hívtak, ment az élükön, és Yeshuához lépett, hogy megcsókolja őt. 48És azt mondta neki Yeshuá: „Yáhu’Dáh, csókkal árulod el az Ben HáÁdámot?” 49És emberei, akik vele voltak, látva, mi készül történni, azt mondták: „Ádonénu, üssünk-e karddal?” 50És egy közülük megütötte a Kohen Gádol szolgáját, és levágta a jobb fülét.
51És felelt Yeshuá, és azt mondta: „Hagyjátok, ne tegyetek többet.” És megérintette a fülét, és meggyógyította őt. 52És azt mondta Yeshuá a Kohánim fejeinek és a Heikhál vezetőinek és a véneknek, akik ellene jöttek: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal? 53Nap mint nap veletek voltam a Heikhálban, és nem emeltetek rám kezet; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.”
54És megragadták őt, és elvezették, és bevitték a Kohen Gádol házába, Kefá pedig távolról ment utána. 55És amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt ültek, leült Kefá is közöttük. 56És meglátta őt egy szolgálólány a tűz fényénél ülve, és rátekintett, és azt mondta: „Ez is vele volt.” 57De ő letagadta, és azt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.” 58És kis idő múlva más látta meg, és azt mondta: „Te is közülük vagy.” De Kefá azt mondta: „Ember, nem közülük vagyok én.”
59És mintegy egy óra múlva másvalaki felelt és bizonygatta ellene, mondván: „Bizony ez is vele volt, hiszen ő is Gálilból való.” 60És azt mondta Kefá: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És még a szó a szájában volt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61És megfordult az Ádon, és rátekintett Kefá arcára, és visszaemlékezett Kefá az Ádon szavára, amelyet mondott neki: „Mielőtt ma szól a kakas, háromszor letagadsz engem.” 62És kiment, és keserves sírásra fakadt.
63És a férfiak, akik Yeshuát fogva tartották, verték őt, és gúnyt űztek belőle.
64Eltakarták az arcát, és kérdezgették őt, mondván: „Prófétáld meg nekünk, ki az, aki megütött téged!”
65És sok más ehhez hasonló szóval gyalázták őt.
66És amikor megvirradt a reggel, összegyűltek a nép vénei, a Kohánim fejei és a Szofrim, és bevitték őt a Szánhedrin elé, mondván: 67„Ha te vagy a Máshiách, mondd meg nekünk.” És azt mondta nekik: „Ha megmondom nektek, nem hisztek; 68és ha kérdezlek is, nem feleltek és nem bocsátotok el engem. 69Mostantól fogva ott ül az Ben HáÁdám Elohim hatalmának jobbján.”
70És mindnyájan azt mondták: „Tehát te vagy Ben HáElohim?” És azt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” 71És azt mondták: „Mire való még nekünk a tanúság? Hiszen magunk hallottuk a szájából.”
Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן- 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk (messiási megszólítás) • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת- 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • HáBrit HáChádáshá (הַבְּרִיתהַחֲדָשָׁה- 𐤄𐤁𐤓𐤉𐤕𐤄𐤇𐤃𐤔𐤄) – az Új Szövetség • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Málákh (מַלְאָךְ- 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábenu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין- 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János