1A hét első napján pedig, mielőtt hasadt volna a hajnal, a sírhoz mentek, és magukkal vitték az illatszereket, amelyeket elkészítettek, és velük együtt még más asszonyok is. 2És íme, a követ elhengerítve találták a sírtól, 3és amikor bementek annak belsejébe, HáÁdon Yeshuá testét nem találták. 4És amikor megzavarodtak e dolog miatt, íme, két férfi állt melléjük, ruhájuk fénylő ragyogásban. 5Félelem fogta el őket, és arcaik a földre hanyatlottak, azok pedig így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között? 6Ő nincs itt, hanem feltámadt a halottak közül. Emlékezzetek arra, amit mondott nektek, amikor még Gálilban volt, így szólva: 7hogy a Ben Ádámnak bűnös emberek kezeibe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” 8Akkor visszaemlékeztek az ő szavaira. 9Visszatértek a sírtól, és hírül adták mindezeket a dolgokat a tizenegynek és mindazoknak, akik velük voltak. 10Ezek pedig azok, akik elmondták e dolgokat a Shlichimnek: a magdalai Miryám és Yochánáh és Miryám, Yá’ákov anyja, és még más asszonyok velük együtt. 11De ezek a szavak üres beszédnek tűntek a szemükben, és nem hittek nekik. 12De Kefá felkelt, és a sírhoz futott, és lehajolva betekintett annak belsejébe, és nem látott mást, csak a lepedőket, amelyek magukban hevertek; és visszatért házába, csodálkozva azon, ami történt.
13Azon a napon kettő közülük egy faluba ment, amelynek Emáüsz a neve, mintegy hatvan barázdányira, egy igapár szántóföldje szerint Yerusháláyimtól. 14És beszélgettek egymással mindezekről a történésekről. 15És történt, hogy amikor beszélgettek és vitatták a dolgot, maga Yeshuá is melléjük lépett, és velük ment, 16de szemeik meg voltak fogva, hogy ne ismerjék fel őt. 17És így szólt hozzájuk: „Mik ezek a dolgok, amelyekről beszélgettek egymással itt az úton?” És megálltak, és arcaik komorak voltak. 18És az egyik közülük, akinek Kleopász a neve, válaszolt és mondta: „Te vagy az egyetlen jövevény Yerusháláyimban, aki nem ismered a dolgokat, amelyek azokban a napokban benne történtek?” 19És mondta nekik: „És mik azok a dolgok?” Ők pedig mondták neki: „A Nátzráti Yeshuá felől valók, aki próféta volt, hatalmas tettben, HáElohim előtt és az egész nép előtt, tetteiben is és szavaiban is; 20akit kiszolgáltattak a mi Kohenjeink fejei és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt. 21Mi pedig azt vártuk, hogy ő az, aki megváltja Yiszrá’Elt; de ez a mai nap a harmadik nap azóta, hogy ezek történtek. 22De közülünk való asszonyok is megrémítettek minket, akik korán reggel a sírhoz mentek, 23és nem találták a testét, és visszajöttek, és azt mondták, hogy Málákhim jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él. 24És elmentek néhányan a közülünk valók közül a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok elbeszélték, de őt nem látták.” 25És így szólt hozzájuk: „Ó, ti értelem-nélküliek és kemény szívűek, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták szóltak! 26Hát nem így volt-e helyes a Máshiáchnak, hogy elhordozza nyomorúságát, és bemenjen az ő dicsőségébe?” 27És nekifogott, hogy megmagyarázza nekik mindazokat az Írásokat, Moshehtól kezdve egészen az összes prófétáig, amelyek róla szóltak.
28És megközelítették a falut, amely felé arcuk irányult, hogy oda menjenek, ő pedig úgy fordította arcát, mintha tovább menne onnan. 29De unszolták őt, mondván: „Maradj hát itt velünk, mert beesteledett, és lehanyatlott a nap!” És bement a házba, hogy velük maradjon. 30És történt, hogy amikor velük az asztalhoz telepedett, vette a kenyeret, és megáldotta, és megtörte, és nekik adta. 31Akkor megnyíltak szemeik, és felismerték őt, ő pedig eltűnt, elment arcuk elől. 32És mondták egymásnak: „Hát nem égett-e a szívünk bennünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és amikor feltárta nekünk az Írásokat?” 33És felkeltek abban az órában, és visszatértek Yerusháláyimba, és együtt egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak, 34akik mondták: „Valóban feltámadt HáÁdon, és megjelent Shim’onnak.” 35És ők is elbeszélték, ami az úton történt velük, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36Még beszéltek ezeket, és íme, maga Yeshuá állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” 37De ők megrettentek és megrémültek, és azt gondolták, hogy szellemet látnak. 38És így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támadnak gondolatok szívetekben? 39Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy én, én vagyok az; tapintsatok meg engem és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa és csontjai, ahogyan látjátok, hogy nekem van.” 40És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezeit és lábait. 41És amikor még mindig nem hittek örömükben és csodálkozásukban, így szólt hozzájuk: „Van-e itt nálatok ennivaló?” 42És adtak neki egy darab tűzön sült halat és lépesmézet. 43És vette, és megette szemeik láttára.
44És így szólt hozzájuk: „Ezek azok a szavaim, amelyeket szóltam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mosheh Toráhjában és a prófétákban és a Tehillím zsoltáraiban.” 45Akkor megnyitotta szívüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: „Így van megírva a Máshiách szenvedéseiről és a halottak közül való feltámadásáról a harmadik napon, 47és hogy az ő nevében hirdessék a hívók a megtérést és a vétek bocsánatát minden nép között, Yerusháláyimtól kezdve. 48Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. 49Íme, én elküldöm azt, amit Ábám megígért nektek; ti pedig várjatok a városban, Yerusháláyimban, amíg fel nem öltöztök erővel a magasságból.”
50És kivezette őket a városon kívülre, Beit-Anyáhig, és felemelte kezeit, és megáldotta őket. 51És történt, hogy miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az Egekbe. 52És ők leborultak előtte, és visszatértek Yerusháláyimba nagy örömmel, 53és a Heikhálban voltak szüntelenül, dicsérve és áldva HáElohimot. Ámen.
Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Beit-Anyáh (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység/nyomorúság háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Emáüsz (עַמָּאוּס – 𐤏𐤌𐤀𐤅𐤎) – meleg forrás (görög-héber helynév) • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kleopász (קְלֵיֹופָס – 𐤒𐤋𐤉𐤀𐤅𐤐𐤎) – görög név (az Atya dicsősége) • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yahuwah parancsainak és tanításainak gyűjteménye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánáh (יוֹחַנָּה – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤄) – Yahuwah kegyelmes