1Összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem felett, és hogy gyógyítsanak minden betegséget. 2És elküldte őket, hogy hirdessék Elohim Királyságát, és talpra állítsák a betegeket. 3És megparancsolta nekik, mondván: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhákat. 4És amely házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. 5És ha valahol nem fogadnak be titeket a házba, menjetek ki abból a városból, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük.” 6Kimentek tehát, és bejárták a falvakat, és minden helyen hirdették az Örömhírt, és gyógyították a betegeket.
7És Hordosz, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt, és felindult a Nefeshe, mert voltak, akik azt mondták, hogy Yochánán támadt fel a halottak közül, 8és voltak, akik azt mondták, hogy Eli’Yáhu jelent meg, mások pedig azt mondták, hogy a régi próféták közül támadt fel egy. 9És így szólt Hordosz: „Íme, Yochánán fejét vettem róla, de ki hát ez, akiről ilyeneket hallok?” És kereste, hogy lássa őt.
10És amikor a Shlichim – a küldöttek (apostolok) (apostolok) visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. És maga mellé vette őket, és elment velük egyedül egy Beit-Tzáydáh nevű városba. 11A nép sokasága pedig megtudta, és utánament, ő pedig fogadta arcaikat, és beszélt nekik Elohim Királyságáról, és meggyógyította azokat, akik gyógyulást kerestek.
12És amikor a nap hanyatlani kezdett alkonyatra, odamentek a tizenketten, és ezt mondták neki: „Bocsásd el a nép sokaságát, hogy elmenjenek a környező városokba és falvakba, hogy élelmet és helyet találjanak az éjszakázásra, mert itt sivár helyen vagyunk.” 13Ő pedig így szólt hozzájuk: „Adjatok nekik ti enni.” Ők pedig mondták: „Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” 14Mert mintegy ötezer férfi volt. És szólt Tálmidimjaihoz: „Ültessétek le őket sorokba, ötvenével soronként.” 15És úgy tettek, és leültették mindnyájukat.
16És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és megáldotta azokat, és megtörte, és a Tálmidimnek adta, hogy a nép elé tegyék. 17És ettek mindnyájan, és jóllaktak, és felszedtek a megmaradt darabokból tizenkét kosárral.
18És történt, amikor egyedül imádkozott, és Tálmidimjai eléje jöttek, megkérdezte tőlük, mondván: „Kinek mond engem a nép sokasága, ki vagyok én?” 19És feleltek és mondták: „Bemerítő Yochánánnak, és vannak, akik Eli’Yáhunak, mások pedig, hogy egy próféta támadt fel a régi próféták közül.” 20És így szólt hozzájuk: „Hát ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?” És felele Kefá és mondá: „Elohim Máshiáchja.” 21Akkor figyelmeztette őket, és megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el ezt a dolgot. 22És mondá: „Sok fájdalmak rendeltettek az Ben HáÁdámnak, és a vének és a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de a harmadik napon feltámad.”
23És szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, vesse el Nefeshét magától, és vegye fel keresztjét napról napra, és jöjjön utánam. 24Mert aki meg akarja menteni Nefeshét, az kivágatik tőle, de aki kiirtja Nefeshét énértem, az megtalálja azt. 25Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, Nefeshét pedig elveszíti vagy romlásba dönti? 26Mert minden ember, aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön a maga dicsőségében és Ábájának dicsőségében és a szent Málákhim dicsőségében. 27És Ámen, mondom nektek, vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Elohim Királyságát.”
28És történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Kefát és Yochánánt és Yá’ákovot, és felment a hegyre, és imádkozott. 29És arcainak ábrázata elváltozott imádkozása közben, és ruházata fehérré és felette ragyogóvá vált. 30És íme, két férfi beszélt vele: Mosheh és Eli’Yáhu, 31akik dicsőségükben megjelenve arról beszéltek, ami rá várt: hogy beteljesítse végzését Yerusháláyimban, hogy kivágattassék az élők földjéből.
32És mély álom szállt Kefára és azokra, akik vele voltak, és amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és a két férfit, akik mellette álltak. 33És történt, hogy amikor azok eltávoztak tőle, mondá Kefá Yeshuának: „Ádoni, jó nekünk itt lennünk, készítsünk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak”, mert nem tudta, mit beszél. 34Még ezt beszélte, és íme, felhő borult rájuk, és bementek a felhő közepébe, és megrettentek. 35És íme, hang jött ki a felhő közepéből, mondván: „Ez az én Fiam, az én szerettem, reá hallgassatok.” 36És amikor a hang hallatszott, Yeshuát egyedül találták, ők pedig hallgattak, és nem mondtak el semmit senkinek azokban a napokban mindabból, amit láttak.
37És történt másnap, amikor lejöttek a hegyről, hogy sokan a nép közül elébe mentek. 38És íme, egy közülük így kiáltott, mondván: „Kérlek, Rábi, tekints fiamra, mert ő az én egyetlenem. 39És egy szellem tapad hozzá, és ő hirtelen felkiált, mert megragadja őt, míg tajtékot nem csorgat, és nem enged tőle, míg össze nem zúzza. 40És kértem Tálmidimjaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41És felele Yeshuá és mondá: „Ó, nemzedék, mely nem hisz benne, elferdült nemzedék, meddig leszek még veletek, meddig viszlek még titeket? Vezesd ide a fiadat.” 42És még oda sem ért, megrázta őt a szellem, és tépte őt, Yeshuá pedig ráförmedt a tisztátalan szellemre, és meggyógyította a gyermeket betegségéből, és visszaadta őt apjának. 43És elámultak mindnyájan Elohim erejének nagyságán.
És miközben ők mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Yeshuá tett, szólt Tálmidimjaihoz: 44„Tegyétek ti e szavakat füleitekbe, mert íme, az Ben HáÁdám emberek kezeibe adatik.” 45De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, és féltek megkérdezni őt e dolog felől.
46Akkor az jött fel a szívükbe, hogy vitatkozzanak, ki a nagyobb közöttük. 47És Yeshuá, látva szívük gondolatait, vett egy gyermeket, és maga mellé állította, 48és szólt hozzájuk: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az fogadja be az ő arcait, aki engem küldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok közül, az a nagy.”
49És felele Yochánán és mondá: „Ádoni, láttunk egy embert, aki gonosz szellemeket űz ki a te nevedben, és megtiltottuk neki ezt a cselekedetet, mivel nem járt velünk a te követésedben.” 50És mondá neki Yeshuá: „Ne tiltsátok meg neki, mert az az ember, aki nincs ellenünk, mellettünk van.”
51És történt, amikor közeledtek a napok, hogy felvétessék, hogy szilárdan Yerusháláyim felé fordította arcait, hogy felmenjen. 52És követeket küldött maga előtt, ők pedig elmentek, és megérkeztek Shomronban az egyik faluhoz, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem nyitották meg neki ajtajukat, mivel látták, hogy arcai Yerusháláyim felé tartanak. 54És látták ezt Tálmidimjai, Yá’ákov és Yochánán, és mondák: „Ádoneynu, akarod-e, hogy szóljunk, és tűz szálljon le az Egekből, és eméssze meg őket, amint Eli’Yáhu tette?” 55De ő feléjük fordult, és rájuk förmedt: „Nem tudjátok, honnan való szellemetek forrása. 56Mert nem azért jött az Ben HáÁdám, hogy elpusztítson egy Nefesht, hanem hogy megmentse őket.” És elmentek egy másik faluba.
57És útközben így szólt hozzá egy ember: „Ádoni, követlek téged, ahová csak mész.” 58És mondá neki Yeshuá: „A rókáknak vermeik vannak, és az Egek madarának fészke, de az Ben HáÁdámnak nincs helye, ahová fejét lehajtsa.” 59És egy másik embernek mondá: „Jöjj utánam.” De mondá neki az az ember: „Ádoni, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” 60És mondá neki Yeshuá: „Hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Elohim Királyságát a földön.” 61És még egy másik ember mondá neki: „Követlek téged, Ádoni, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam házam fiaitól a Shálom szavaival.” 62És mondá neki Yeshuá: „Minden ember, aki ekéjére teszi kezét, és hátratekint, nem alkalmas Elohim Királyságára.”
Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádoneynu (אֲדֹנֵינוּ- 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Uraink • Ádoni (אֲדֹנִי- 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן- 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málákhim (מַלְאָכִים- 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh ➣ Evangélium • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם- 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Shlichim (שְׁלִיחִים- 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Shomron (שֹׁמְרוֹן- 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János