1Bável folyói mellett, ott ültünk, sírtunk is,
amikor a Tzionra emlékeztünk.
2A benne levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3Mert ott foglyul ejtőink ének szavait kérték tőlünk,
és sanyargatóink örömöt:
Énekeljetek nekünk a Tzion énekéből!
4Hogyan énekelnénk Yahuwah énekét idegen földön?
5Ha elfeledlek téged, Yerusháláyim,
felejtsen el a jobb kezem!
6Tapadjon nyelvem az ínyemhez, ha nem emlékezem rád,
ha nem Yerusháláyimot emelem legfőbb örömöm fölé!
7Emlékezz, Yahuwah, az Edom fiaira,
Yerusháláyim napján,
akik ezt mondták: Tegyétek pusztává, tegyétek pusztává,
egészen az alapjáig benne!
8Bável leánya, te elpusztítandó!
Boldog, aki megfizet neked tetteddel,
amit velünk tettél.
9Boldog, aki megragadja és a sziklához csapja
kisdedeidet.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Áshré (אַשְׁרֵי – 𐤀𐤔𐤓𐤉) – Boldog/Irigylésre méltó állapot • Bável (בָּבֶל – 𐤁𐤁𐤋) – Babilon/Zűrzavar • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Shir (שִׁיר – 𐤔𐤉𐤓) – Ének/Dal • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem