1A karmesternek, Máchálát szerint. Dávid tanítókölteménye.
2Azt mondta a bolond a szívében:
nincs Elohim!
Megromlottak, és utálatossá tették a gonoszságot,
nincs, aki jót tenne.
3Elohim az Egekből letekintett az ember fiaira,
hogy lássa, van-e értelmes,
aki keresi Elohimot.
4Mind elhajlott, együtt megromlottak,
nincs, aki jót tenne,
nincs még egy sem.
5Hát nem tudják a gonoszságtevők,
akik eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik,
Elohimot nem hívták segítségül?
6Ott rettegtek rettegéssel, ahol nem volt rettegés,
mert Elohim szétszórta az ellened táborozó csontjait;
megszégyenítetted, mert Elohim megvetette őket.
7Bárcsak adatna Tzionból Yiszrá’El Yeshuotja!
Amikor Elohim visszafordítja népe fogságát,
ujjong majd Yá’ákov,
örül Yiszrá’El.
Szójegyzék: Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Máchálát (מָחֲלַת – 𐤌𐤇𐤋𐤕) – Betegség/Könyörgés • Mászkil (מַשְׂכִּיל – 𐤌𐤔𐤊𐤉𐤋) – Bölcsességet adó tanítóköltemény • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuot (יְשׁוּעוֹת – 𐤉𐤔𐤅𐤏𐤅𐤕) – Szabadítások/Megmentőtettek • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa