1A Peszách ünnepe előtt történt, és Yeshuá tudta, hogy eljött az ő ideje, hogy felmenjen e földről az Ábához; és kiválasztottait, akiket szeretett e földön, azokat attól fogva így szerette mindvégig. 2A vacsora befejezése után, miután a Szátán Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak a szívébe adta, hogy árulja el őt, 3Yeshuá tudta, hogy az Ábá mindent a kezébe adott, és hogy ő Elohimtól jött ki, és Elohimhoz tér vissza: 4felkelt az asztaltól, és levetette ruháit, és egy kendőt vett, és körülövezte a derekát; 5azután vizet öntött a mosdótálba, és kezdte mosni Tálmidimjai lábait, és törölni azokat a kendővel, amellyel körül volt övezve.
6És odajött Shim’on Kefához, és az így szólt hozzá: „Ádoni, te mosod meg az én lábaimat?” 7És Yeshuá felelt, és így szólt hozzá: „Amit én teszek ebben, azt most még nem érted, de azután majd megérted.” 8Kefá így szólt hozzá: „Nem mosod meg az én lábaimat soha.” És Yeshuá felelt neki: „Ha nem moslak meg, nincs részed velem.” 9Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Kérlek, Ádoni, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is!” 10És Yeshuá így szólt hozzá: „Aki megmosdott, annak nincs szüksége, hogy mást mosson, csak a lábait, mert ő egészen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” 11Mert ismerte azt, aki elárulja őt; azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
12És miután megmosta lábaikat, és felvette ruháit, visszatért és letelepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13Ti hívtok engem Rábinak és Ádonnak, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14És ha tehát én, az Ádon és a Rábi, megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok ki-ki a felebarátja lábait. 15Mert én példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogyan én tettem veletek. 16Ámen, ámen, mondom nektek: nem nagyobb a szolga az uránál, és nem nagyobb a küldött annál, aki elküldte őt. 17És ha tudjátok ezt, boldogok vagytok, ha így cselekesztek. 18Nem szólok mindnyájatokról: én ismerem azokat, akiket kiválasztottam; de hogy beteljesedjék az Írás: Aki kenyeremet eszi, naggyá tette ellenem a sarkát. 19Mostantól megmondom nektek a dolgot, mielőtt megjönne, hogy higgyétek, amikor megjön, hogy én vagyok. 20Ámen, ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az arcomat fogadja be; és aki engem befogad, az befogadja az én küldőm arcát.”
21És történt, amikor Yeshuá elmondta ezeket a szavakat, megrendült a Szelleme az ő belsejében, és kijelentette nekik, mondván: „Ámen, ámen, mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.” 22És a Tálmidim arcokkal néztek egymás arcaiba, mert nem tudták, kiről beszél. 23És egy a Tálmidimjai közül, akit Yeshuá szeretett, az ő keblére dőlt. 24És intett neki Shim’on Kefá, és így szólt hozzá: „Mondd meg, kérlek, ki az, akiről beszél?” 25És az ráhajolt Yeshuá nyakára, és így szólt hozzá: „Ádoni, ki az?” 26És Yeshuá felelt: „Az, akinek én bemártom a falatot, és odaadom neki.” És bemártotta a falatot, és vette azt, és odaadta Yáhu’Dáhnak, Shim’on fiának, Ish-Keriyotnak. 27És miután megette a falatot, a Szátán az ő belsejébe ment. És Yeshuá így szólt hozzá: „Amit teszel, gyorsan tedd meg!” 28És senki sem tudta az ott ülők közül a lakomán, miért szólt így hozzá. 29Mert voltak, akik azt gondolták, mivel a pénzeszacskó Yáhu’Dáh kezében volt, hogy ezért mondta neki Yeshuá: „Vedd meg, amink hiányzik az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30És ő, miután a falatot a szájához vette, hirtelen kiment; és éjszaka volt.
31És történt, amikor kiment, Yeshuá így szólt: „Most dicsőült meg a Ben HáÁdám dicsőségben, és őbenne Elohim dicsőült meg dicsőségben. 32És Elohim megdicsőíti őt az ő dicsőségében, és sietve dicsőíti meg őt. 33Drága fiaim, még egy kevés ideig veletek ülök, és ti keresni fogtok engem; és amint mondtam a Yáhu’dimnak, hogy ahova én megyek, oda ti nem tudtok eljönni, úgy mondom most nektek is. 34Íme, új mitzvát adok nektek, hogy szeresse ki-ki a felebarátját; ahogyan én szerettelek titeket, úgy ti is, ki-ki a felebarátját szeressétek. 35Erről tudják meg mind, hogy az én Tálmidimjaim vagytok, ha a társak szeretete megszáll közöttetek.”
36És Shim’on Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, hova mész?” És Yeshuá felelt: „Ahova én megyek, oda nem tudsz utánam jönni ma, de íme, jönnek napok, és utánam jössz.” 37És Kefá így szólt hozzá: „Ádoni, miért nem tudok utánad menni ma? Hiszen az életemet adom éretted!” 38És Yeshuá felelt: „Az életedet adod-e érettem? Ámen, ámen, mondom neked: nem szólal meg a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”
Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Mitzva (מִצְוָה — 𐤌𐤑𐤅𐤄 – ) – parancsolat, utasítás, kötelesség • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhu’Dáh Ish-Keriyot (יְהוּדָה אִישׁ קְרִיּוֹת – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄𐤀𐤉𐤔𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕) – Júdás Iskáriótes • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment