A tengeren való átkelés két fajtája
Mindannyian tapasztaljuk Yahuwah gondviselését oly mértékben, mintha tengerek nyílnának meg előttünk. Hívő életünk során adódnak olyan helyzetek, amikor egyszerűen ki vagyunk hozva egy bizonyos életszituációból, úgy, hogy az üldöző belefullad saját dühébe, mi pedig folytatjuk utunkat száraz lábon. Közben
a világ és annak minden veszélye, mint hermetikusan elzárt fal vesz körül bennünket,
és bár eléggé félelmetes látvány önmagában, mégsem ér el. Egy megtérő ember számára Egyiptom és a fáraó gyakran nem más, mint a saját hitetlen, vagy akár hamis-vallásos családja, régi barátai, ismerősei. Minden erejükből igyekeznek meggátolni, hogy kimenjünk a pusztába és Yahuwah-nak valódi áldozatot mutassunk be, saját magunkat. Majd látványosan elzárja őket Yahuwah, hirtelen lecsitul az ellenségeskedés, mintha a tenger mélyébe fulladt volna a bennük dübörgő egyiptomi sereg. Mi pedig tovább haladunk és átkelünk a túloldalra, ahol új életünk elkezdődhet.
Van azonban egy másik történet a szentírásban, mely vízről és tengerről szól. Ott Mesterünk jelenik meg vihar közepette vízen járva. Itt már olyan gondviselésről van szó, ahol egy bizonyos szellemi kort elérve, már saját felelősségünket, saját emberi erőnket és hozzájárulásunkat elvárja Yahushua, amikor bizonyos próbákon átmegyünk. Itt a tenger nem a két oldalunkon tornyosul, mi pedig nem benne gyalogolunk át – szárazlábon-, hanem talán kicsit „szerényebb” csoda révén,
a világ tengerének felszínén kell menetelnünk.
Ha már nem vagy a világé, nincs szükség azt sem megítélni, sem félretolni, hogy eljuss egyik pontból a másikba. Neked akkor már tudnod kell, hogyan érintkezz vele a-nélkül, hogy visszasüllyednél bele. Egyre inkább tudnod kell, miről szól, hogy a világé nem vagy már, de benne élve kell megtartatnod. Itt már saját felelősséget kell vállalnod szellemi életben maradásodért.
Elohim olyan mértékben vezet minket hívő utunkon, amilyen mértékben tapasztalatunk, erőnk, látásunk és bölcsességünk van egy adott próbában. Amihez kicsik, gyengék vagy tapasztalatlanok vagyunk, Yahuwah nagyobb és látványosabb megoldásokat ad. Így élhetjük meg azt, hogy egy teljesen váratlan megoldást kapunk egy adott problémára. Ha pedig már voltunk hasonló szorult helyzetben, akkor a Messiás hív, hogy add a kezed, lépj a vízre és menj saját lábadon. Én itt vagyok, de már tudsz vízen járni, nincs szükség, hogy ismét ketté nyíljon a tenger előtted.
És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzon. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt. Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Yeshua a tengeren járva. Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak. De Yeshua azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Yeshua felé tartott. De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg! Yeshua pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Elohim Fia vagy! Máté 14:22-33
Amikor látjuk a bajt, gyakran megállunk a parton és várjuk, hogy a tenger szét nyíljon. Közben elképedünk, hogy miért nem jön Yahuwah segítsége, mint eddig, miért állunk egy helyben oly régóta. A válasz többek között talán ebben rejlik. Hasonló helyzetből már kihoztalak, most viszont tudnod kell az utat, lépj vízre és jöjj. Várakozásunkkal valójában hasonlóvá tesszük magunkat az akkor kivonult nemzetséghez. Mely újra és újra ugyanazokon a próbákon zúgolódtak és nem tudtak továbblépni. Számtalanszor kaptak enni és inni, mégis hitetlenné váltak amint kicsit kiüresedett a gyomruk vagy kiszáradt a szájuk. Ennek következménye pedig az lett, hogy ki kellett halniuk és az ígéretet már csak a következő generáció kaphatta meg.
Ilyen kettényílt és nagyszabású szabadulás az, amikor démonok jönnek ki belőled, látványos, vagy kevésbbé látványos módon.
De gyakran esik meg már újjászületett emberekkel, hogy továbbra is küszködnek egyes bűnökkel és kísértésekkel. Ezért folyton további démonűzések után járnak és vágynak, a-helyett, hogy észrevennék, hogy esetleg a bennük levő Ruach HaKodesh uralmának terjedését gátolják, mondjuk épp abban, hogy a törvényt nem kezelik a helyén. Vagy a törvény betartására fektetik ismét és egyre inkább a hangsúlyt, vagy a „már nem vagyunk törvén alatt” címszavakkal épp tiporják azt, ami bennük életre kellene, hogy kelljen azért, hogy a kísértés csíráját is kiirtsa.
Ezért már nem a démonűzés, a tenger kettényílása a megoldás, hanem a vízre lépés, a Messiás Szellemének való engedelmesség a válasz, az amelyet Pál az elménk megújulásának nevez: És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Elohim-nak jó, kedves és tökéletes akarata. Róma 12:2
Hiszen, minden csodának a gyökere egy-egy törvény, Elohim akaratának, szavának a helyreállása.
VIDEO VÁLTOZAT