Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltásgdíj nélkül. Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele. Ha gazdája ad neki feleséget és ez szült számára fiakat vagy lányokat, a nő és gyermekei legyenek a nő gazdájáé, ő pedig távozzék egyedül. 2Mózes 21:2-4
Szabadok a házasságra
A rabszolgák házasságáról szóló törvény első olvasatra meglepőnek tűnhet. Ismervén a házasság intézményének fontosságát, a férj és feleség közötti köteléket és szövetséget Elohim-nál, mely által elhagyják atyjukat, anyukat és lesznek ketten egy testté, mintha valami ellentmondásban lenne. Ha feleséggel jött, feleséggel távozzon. Szabad emberként vette el hitvesét, így ehhez a frigyhez semmi köze gazdájának. Ha viszont szolgálata alatt köt házasságot, ez csakis az ura beleegyezésével történhet meg, és ily módon megvan a ház urának a joga, hogy beleszóljon kettejük kapcsolatában. Az ilyen házasságból származó gyümölcsök, a gyerekek is a gazdát illetik. Hasonló helyzet áll fent, mint az elhalálozott testvér esetében, mikor kötelessége a zsidó férfinak utódot támasztani elhunyt testvérének és hálni megözvegyült sógornőjével. Ott is, a gyerek az elhunyt testvérnek számíttatik be, és nem valódi biológiai apját tekintik hivatalos atyának.
Amikor valaki bajba keveredett és elvesztette vagyonát, mert kártérítést kellett fizetnie valamilyen bűn elkövetése miatt, megadatott az a nagy lehetőség számára, hogy valaki befogadja és gondoskodjon saját és családja ellátásáról. 6 éven át biztosítva volt a munkája, élelmezése és lakhatása, mely idő alatt egy olyan induló tőkét tudott felhalmozni, amivel ismét saját lábra tudott állni. A gazda nem rabtartó volt, hanem egy munkáltató, a nép egy olyan tagja, akin áldás volt, így fogadni tudott szolgákat saját családjának létszámán túl, hogy dolgozzanak neki. Szinte kötelesség volt a tehetősebbeknek segítséget nyújtani a saját népüknek bajba keveredett tagjainak. Adni kellett munkát, ruhát, ágyat azért, hogy ne kerüljenek az utcára, vagy akár még távolabbra, a népen kívülre. Ilyen súlyos esetben, egy nőtlen férfinak, aki rabszolga sorba keveredik, nem a nőkkel kell foglalkoznia, hanem azzal, hogyan rója le tartozását a társadalom iránt és szedje össze magát, hogy ismét önálló életet tudjon élni. Teremtse meg azt az alaptőkét, amivel szabad emberként alkalmas lesz házasságra, családalapításra. Ha mégsem bír magával és minden áron kell neki egy társ ez idő alatt is, és ha vendéglátója beleegyezik, akkor megházasodhat. Elohim ezt is megengedi, azonban tudnia kell, hogy amíg nem szabad ember, amíg nem kizárólag Yahushua az Ura az illetőnek, a megkötött frigy szintén másnak az uralma alatt áll. Ez a törvény is egy biztosíték arra, hogy valaki ne hamarkodja el a házasságkötést, amikor még nem alkalmas rá.
Ma ugyanígy érvényes e-törvény. Mikor keressük hívő társunkat, fiatal megtért, újjászületett emberként, fel kell tenni Elohim előtt a kérdést, hogy valóban szabadok vagyunk-e már a házasságkötésre, vagy még mindig köt valami szellemben a régiekhez, családhoz, rossz szokáshoz, régi világias elképzeléshez, illetve egyáltalán megtörtént-e a Messiás uralmának az átvétele életünk felett? Tudunk-e várni bármennyire tombolnak a hormonok? Mennyire vagyunk szabadok saját elvárásainktól, hiszen jól tudjuk, milyen társ kell nekünk, milyen legyen kívülről, belülről, hány diplomája legyen és milyen kulturális ízlése és háttere. Mert súlyos következményei lehetnek a jövőben, ha bármilyen hamis uralom ott marad bennünk és úgy kötünk elhamarkodott házasságot, ugyanis a gazda, aki ez esetben nem egy segítő testvér saját népünkből, hanem egy ártani akaró és tudó szellemiség, minden telhetőt megtesz majd, hogy érvényesítse jogait a házasságban és rombolja azt. Bármilyen jóhiszeműen és Yahuwah-nak tetszeni vágyó akaratból is köttetett a házasság, az idegen uralom sok viszontagságot okozhat, akár az egész elhalását és megszűnését.
Természetesen ilyen esetre is van kegyelem és a tudatlanságot Elohim elnézi, így a hamis uralkodó karmaiból lehet kérni a szabadulást és tisztulást, csakúgy, ahogy a nép kijött fáraó terhe alól.
De ha azt mondja a szolga: Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok elmenni szabadon, akkor állítsa ura a bíró elé és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához és gazdája fúrja át az ő fülét árral és azután szolgálja örökké. 2Mózes 21:5-6
Önkéntes uralom
A fül kifúrása és fülbevaló viselése egy olyan pogány szokás, mely igen távol áll a zsidó gondolkodástól. Hasonlóan a tetoválással, a piercing mai formái nem más, mint az embert uraló idegen irányzatok, bálványok és egyéb szellemiségek névjegyei. Sokan önként vállalva magukon hordják elferdülésük gyártóinak címkéjét. Halálfejek, kígyók, sárkányok, pókok és egyéb fenevadak már szinte tudatos antikrisztusi reklámozás és főként eljövetelének várakozásának a hirdetése.
Yahuwah sosem kényszerít. Megengedi azt is, hogy ne Őt és ne az általa nyújtott szabadságot válasszad. Tartozol népéhez, majd lecsúszol, bajba keveredsz. Kapsz egy esélyt, hogy helyreállj. Ez a helyreállás egy előre megszabott folyamat, aminek megvannak a pontos lépései. Ha mégis másképp döntesz és megelégszel azzal, hogy egy embernek a vezetése alatt légy, megteheted, de tudnod kell, hogy meggyűrűzött madár leszel, aki saját szárnyaival nem repülhet. Nem lesz saját szolgálatod, saját gyermekeid, saját feleséged. Segédmunkás leszel valaki másnak a szolgálatában. Így rekednek sokan egy gyülekezeti vezető, egy prédikátor, vagy bármilyen pásztor igájába. Ezek jó esetben maguk is az egyetlen igaz Pásztor hű követői és akkor nem teljesen hiábavaló hívő életed. Jó segédszolgálatot végzel, aminek bár kicsik, de megvannak a rügyező bimbói, de sosem végzed el azt a nagyobb feladatot, amit Yahuwah csak neked akart volna adni. Az eredeti feladatod betöltését pedig másképp, másokkal oldja meg.
Ismertem olyan embert, aki életátadása után nagy gondban volt, hogy mi lesz házasságával. Ugyanis még a régi uralom alatt kötött házasságot valakivel, aki nem követte (még) a Messiás uralma alá, így házasságuk veszélybe került. Kijelentette, hogy nem tudna tovább élni, ha felesége elhagyná. Egy idő után, a feleség nem tért meg, a férfi pedig eltűnt, elhagyta a tanítványi utat, valószínűleg azért, hogy otthon kevesebb súrlódás legyen és házasságuk megmaradjon. Valami hasonló történt nála is. A nővel való kapcsolat fontosabb volt, mint a szellemi szabadság. Visszament régi urához, ahol kérte, hogy legyen kilyukasztva füle és minden menjen tovább a kapcsolatukban, mint azelőtt. Ha a Messiást nem is, de uralmát megtagadta. Nem tudta kivárni a végét, elfogadni egy esetleges válást, vagy bevárni, hogy bármilyen lehetetlennek tűnik, Yahuwah a feleségét is ki tudja hozni rabságból.