Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Jobb a név a jó olajnál, és a halál napja a megszületése napjánál. 2Jobb a gyász házába menni, mint a lakoma házába menni, mert az minden ember vége, és az élő a szívére veszi. 3Jobb a bánat a nevetésnél, mert az arcok rosszában jobbá lesz a szív. 4A bölcsek szíve a gyász házában, az ostobák szíve pedig az öröm házában. 5Jobb a bölcs dorgálását hallani, mint az ostobák énekét hallgató embert. 6Mert amilyen a tövisek hangja a fazék alatt, olyan az ostoba nevetése. És ez is hiábavalóság. 7Mert az elnyomás megbolondítja a bölcset, és elveszejti a szívet az ajándék.
8Jobb a dolog vége a kezdeténél, jobb a türelmes lélek a gőgös léleknél. 9Ne siess lelkedben haragra, mert a harag az ostobák ölében nyugszik. 10Ne mondd: hogy van az, hogy a hajdani napok jobbak voltak ezeknél? Mert nem bölcsességből kérdezel efelől. 11Jó a bölcsesség az örökséggel, és hasznos a napot látóknak. 12Mert a bölcsesség árnyékában, a pénz árnyékában; és a tudás haszna: a bölcsesség életben tartja gazdáját. 13Lásd HáElohim munkáját: mert ki tudja kiegyenesíteni azt, amit ő meggörbített? 14A jó napján légy jóban, és a rossz napján lásd: ezt is, amazt is ezzel szemben tette HáElohim, amiatt, hogy ne találjon az ember őutána semmit.
15Mindezt láttam hiábavalóságom napjaiban: van igaz, aki elvész igazságában, és van gonosz, aki sokáig él gonoszságában. 16Ne légy igaz fölöttébb, és ne légy bölcs túlságosan: miért tennéd magad pusztává? 17Ne légy gonosz fölöttébb, és ne légy bolond: miért halnál meg időd előtt? 18Jó, hogy megragadod ezt, és arról se vedd le a kezedet, mert az Elohimfélő kijön mindezekkel. 19A bölcsesség erőssé teszi a bölcset, jobban, mint tíz uralkodó, akik a városban voltak. 20Mert nincs igaz Ádám a földön, aki jót cselekedne és ne vétkezne. 21Mindazokra a szavakra is, amiket beszélnek, ne add szívedet, hogy ne halld szolgádat, amint átkoz téged. 22Mert sok ízben tudta szíved, hogy te is átkoztál másokat.
23Mindezt megpróbáltam a bölcsességgel. Azt mondtam: bölccsé leszek, de az távol volt tőlem. 24Távol van, ami van, és mély, mély: ki találja meg? 25Körüljártam én és szívem, hogy megismerjem és kikutassam, és keressem a bölcsességet és a számvetést, és hogy megismerjem a gonoszságot mint esztelenséget, és az ostobaságot mint elvakultságot. 26És úgy találom én: keserűbb a halálnál az asszony, aki tőrök és hálók a szíve, bilincsek a kezei. Aki jó HáElohim előtt, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa. 27Lásd, ezt találtam – mondta Kohelet -, egyiket a másikhoz, hogy megtaláljam a számvetést, 28amit még keresett Nefeshem, de nem találtam: egy Ádámot ezer közül találtam, de asszonyt mindezek között nem találtam. 29Lásd, csak ezt találtam: hogy HáElohim egyenesnek teremtette az Ádámot, ők pedig sok mesterkedést kerestek.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Van egy rossz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy az az emberen: 2Egy férfi, akinek Elohim gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy semmiben sincs hiánya a Nefesh-ének mindabból, amit megkíván, de nem ad neki hatalmat Elohim, hogy egyék belőle, hanem idegen férfi eszi meg azt — ez hiábavalóság és rossz betegség az. 3Ha száz gyermeket nemz is egy férfi, és sok évet él, és sok legyen éveinek napjaiból, de a Nefesh-e nem telik be a jóból, és temetése sem lett neki, azt mondom: jobb az elvetéltnek, mint neki. 4Mert hiábavalóságban jött, és sötétségben megy el, és sötétségben fedetik be a neve. 5A napot sem látta és nem ismerte; nyugalmasabb ennek, mint amannak. 6És ha ezer évet él kétszer is, de jót nem látott — nemde egy helyre megy minden?
7Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a Nefesh mégsem telik be. 8Mert mi előnye van a bölcsnek az ostoba fölött, mi a szegénynek, aki tud járni az élőkkel szemben? 9Jobb a szemek látványa, mint a Nefesh elkalandozása; ez is hiábavalóság és a szél hajszolása. 10Ami volt, annak nevét már régen elnevezték, és tudott, hogy ember az; és nem szállhat perbe azzal, aki nála erősebb. 11Mert sok szó van, ami a hiábavalóságot szaporítja — mi haszna belőle az embernek? 12Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló élete napjainak számában, amelyeket árnyékként tölt el? Mert ki mondja meg az embernek, mi lesz utána a nap alatt?
Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Őrizd lábadat, amikor Elohim Házába mész, és közeledj, hogy hallgass, inkább, mint hogy áldozatot adj az ostobák módjára, mert nem tudnak rosszat tenni. 2Ne hirtelenkedd el szádat, és szíved ne siessen szót kihozni Elohim előtt, mert Elohim az Egekben van, te pedig a földön, ezért legyenek szavaid kevesek. 3Mert eljön az álom a foglalatosság sokaságában, és az ostoba hangja a szavak sokaságában. 4Amikor fogadalmat fogadsz Elohimnak, ne késlekedj megfizetni, mert nincs kedve az ostobákban; amit megfogadsz, fizesd meg. 5Jobb, hogy ne fogadj, mint hogy fogadj és ne fizess. 6Ne engedd, hogy szád vétekbe ejtse testedet, és ne mondd a követ előtt, hogy tévedés volt. Miért háborodjék fel Elohim a hangodon, és tegye tönkre kezeid alkotását? 7Mert az álmok és a hiábavalóságok és a szavak sokaságában – bizony Elohimot féld!
8Ha a szegény elnyomását és a jog és az igazság elrablását látod a tartományban, ne csodálkozz el a dolgon, mert magas a magas fölött vigyáz, és magasak vannak fölöttük. 9És a föld haszna mindenben benne van: a király maga is a szántóföldnek szolgál.
10Aki szereti a pénzt, nem lakik jól pénzzel, és aki szereti a gazdagságot, annak nincs jövedelme; ez is hiábavalóság. 11A jónak sokasodtával sokasodnak, akik eszik azt, és mi haszna van belőle gazdájának, hacsak a szemeivel nézi? 12Édes a dolgozónak álma, akár keveset, akár sokat eszik, de a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni. 13Van egy fájdalmas rossz, amit láttam a nap alatt: gazdagság, amit gazdája a maga kárára őriz. 14És elvész az a gazdagság rossz foglalatosság által, és fiút nemz, de nincs a kezében semmi. 15Ahogy kijött anyja méhéből, mezítelenül tér vissza, hogy menjen, ahogy jött, és semmit nem visz el fáradozásából, amit a kezében elvihetne. 16És ez is fájdalmas rossz: egészen úgy, ahogy jött, úgy megy el, és mi haszna van neki, hogy a szélnek fáradozik? 17Minden napjait is sötétben eszi, és sok bosszúságban, és betegsége, és harag.
18Íme, amit én láttam: jó, ami szép, hogy egyék és igyék az ember, és lásson jót minden fáradozásában, amivel fárad a nap alatt élete napjainak száma szerint, amelyeket Elohim adott neki, mert ez az ő része. 19Minden ember is, akinek Elohim gazdagságot és kincseket adott, és hatalmat adott neki, hogy egyék belőle, és felvegye a részét, és örüljön fáradozásában – ez Elohim ajándéka. 20Mert nem sokat emlékezik élete napjaira, mert Elohim szíve örömével felel neki.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1És visszafordultam én, és láttam mindazokat az elnyomásokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt: és íme, az elnyomottak könnye, és nincs nekik vigasztalójuk; és elnyomóik keze felől erő, és nincs nekik vigasztalójuk. 2És dicsértem én a halottakat, akik már meghaltak, jobban, mint az élőket, akik még életben vannak. 3De mindkettőjüknél jobb az, aki még nem is volt, aki nem látta azt a gonosz cselekedetet, amelyet elkövetnek a nap alatt.
4És láttam én minden fáradozást és minden ügyes munkát, hogy az ember irigysége a társa felől van. Ez is hiábavalóság és szélkergetés. 5Az ostoba összefonja kezeit, és a saját húsát eszi. 6Jobb egy tenyérnyi nyugalommal, mint két marok fáradozással és szélkergetéssel.
7És visszafordultam én, és láttam hiábavalóságot a nap alatt: 8Van egy, és nincs második, sem fia, sem testvére nincs neki, és nincs vége minden fáradozásának, szeme sem lakik jól gazdagsággal: és kiért fáradozom én, és vonom meg lelkemtől a jót? Ez is hiábavalóság és rossz foglalkozás. 9Jobb a kettő, mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradozásukban. 10Mert ha elesnek, az egyik fölemeli a társát; de jaj annak az egynek, aki elesik, és nincs második, hogy fölemelje. 11Éppígy, ha ketten fekszenek, melegük van nekik; de az egynek hogyan lehet melege? 12És ha valaki megtámadja az egyet, a kettő ellene áll; és a háromszálú fonál nem szakad el egyhamar.
13Jobb a szegény és bölcs gyermek a vén és ostoba királynál, aki nem tudja, hogyan óvják már. 14Mert a foglyok házából jött ki, hogy uralkodjék, mert királyságában is szegénynek született. 15Láttam minden élőt, akik járnak-kelnek a nap alatt, a második gyermekkel, aki amannak helyébe áll. 16Nincs vége az egész népnek, mindazoknak, akik előttük voltak; az utánuk jövők sem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és szélkergetés.
Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026
1Mindennek van rendelt ideje,
és ideje van minden ügynek az Egek alatt.
2Ideje van a szülésnek,
és ideje a halálnak.
Ideje van az ültetésnek,
és ideje a kitépésnek, az ültetettet.
3Ideje van az ölésnek,
és ideje a gyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
és ideje az építésnek.
4Ideje van a sírásnak,
és ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
és ideje a táncnak.
5Ideje van a kövek elhajításának,
és ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
és ideje az öleléstől való távolodásnak.
6Ideje van a keresésnek,
és ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
és ideje az eldobásnak.
7Ideje van az elszakításnak,
és ideje az összevarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
és ideje a beszédnek.
8Ideje van a szeretetnek,
és ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
és ideje a békének.
9Mi haszna van a munkálkodónak abban, amiben fáradozik? 10Láttam a foglalatosságot, amelyet Elohim adott az ember fiainak, hogy abban fáradozzanak. 11Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is a szívükbe adta, mégsem találja meg az ember azt a művet, amelyet Elohim alkotott, elejétől a végéig. 12Megtudtam, hogy nincs jobb azoknál, mint hogy örüljön és jót tegyen az életében. 13De az is, hogy minden ember eszik és iszik, és jót lát minden fáradozásában – Elohim ajándéka az. 14Megtudtam, hogy mindaz, amit Elohim tesz, az örökké lesz; ahhoz nincs hozzátenni való, és abból nincs elvenni való; és Elohim úgy tette, hogy féljenek tőle. 15Ami volt, már megvolt, és ami lenni fog, már megvolt; és Elohim előkeresi az elűzöttet. 16És még ezt láttam a nap alatt: az ítélet helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság. 17Azt mondtam én a szívemben: az igazat is, a gonoszt is megítéli Elohim, mert ideje van minden ügynek, és minden cselekedet felett ott. 18Azt mondtam én a szívemben az ember fiai felől, hogy kipróbálja őket Elohim, és hogy lássák, hogy ők maguk: állat ők önmaguknak. 19Mert az ember fiainak sorsa és az állat sorsa, egy sorsuk van nekik: ahogyan meghal ez, úgy hal meg az, és egy Ruácha van mindnek, és nincs az embernek többje az állatnál, mert minden hiábavalóság. 20Mind egy helyre megy; mind a porból lett, és mind visszatér a porba. 21Ki ismeri az ember fiainak Ruáchát, amely fölfelé száll, és az állat Ruáchát, amely lefelé száll a föld alá? 22Láttam tehát, hogy nincs jobb annál, mint hogy örüljön az ember a műveiben, mert ez az ő része; mert ki hozza vissza őt, hogy lássa azt, ami őutána lesz?
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye
