Szolgálatunk egyik igen fontos része, amikor a vissza és beoltatás próféciájáról beszélünk, zsidóként is a törvény ismertetése és tanítása más népek felé, eredeti küldetésünk alapjaként.

Gyakran szó esik arról, hogyan érvényesül és teljesedik be a törvény ma Krisztus Teste számára, hogyan értendő, és mi a szellemi tartalma az ős parancsolatoknak.
Ebben az írásban kivételesen nem Krisztus Testéről lesz szó (vagyis csak részben), hanem sokkal inkább arról, hogy a mai zsidóságon belül, hogyan élik meg a Tóra törvényeit, amikor se Szentély, se papság nem létezik már.

Mint sokszor említettük a Törvény, mely örök érvényű csupán csak annyiban változott meg Krisztus trónra lépésekor, hogy a végrehajtási jog többé nem emberek, hanem a Király kezében van.
Nem olyan rég ütötte meg a fülemet, mikor egy mai levita (zsinagógában szolgáló tanító) szájából elhangzott, hogy ma a törvényt szellemben kell értelmezni. Mivel nincs se Szentély, se papság, ezért ma már kizárólag יהוה kezében van minden.

Krisztusban hívők számára ez a kijelentés természetes, vagyis annak kellene lennie, hiszen alapja hitünknek, azonban nagyon érdekes az, hogy a lepel alatt levő nép mennyire tudja azokat a törvényszerűségeket, amit gyakran még Krisztus Teste, nem hogy nem tud, de tudomást sem akar róla venni és általában még tagad is.

Néhány példa:

1. Időszámítás után 70 óta, mikor a római seregek lerombolták a második Szentélyt, a zsidóság nem áldoz! Minden áldozati renddel kapcsolatos törvényt érvénytelennek tart egy ideig, amíg a Szentély újra fel nem épül, illetve az áldozatokat imával helyettesíti, mint szellemi áldozat. Érdekes megfigyelni, hogy a keresztfaáldozat után, mikor is paranccsá vált, hogy Krisztus áldozata után semmilyen véres áldozatot senki többé ne hozzon, a Szentély lerombolása által ezt az új rendeletet a zsidóság 70 óta betartja csakúgy, mint Krisztus Teste. Mind a Zsidóság, mind a történészek úgy tartják, hogy az áldozati rend felfüggesztése a második Szentély lerombolásának időpontjával egyezik, de kérdés az is számomra, hogy a Szentélyen belül levő kárpit kettéhasadása után, egy ilyen jellegű rendkívüli eset után, volt-e még bármilyen tényleges áldozat a Szentélyben a Golgota és 70 között?

2. A szétszórattatást követően megszűnt a Bírák intézménye is, a Szanhedrin, vagy főtanács. Megszűnt az az intézmény, melyet יהוה rendelt el Mózesnek, hogy az Ő törvényeit emberek hajtsák végre és ítélkezzenek peres ügyekben.
A mai Izraelben, mikor összegyűlt és hazatelepedett a nép egy része, számos kísérletet tettek a vallásos zsidók és bölcsek, hogy helyreállítsák a bírákat. Azonban a mai napig nem tudtak dűlőre jutni, hisz többségük szerint a Bírák intézményét kizárólag a Messiás fogja helyreállítani amikor, eljön.

3. A zsidó nép három részre van osztva. A kohének, a leviták és a népbeliek: Izrael. A kohének, vagy főpapok, kik Lévi törzséből származtak a szellemi munkában voltak foglalatosak, ők tanították a népet יהוה törvényeire és végezték a Szentélyben a szolgálatokat. Közvetlenül mellettük voltak a leviták, akik szintén a Szentélyben szolgáltak, és segítették a kohének munkáját. És volt a nép többi tagja Izrael. Mind szellemi, mind lelki és fizikai szinten megvoltak a munkásai יהוה-nak a népen belül.

Pontos törvényekbe volt foglalva, hogy a kohenitáknak és a levitáknak mi a jussuk, miből éljenek és élhetnek, illetve hogyan részesülhetnek az adományokból és az áldozatokból, hogy saját és családjuk megélhetése biztosítva legyen.
Különösen a kohenitáknak járó áldozatok törvényei érdekesek, hisz nekik még a levitáknak járó adományokból is jutott valamennyi. A Levitának is kötelező volt minden tizedet leadni és adakozni, ami egyenesen a mellette szolgáló kohénnek járt.

A zsidóság ezeket a törvényeket mai napig betartja. Félreteszi a kohénnek járó adományokat és tizedeket, azonban nem juttatja el senkinek, hanem megsemmisíti. Nem adják oda a helyi rabbinak, vagy más bölcsnek, mivel ma a diaszpórában nem lehet pontosan tudni ki az igaz kohenita származása szerint. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elégetik a fizetésük egy tizedét, hanem inkább az élelmiszerekre vonatkozik. Tészta kemencébe dobása barhesz sütésnél.

A Messiási kort megélők tudják, hogy a népnek e-hármas felosztása Krisztus Testében már módosult. A Kohén, a főpap ma már nem ember, hanem maga Jesua HaMassiah, aki végzi a szolgálatot a Szentélyben, Krisztus Testében. Minden adomány és tized a Szentélyt kell, hogy szolgálja, így a már egyetlen fő Kohén kezébe tehetjük mindezt.

Lepel

A Zsidóságot a Mindenható úgy vezeti a Szövetség és Ígéret szerint, hogy bármilyen engedetlenségből vétkezet azáltal, hogy elutasította a Megváltót megengedő akaratából, nem engedi, hogy vétkezzen a Törvény ellen. Nem tudatosan, mintegy szellemi vezetést követve, a zsidó ösztönösen betartja a Törvényt, úgy ahogy azt betartaná, mintha első körben elfogadta volna a Messiást. Az Atya és a Fiú egyesült Szelleme áthat a vékonyka leplen. Mivel az Atya Szelleme Önmagával nem hasonulhat meg, törvényszerűen nem engedélyezi, hogy a Messiás Szelleme és parancsai ellen tegyen az a Nép, amelyik továbbra is Általa él és működik.

A Messiás, ki az Úr Angyalaként végigkíséri a Választott Népet történelmén keresztül, számtalan helyen szerepel a Bibliában. Ő volt az, aki kivezette a Népet Egyiptomból, aki megjelent számos prófétának és más elhívott, kihívott embernek. Ő volt az is, aki már a teremtés előtt ott volt, és akinek hasonlatosságára a Teremtő megalkotta az embert. Illetve a Messiás várása az egyik legfontosabb eleme a zsidó identitás és lét fenntartásának.

Az Örökkévaló Népe tehát a Messiást igen jól ismeri, hiszen mindig vele volt. Azonban ez az ismeret kizárólag Szellemi síkon történik. Évezredes vezetés, szabadítás, tisztítás és egyéb csodák folytán, a zsidó nép szellemben mindig is találkozott a Messiással.
Ezen túl, a lepelnek van egy érdekes tulajdonsága: bármennyire eltakar, titokban tart, rejt valamit vagy valakit, minden más tulajdonságát viszont megmutatja. A leplen keresztül kivehető az alak, a forma, a méretek, sőt mivel nem szigetel, az illatok is áthatnak és szinte átengedi a melegség teljességét.

Felmerül hát a kérdés, hogy a leplen keresztül, a szellemit érző és ismerő nép, aki יהוה akaratából nem lát, de van rá ígérete, hogy kinyílik szeme; mennyivel van rosszabb és veszélyesebb helyzetben azzal szemben, aki bár leplet nem kapott, mégis önként magára húzta a testiség leplét nem engedvén a Jézus emberképet végre Krisztusként, azaz felkent Messiás Királyként szellemben uralkodni eletében?

Milyen az állapota annak, aki még mindig egy szakállas germán félisten képében képzeli el az Örökkévalót, míg Ő már rég Szellemi Testben levő uralkodó Király. Mert a torinói és egyéb bolognai vagy római rongyokon túl is létezik számos más hamis lepel. Ellenben a zsidóság az Örökkévalót semmilyen más formában nem tudja elképzelni, mint Szellemi Testben. Ők azok, akik egyszer majd szintén megtudják, hogy 2000 évvel ezelőtt Izrael földjén tényleg megjelent emberi testben is, és valószínűleg még szakálla is volt Neki, de ária arcvonásai már aligha.

De most inkább folytatnám Pál szavaival, illetve pontosabban Ézsaiás szavaival, melyeket Pál megismételt a következőképpen, és ami arról a bizonyos lepelről, illetve annak okáról szól:
„Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az, יהוהnak ez idvezítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók magok között sokat vetekedve.” (ApCsel. 28: 27-29)

ÉS

És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. (2Korinthus 3:13-18)

Bár a nép bűne és engedetlensége vezetett ehhez az ítélethez, mégis יהוה kijelentett akaratáról olvashatunk mindkét küldött szava által. A Zsidó Nép, יהוה akaratából nem Ismerhette fel a Messiást akkor, kivéve néhány kiválasztottat. Azonban, hogy יהוה ígérete beteljesedjen, miszerint elsőként zsidóknak, a Messiásnak zsidóként a zsidók között és főként a zsidók felé szolgálva kellett megjelennie a világban. A magot elsőként ott közöttük kellett elvetnie יהוה-nak, hogy onnan induljon el a más népek felé.

A zsidó népnek יהוה a Messiás megjelenését ígérte az idők végén. Ez így is lesz. Nekik Egyszer fog eljönni, ígéret szerint, akkor, amikor számunkra már másodjára és utoljára jön. A Messiást, mint fiát Szellemben való megérkezését fogja már megélni zsidó nép. Számára így adatott, bár יהוה nem eredeti terv szerint, de az ember engedetlensége miatt יהוה kénytelen módosítani olykor. A Messiás eljövetelét ígérte meg az idők végén, azonban a többi népnek elhanyagolása miatt kénytelen volt Ő maga megjelenni, hogy személyesen utánuk menjen. Ekkor történt meg az Adventi csoda, mikor az Ige testté lett.

A pogány népeknek küldetett ez ídvezítése… mert a zsidók nem tanították fiatalabb testvéreiket, mivel azok יהוה és Törvénye miatt folyton üldözték, bántalmazták és elzavarták a zsidót, aki ezt megelégelve, magára zárkózott, gettósodott saját védelme érdekében.

Igen, van egy nép, amely saját hibájából, és ez által יהוה akaratából egy időre lepel alá helyeztetett azért, hogy egy másik nép szintén egyenrangú és egyenjogú יהוה Népévé fogadtassék. Van egy Izrael, mely paráznává vált, és akinek יהוה ígérete szerint paráznasága megbocsáttatik egy napon. Ezért eljött egy másik Népnek az ideje, annak a Népnek, amely már az eleve beteljesedett Ígéret ismeretével és ajándékával kezdhette szolgálatát. Mint Jeremiás prófétánál, Izraelnek ma is van egy húga, egy Júda kinek tudnia kellene… (Jer. 5), hisz ő már nem lepel alatt, hanem szemtől szemben látta a megváltást, és ismerhette.

De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod! (Jer. 2) Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr. És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda. Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.

Az elpártolt Izrael és a hitszegő húga megítélése nem azonos. A vétek és a hamisság nem azonos. Úgy, mint a tudatlanságból, gondatlanságból elkövetett bűn is más ítélet alá esik, mint az előre eltervelt, vagy az ismert Igazság elleni nyílt lázadás.

Annak, akinek יהוה már felajánlotta a Pártfogót, a Szent Szellemet, יהוה és Krisztus Egy Szellemét, az már nem káromolhatja sem az Atyát sem a Fiút, mert innentől fogva nem tudatlanságból vétkezne, hanem tudatosan lázadna. Amikor יהוה Szavát (a Törvény és a Próféciákat) bárki a Szent Szellem nevében hamisítja… nem folytatom.

Nehezen húzzuk le magunkról a lepleket, hiszen félünk a hidegtől, attól, hogy mi lesz utána. Nem merünk lépni, mert félünk az ismeretlentől. Azonban maga יהוה Országa az, ami ott vár a hamis lepel mögött, ahol sem a vihar, sem a fagy többé nem érhet el bennünket. A hamis leplek ideig- óráig valamiféle kis meleget biztosítanak, de a végső nagy vihartól már képtelenek megmenteni.

יהוה két Népe viszont kizárólag csak akkor fog egy Testben egyesülni, ha a soron levő leveszi magáról az antropomorf (az ember-isten) hamis leplét a szeméről. Akkor történhet csak meg, hogy az a Nép, amelyik tudja, hogy יהוה és Messiása Szellem, meg fogja ismerni személyazonosságát, és a lepel is végre megszűnik.

Csak akkor lesz teljes az összegyűjtetés.

Azonban soraimat ismét az ApCsel zárómondatával zárnám:

És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve. (ApCsel 28:29)

Megbotránkozva távoztak el az akkori zsidók, hiszen nem tudták elképzelni, hogy יהוה a pogányokhoz lehajoljon.
De ki az, aki ma ugyanilyen méltatlankodva távozik fordított helyzetben, amikor már zöldell a fügefa?

Zeev Shlomo 2008.12.19

AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA