Szentháromság és Ábrahám

És megjelent neki az Örökkévaló Mámré terebintusainál, amidőn ő ült a sátor bejáratánál mikor a nap a legmelegebben sütött. És fölemelte szemét és maga elé nézett, íme három férfiú áll előtte… (1Móz 18:1)

Az Örökkévaló megjelent Ábrahámnak. Amikor a legnehezebb helyzetben volt, hisz a nap a legmelegebben sütött, ráadásul körülmetélési sebe még nem gyógyult be. Nehéz volt a helyzet, hisz kapott egy ígéretet, de nem tudta, hogyan fog beteljesedni. Hiányzott a látása hogy, hogyan tovább. Várta יהוה-t, mert tudta, hogy szüksége van rá, és tudta, hogy meg is fog jelenni. Az Örökkévaló jelenik meg mégis 3 férfiú áll előtte. Kik ezek? יהוה angyalai? Három főangyal. Nem igen, hisz abból egy megbukott. A zsidó hagyomány szerint a három angyal külön egy-egy küldetést jött beteljesíteni. Az első adja Izsák ígéretét, a második Szodoma és Gomora feletti ítéletet hozza, a harmadik pedig Lót megmentéséért érkezett. Számomra van ennek a történetnek egy mélyebb üzenete. יהוה Ábrahámnak jelenti meg magát elsőként, Szent Háromságként. Miután az előző heti szakaszban Melkisédek, a magasságos יהוה papja Ábrahámot az első úrvacsorában részesíti, megjelenik neki יהוה teljessége, mint Atya, Fiú és Szent Szellem. Nagy rejtély lehet sokak számára, hogyan is lehettek újjászületett emberek olyan korban, mikor a megváltó konkrét emberi formában még nem jött le a mennyből és bárányként nem lett feláldozva. Azonban a megváltás nem csak a látható világban, hanem elsősorban a szellemvilágban történt, ahol pedig idő nincs, annak hatása öröktől fogva van, lehetősége pedig visszamenőleg sokaknak szellemben is fel lett ajánlva. Közben Ábrámból Ábrahám lett. A megváltás ígéretét ráadásul, részben Ábrahám egy későbbi tette pecsételte meg, mikor ő is hajlandó lett volna öregségében született egyetlen fiát feláldozni. Egyetlen, hisz szellemben a többi fia nem volt egy vele (ezek utódai viszont sokan mégis azok lesznek egykor יהוה ígérete szerint).

Történik egy szövetségkötés, nem egyszerűen a körülmetélés által, hanem יהוה Magasságos papja által is, egy olyan személlyel, aki Krisztus előképe. Mindez bor és kenyér elfogyasztásával kezdődik, majd megjelenik יהוה teljessége. Később tudatja Ábrahámmal az Örökkévaló, hogy mi a terve vele kapcsoltban. Kap Tőle fiat Sára által egy éven belül és ítéletet megy hirdetni Sodómára és Gomorára. Ábrahám fia felől hitben lép, azaz bármennyire hihetetlennek tűnik számára, elfogadja az ígéretet és várja beteljesedését. Másfelől pedig közbenjár embertársaiért, azokért, akik esetleg csak tévedésből lennének nem bűnösökként a bűnösök között.

Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is ma ez a dolgunk, az igazakért könyörögni, hogy ne vesszenek oda a bűnösökkel együtt. De kik az igazak, mikor mindenhol bűn és káosz láttatik. Akik pedig tiszták, azokért miért kell külön imádkozni, hisz Krisztus megváltotta már őket. Testvéreink esetében nem az életükért, hanem megerősödésükért kell imádkoznunk. Kinek az életéért akkor? A mai korban az egyének tiszta részének kiteljesedéséért kellene könyörögnünk a bűnös szodomai és gomorai részükkel szemben. Mivel minden teremtményben van tiszta, az a bizonyos alaptörvény, ami יהוה-től minden ember szívében van, annak megerősödéséért, kiteljesedéséért, Krisztusivá alakulásáért kell könyörögni. Hogy mikor eljön, ne kelljen az egész embernek elvesznie, mert a bűnös része volt a domináns és meghatározó benne. Legyen ez utóbbi része az embernek megítélve és kifüstölve belőle, mint Szodoma és Gomora, azaz tisztuljon meg tőle, hogy túlélje a világ megbüntetését. Haljon meg bennük az óember és maradjon meg az új teremtés. Az új teremtés magja pedig mindannyinkban el van ültetve.

Ábrahámtól tovább már csak két férfi megy a bűnös városok felé. Egy közülük Ábrahámnál marad. Sokáig nem tudtam eldönteni, vajon az Atya, a Fiú, vagy a Szent Szellem-e az aki vele marad. A választ pedig az Új Szövetségben található. Ahogy a tanítványok megkapták a pártfogó, a vigasztaló ígéretét és beteltek Szent Szellemmel, יהוה, mint Atya és Fiú, Bíróként indul tovább ítéletet végrehajtani. A Fiú visszamegy az Atyához, a jobbjára ül, és együttes Szelleme takarja be a lent maradtakat, az övéit. A Szent Szellem az, amelyik a megtisztult emberrel marad. A Szent Szellem nem jelenhet meg megszentségtelenített helyen. יהוה mégis jelen van ilyen helyeken is, de nem vigasztalóként vagy pártfogóként, hanem teremtő Atyaként, illetve Megváltóként, ítélő bíróként, aki leszáll alkotásához, mint ahogy ígéret szerint Krisztusként ismét eljön megítélni élőket és holtakat az utolsó napon. Egyben vitte Szodomába és Gomorába is a megváltás lehetőségét, hisz várta, vajon van-e 50, 45, 30, 20, vagy 10 igaz abban a városban. Végül a megváltást az ott lakók könyörtelen magatartásukkal elvetették, így csupán egy tiszta ember maradt: Lót, aki magával vihette feleségét és két lányát.

Az igaz Lót

Lót egész élete egy nagy kudarc. A botladozások sorozata, ami mindenféle bajba és átokba sodorja őt és másokat. Nem tudni, miért vitte magával Ábrám. Engedékenységből, vagy יהוה akaratából, hisz יהוה erre külön nem adott utasítást. Őt egyedül kérte meg, hogy menjen ki rokonságából. Lót mégis vele ment. Talán ott kellett volna maradnia. Lót azonban menni akart. Ő is részesülni akart יהוה áldásaiban, valószínűleg ő is meg akarta ismerni az Örökkévalót. Alapjából tiszta és jó szándék vezérelhette. Mégis tüskeként érzékelni Ábrahám oldalában. Talán jobb lett volna otthon maradnia, míg Ábrahám el nem foglalja helyét, meg nem gyökerezik saját elhívásában, hogy aztán akár tudjon szolgálni ottmaradt rokonsága felé is és akkor Lót elindulhatott volna hasonló úton, mikor már megállapodott erős példaként állt volna nagybátyja előtte. Elhamarkodott volt ez a lépés? Nem tudom, de nagyon gyanús.
Lót élete nem a pozitív bizonyságok történeteiben sorolható. יהוה mégis Igaznak mondja Lótot jóval később, Péter apostol által (2Péter 2,7). Amikor a jó legelőket választja valaki, mert vonzóbb a szemnek és ígéretesebb anyagilag. Mikor letelepszik az akkori világ legelvetemültebb városába, ahonnan magától nem képes kimenni és magának יהוה-nak kell őt kézen fogva kihúznia onnan mérhetetlen kegyelméből. Mikor mindezek után van képe יהוה-nak azt mondani, hogy nem akar felmenni a hegyre, ahogy kéri tőle az Örökkévaló azért, hogy megmeneküljön, hanem még alkudozik, mert ő inkább egy másik, kisebb városba szeretne letelepedni. Sőt vétkeinek olyan következménye lett, hogy saját lányai, a vérfertőzés talán legsúlyosabb változatába sodorják őt tudatlanul, hisz le lehetett itatni. Ennek következményeként Israel népének két legnagyobb ellensége születik, akkor nem igazán egy követendő példának tudom elkönyvelni Lótot. Mégis megkapta az Igaz (caddik) jelzőt. Azaz, tanúbizonyságot tesz maga יהוה, hogy Lót igenis igaz és rendezett ember lett. Rendezte életét יהוה-vel valamikor. A bizonyság mindebben számunkra az, hogy nem érdemes megvárni az utolsó, vagy legalábbis késői pillanatot, hogy jóhiszemű, de önfejű vallásosságunkból kitörjünk és elfogadjuk az engedelmességet יהוה iránt. Hisz a családunk élete forog kockán, illetve יהוה terve ellen hosszú távú átkot tudunk generálni. Lót felesége megdermedt, két lánya vérfertőző lett, leszármazottai pedig יהוה népének kíméletlen ellenségei. Hasonló bakikat követett el Ábrahám is, amikor Izsákon kívül, még 7 nem igazán יהוה szerinti gyermeke született.

Ne várjuk meg, hogy életünkben ilyen destruktív folyamatok menjenek végbe, hogy végül épp megússzuk a végső bajt. Ne fizessünk ekkora árat az Igaz minősítésünkért, legyen előttünk nagy elődeink rossz példája is, akár Lóté, akár Ábrahámé. Van szabad akaratunk nemet mondani egy Szodomának, egy Hágárnak: saját szeretteink meggondolatlan és hitetlen pillanatainak agyszüleményeire és “jó” ötleteire. Ha pedig יהוה-t akarjuk követni, ne próbáljunk rátelepedni más elhívására, hanem várjuk meg saját időnket. Legyünk türelmesek még magunk iránt is. Mindenkinek megvan a maga ideje, Lótnak is, Ábrahámnak is, nekünk is.

Gyermek születik

A hetiszakasz prófétai része szintén egy gyermek születéséről számol be. A történet, többek közt, Illés találkozása a sunémi gazdasszonnyal kinek fiat ígér, majd néhány év után végül napszúrást kap és meghal. Meghal, de feltámad. Egy gyerek, aki meghal, és mégis feltámad.
A héten gondolkodtam el, miért iszonyodnak annyira a felnőttek egymástól? Miért van az, hogy gyermekkoromban olyan könnyen tudtam szeretni és elfogadni azokat, akikhez ma csak igen ritkán van kedvem? Gyermekkorban, sok esetben, semmi jelét nem adjuk az undornak, a törvénykezésnek, az emberektől való kiábrándultságnak. Tudom, hogy rossz irányba változik a világ és így az emberek, de valóban ennyire elképesztően mások voltak az akkori, 70-es 80-as évekbeli emberek, mint a maiak?

Ábrahám, előbbi könyörgésével épp erről a tiszta gyermeki szívről tesz tanúbizonyságot. Ő valóban úgy fogadta יהוה-t és úgy állt hozzá emberhez, mint azok a gyermekek akiket Jesua példaként említ tanítványainak. Ez a gyermek sokunkban meghalt. Az a gyerek, aki nem a rosszat látta meg először a másikban, hanem יהוה teremtményét. Aki szinte mindenkinek örült és mindenkire kíváncsi volt. Aki a törvényt még nem ismerve, nem talált bennük bűnt, nem volt erre az oldalukra rálátása. Majd mi is kijutunk a felnőttkor száraz és napsütötte pusztájára, majd ez a gyermeki szellem napszúrásban meghal. Ahhoz, hogy Ábrahámként közbenjárója tudjak lenni a felebarátomnak, szükséges, hogy újjászülessen bennem az a gyerek, aki egykor voltam. Nehéz mivel most már ismerem, sőt ismernem kell a törvényt. Nem tudom nem látni a sötét oldalát az embernek. Nem lehetek olyan gyermek, mint voltam, de magatartásomban, hozzáállásomban viszont szükséges ugyanaz a gyermeki szív. Kérni kell, hogy a sötétet csak lássam, de ne érjen el, igenis zavarjon, de ne terheljen, ne gyengítsen szellemben, ne sodorjon bárminemű veszélybe. A törvény nem ismerete védettség, de felnőttként már komplexebb védelemre van szükség, hisz a törvény nem ismerete ebben a korban már szintén életveszélyes, annak pedig szeretet nélküli ismerete hasonlóan végzetes. Ezért az első akiért esedezni kell, saját magunk. Ha mi rendben vagyunk, csak akkor mehetünk másokért is יהוה elé.

Emberáldozat

Izsák feláldozásának történetét megelőzi egy szövetségkötés Ábrahám és ember között. Ábrahám békeszövetséget köt a Filiszteusokkal akik ily módon bebiztosítják az ígéret földjének egy bizonyos terület feletti felügyeletet. Márpedig az Örökkévaló Ábrahám ivadékának ígérte azt a földet is.

Ez után érkezik יהוה-tól egy látszólag érthetetlen kérés. יהוה tiltja a pogány szokás szerinti ember és főként gyermekáldozatot. Ábrahámtól mégis látszólag azt kéri, ami ellentmond szavának. Annak kéri el életét, akit ígéretként adott, hogy az ő magvában áldatnak meg a népek és megszámlálhatatlan leszármazottja lesz. Egyes zsidó kommentátorok szerint Izsák feláldozásának próbája épp azért lett adva Ábrahámnak, hogy jóvá tegye korábbi hibáját és bizonyíthassa יהוה iránti hűségét.

Egy biztos, hogy természetesen nem akarta יהוה Izsák testi halálát. Mégis igaz, hogy יהוה Izsák életét kérte vissza Ábrahámtól. יהוה pont nem halálát kérte, hanem életét. Abban az időben, egy ember számára ez a kérés nem volt másképp értelmezhető, minthogy a gyermeknek meg kell halnia ezt is tudta. Úgy kérte Izsák felajánlását, hogy közben tudta, Ábrahám azt fogja hinni, hogy vérét kell ontani a gyermeknek. יהוה kíváncsi volt, Ábrahám végül ember mellett dönt, vagy ragaszkodik a Vele kötött szövetséghez.

Egy ennyi idős embernél, a gyermekáldás nagyobb áldás, mivel a gyermek az átlagnál jobban várt, mint ha fiatalon kapta volna. Így nagyobb az a kísértés is, hogy bálvánnyá legyen a gyermek. Egy filiszteusi szövetségkötés után különösen emberi hajlamairól tett tanúbizonyságot Ábrahám. Mikor még csak feleségét húgának mutatta be, akkor még nem ütközött a יהוה-val kötött szövetségével, csak emberi gyöngeségéről és kishitűségéről tett bizonyságot. Most azonban beállt egy emberi kötelék ősatyánk életében.

יהוה valóban meg akarta tisztítani Izsákot apja szívében. Ott kellett meghalnia annak a gyermeknek, aki talán szintén יהוה és Ábrahám közé állt. Izsák feláldozása megtörtént, de szellemben kellett meghalnia az apja szívében, hogy ne kösse a gyermeket semmi emberi és szabad legyen szellemben feladatának betöltéséhez. Úgy érzem ebben a történetben is érvényt szerzett, kihirdetése előtt néhány évszázaddal az a halálbüntetés, ami szellemben máig érvényes. A réginek meg kell halnia annak, ami emberi, azaz ami nincs az Örökkévaló uralma alatt, hogy Krisztusban új teremtmény lehessen. Oly annyira született újjá akkor ott valami a Mória hegyen, hogy יהוה később onnan pár lépésnyire viszont valóban adta egyszülött Fiát áldozatként az emberért. Ha ez az engedelmességi valóban azért lett kérve Ábraháhtól, hogy jóvá tegye az emberekkel kötött hamis szövetségét יהוה szövetsége ellen, akkor kimondhatjuk, hogy a büntetés maga kegyelem volt, és hogy bűnét a javára fordította Ábrahámna számára.

zeev shlomo 2013.10.18