A kereszténységben világszerte igen nagy és figyelemreméltó pozitív változások történnek néhány évtizede. A reformáció továbbhalad, főként olyan helyeken, mint az amerikai és az afrikai kontinens. Yahuwah nevét már évtizedek óta használják igen széles körben a Yahweh formájában, mely a mássalhangzók szempontjából azonos, a magánhangzók tekintetében enyhén eltérő az eredeti Yahuwah névtől, a lényeg mégis benne van: YHWH

A sok ferdítések közepette, természetesen nem maradhatott ki a Bárányáldozat körülményének és időpontjának a ködösítése sem. Az ellenség sosem alszik. Többen foglalkoznak ezzel a témával, mely azért fontos, mert alapjából kötelességünk mindent helyreállítanunk, amit elferdítettek az intézményes ál-egyházak. Azonban ezzel az írással arra is kitérünk, hogy vajon

mi lehet ennek a helyreállásnak a mélyebb szellemi fontossága és értelme.

Yahushua milyen napon halt meg?

Yahushua keresztáldozatát keresztény hagyomány szerint péntekre tették. Majd, ahogy az Írásokban is olvassuk, vasárnap reggelre már üres volt a sír és megtörtént a Feltámadás. Péntek lett kijelölve, mert az Írás Szombat előtti napot ír, így azt gondolják sokan, hogy az akkori Peszach ünnep épp a heti Szombat napjára esett. Az Ószövetség szóhasználata már idegenné vált számukra. Nem tudják, hogy minden nagy ünnep Szombat-nak számít, ahogy többször olvashatjuk a Tórában. Lásd 3Mózes 23. fejezetet. Továbbá:

Akárhogy is értelmezzük a nap fogalmát, akár a görög, akár a héber szemszögből, egy nap, vagy éjszaka mindig hiányzik a képletből és nem kell nagy matematikai tudás, ahhoz, hogy belássuk: péntek és vasárnap közé sok minden belefér, csak 3 nap és 3 éjszaka nem.

Az ígéret pedig így szól:

Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.

Máté 12:40

Itt a harmadnap magyar kifejezés nem helyes, hiszen a harmadnap a következő, azaz a második napot takarja.

Ezt erősítik meg a következő feljegyzések. A zsidó időszámítás szerint a napok az előző nap estéjén kezdődnek, ahogy szolgálatunk nevében is benne van az Erev. Erev Shabbat a péntek esti időpontot jelképezi, mely megelőzi a reggelre virradó Shabbat-ot.

A zsidó nap az előző polgári nap estéjével kezdődik, amikor a nap lenyugszik.

A hét első napja Yom Echad (vasárnap) Szombat esténként lép érvénybe.

De akár vasárnap reggeltől, akár szombat estétől számláljuk visszafelé a 3 napot és éjszakát, semmiképp nem péntekhez érkezünk.

Yahushua keresztrefeszítése szerdán napközben történt:

Innen számolva:
– Szerda: KERESZTREFESZÍTÉS + ELSŐ éjszaka
– Csütörtök ELSŐ nap + MÁSODIK éjszaka
– Péntek MÁSODIK nap + HARMADIK éjszaka
– Szombat HARMADIK nap + majd a hét első napjának beálltával Szombat este : FELTÁMADÁS

A zsidók a Szombatot várták. De ez a Shabbat a nagy ünnep volt, ahogy olvassuk az Ószövetségben és nem a hetirendszerességű Szombat. Így Peszach-ra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mert teljességgel Shabbat-nak számít.

Továbbá: A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jakob anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt. Márk 16:1

Itt is láthatjuk, hogy az egyik Szombatnak el kellett múlnia, a másiknak pedig még jönnie kellett a hét első napja előtt, hogy a kettő között meg tudják venni az asszonyok a balzsamokat és fűszereket Yahushua megkenetéséhez. Ugyanis Shabbat-kor senki nem dolgozik és minden zárva van, illetve az asszonyok sem valószínű, hogy megszegték volna a Szombat törvényét még egy ilyen cselekedetért sem.

Yahushua mely órában halt meg?

Hasonló a probléma az órákkal kapcsolatban is. A mai polgári óraszámítás azonos az akkori római időszámítással, miszerint a nap éjfélkor kezdődik, így az órák számítása is éjféltől ketyeg, majd délben újra indul egy 12 órás ciklus.

A zsidó órák számítása pedig érdekes módon nem a előest beálltával kezdődött, hanem a nappali órák a nap felkeltekor, hajnalban indultak csak el. Ilyenkor, Peszach környékén Izraelben a nap reggel 6 és 7 óra körül kel. Így azok a bizonyos óraszámok, melyeket említenek a evangéliumok, ettől az időponttól számolandók.

Yahushua-t a harmadik órában feszítették meg. Ez nagyjából reggel 9 és 10 órakor történt római/mai időszámítás szerint. Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25

A sötétség pedig dél körül terült el a világ felett. Mikor is, ha nem akkor? Abban az időpontban, amikor a nap a legmagasabb pontjához ér, amikor a legmelegebb és főként a legvilágosabb van. Egyszóval, akkor állt be a sötétség, amikor az emberek a legkevésbé számítottak rá. Elohim semmit nem hagy a véletlenre, jeleit pedig úgy rendezi, hogy ne lehessenek félreértelmezhetőek, más érvekkel kimagyarázhatóak.

Majd ez a sötétség a kárpit széthasadása után még három órán át tartott, azaz szerda kb. 15-16 óráig.

Ez után tették be a sírba és kezdődött el a 3 éjszaka és a 3 nap.

Két széder est volt?

Egy igen nagy kérdés még hátramaradt a leírt ünneppel és eseménysorozattal kapcsolatban.

Yahushua és tanítványai elfogyasztották az utolsó vacsoránál a bárányt a kovásztalan kenyerek első napján Nisszán 14-én a Mózesi utasítás szerint, ahogy olvassuk Máté 26:18-ban:  A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszachi bárányt, hol készítsük el neked?

Így emlékezünk meg arra az estére – a kivonulás napja előtti napon, amikor a halál angyala pusztította az elsőszülött egyiptomiakat, amikor meg kellett ölni az 1 éves bárányt – ami fiatal kos – és vérével bekenni ajtófélfáinkat és gyorsan elfogyasztani mindent teljes felszereltségben, útra készen.

Ha ez az esemény arra a dátumra esett, amikor Yahushua a 12 tanítványánnyal együtt elfogyasztották utolsó földi vacsorájukat, miért volt annyira fontos a farizeusok és szadduceusok számára, hogy másnap gyorsan kivégezzék, mielőtt beköszönt az Ünnep, a Szombat, azaz Peszach – mely egy csütörtöki napra esett abban az évben?

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napját miért nem akkor ülte meg az akkori zsidóság, mint Yahushua és tanítványai?

Ugyanis ennek az estnek a beállta előtt kellett volna igyekezniük megölni Őt, nehogy megszegjék a Szombat törvényét és nem másnapon!

Ha a zsidóság többi része is akkor fogyasztotta volna el a bárány húsát, mint Yahushua és tanítványai, másnap már nem vihettek volna senkit bitófára, hiszen már ünnepnap, azaz szombat nap volt!

Nem tudjuk pontosan, miért volt ez az eltolódás. Talán Yahushua egy nappal korábbra hozta, hogy a zsidóság szimbolikusan akkor áldozza fel Őt bárányként, amikor a bárányáldozatok történtek törvény szerint is? Vagy esetleg ismét egy babyloni torzítás módosított az eredetin? Talán valami történhetett Babilonban, mely nem csupán a törvényt, hanem a naptári dátumokat is megváltoztatta? Egy zsidó nap ottmaradt volna Babylonba? Erre a kérdésre, nincs válaszom per pillanat. Mivel ilyen történeti feljegyzés nem létezik tudomásom szerint. De ez utóbbi magyarázat tűnik logikusabbnak, bár ez esetben a eltolódás nem terjedt ki a hét napjaira, csupán a dátumokra. Hiszen Yahushua és tanítványai a Shabbat-okat mindig akkor tartották meg, mint amikor a többi zsidó.

De ami biztos:

Yahushua áldozata arra a napra kellet, hogy essen, amikor a zsidóság a bárányáldozatokat végezte.

Az események sorrendje

Yahushua elfogyasztja az áldozati bárányt tanítványaival
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszach-i bárányt, hol készítsük el neked? (…) Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a peszach-i bárányt. Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a peszach-i bárányt.
Máté 26:18 és Lukács 22:13-15

Yahushua imádkozik a Gecsemáné kertben
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére. (…) Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.
Márk 14:26, 39-41

Yahushua-t letartóztatják
Yahushua-t pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.
Márk 14:53

Yahushua-t viszik Pilátus elé
Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Yahushua-t megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
Márk 15:1

Keresztrefeszítés 3. órában (9.00 körül)
Három óra volt, amikor megfeszítették.
Márk 15:25

Sötétség dél körül délután 15-íg
Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
Márk 15:33

Yahushua meghal / Kárpit kettéhasad
Yahushua kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Elohim-om, Elohim-om, miért hagytál el engem?” (…) Yahushua pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét. És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Márk 15:34, 37

Haláláról megbizonyosodnak
Mivel előkészületi nap volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a keresztfán maradjanak, mert az a szombat nagy ünnepnap volt, arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.
János 19:31

Yahushua-t sírba fektetik
Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt, előállt arimátiai Joszef, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta Elohim országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Yahushua testét. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Yahushua-t a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Myriam és Myriam, Joszef anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.
Márk 15:42-47

Az asszonyok megvásárolják, majd előkészítik a kenet olaját, végül pedig megpihennek Szombaton
A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jákób anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt (…) Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Márk 16:1 és Lukács 23:56-57

Megjegyzés: az új angol fordításban (NIV Bible), az időpontok a fentiek szerint már módosítva lettek. A keresztrefeszítés időpontját a mi időszámításunk szerinti reggel 9-re a sötétség beálltát délre módosították. Lásd ennek a tanításnak angol változatát a zászlóra kattintva.

Beteljesedett Peszach

Tehát Yahushua megülte a Széder estet – a kivonulás előtti estet, amikor Gósen földjén élő zsidók elfogyasztották az áldozati bárány húsát, miközben a halál angyala pusztította az egyiptomi elsőszülötteket.

Ekkor a tanítványok megitták a bárány vérét, így szimbolikusan szívük ajtófélfáira kenve azt, mely által meg lettek váltva. Másnap Elohim Bárányának halála által, a Szabadulás ajtaját és lehetőségét kínálta fel az emberiségnek.

A zsidók többi része, akik nem követték a Messiást, a bárányáldozati napon megfeszítették a Megváltót, pontosan akkor, amikor a bárányokat áldozták fel a Pesszah-ra készülve.

Prófétikus módon a zsidóság feláldozta Messiását, mint Bárányt,

melyet a legtöbben azóta sem fogyasztottak el, mert kitartanak elutasítása mellett. De az idők végén, azaz most, egyre többen vagyunk, akik zsidókként szellemben szintén leülünk ahhoz az asztalhoz, ahol ült a Mester tanítványaival, és folyamatosan fogadjuk el Yahushua HaMashiah áldozatát és vérét üdvösségünk pecsétjeként.

Miért fontosak ezek a kérdések?

Ismét és ahogy már többször írtam: Nem a dátumok és időpontok üdvözítenek. Ahogy Pál is figyelmeztet. Az ünnepek beteljesedtek bennünk újjászületésünkkel, Yahushua HaMashiach-val való szövetésgünk és Ruach HaKodesh-sel való betöltekezésünk által (Lásd: Ünnepek a Messiásban)

Azért fontosak mégis a dátumok és időpontok helyreállása, mert részei a teljes képnek.

Részei az Evangéliumnak. És mint olyan, mindennek megvan a pontos szerepe és helye. Ha pedig Helyreállító munkát végzünk – Apostoli munkát -, annak mindenre ki kell terjednie. Nem azért, hogy új dogmát/törvényt/teológiát hozzunk létre további farizeusok kiképzésére, hanem azért, mert Yahuwah így rendezte, így akarta, és ha bármilyen szinten Sátán ebbe belekavar,

akkor kötelességünk Ruach HaKodesh által a részleteket is helyreállítani, hogy a teljes igazság erősödjön ezáltal.

Leggyakrabban a világiak azért utasítják vissza az általunk hozott Örömhírt, mert látják az ellentmondásokat, melyeket a ferdülések okoztak. Ha pedig mi nem tudunk ezekre válaszokat adni, illetve a ferdülésektől megfertőzötten közelítjük meg őket, akkor nem vagyunk hitelesek és gyenge a bizonyságunk.

Még egy igen nagy probléma van ezzel: a zsidóság további távoltartása a Messiás felismerésétől. Amikor maga a Megváltó, Yahushua kijelenti, hogy ennek – a zsidó – népnek nem adatik más jel, mint a Jónás jele, akkor bármiféle megmásítása az időknek és napoknak további téglát épít bele abba a falba, mely elválasztja a választott népet saját messiásától. Így kollektív felelősség terheli azon hívők csoportjait, akik nem egyenlítik ki az utat zsidó és Yahushua között, ahogy azt valamikor Johanan (bemerítő János) elkezdte. A próféciák ellen és nem azok beteljesedésén dolgozik az ilyen.

Sose tévesszük szem elől, hogy feladatunk egyik summája a következőképpen hangzik:

…készítsétek Yahuwah útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!

Ézsaiás 40 / Máté és Lukács 3…

Ez a reformáció alapvető összefoglalása: minden akadály és kő eltávolítása az útról Ember és Elohim között.

Kapcsolódó írások: Újév: Amikor a Messiás megszületett!, Karácsonyi üzenet Ezékiel prófétától, Ünnepek a Messiásban

VIDEÓ VÁLTOZAT