Szent hármasság és Ábrahám
És megjelent neki Yahuwah Mámré terebintusainál, amikor ő ült a sátor bejáratánál mikor a nap a legmelegebben sütött. És fölemelte szemét és maga elé nézett, íme három férfiú áll előtte.
1Mózes 18:1
Yahuwah megjelent Ábrahámnak. Amikor a legnehezebb helyzetben volt, hisz a nap a legmelegebben sütött, ráadásul körülmetélési sebe még nem gyógyult be. Nehéz volt a helyzet, hisz kapott egy ígéretet, de nem tudta, hogyan fog beteljesedni. Hiányzott a látása hogy, hogyan tovább. Várta Elohim-ot, mert tudta, hogy szüksége van rá, és tudta, hogy meg is fog jelenni.
Yahuwah jelenik meg mégis 3 férfiú áll előtte.
Kik ezek? Yahuwah angyalai? Három főangyal. Nem igen, hisz abból alapjából csak három volt, melyek közül egy megbukott.
A zsidó hagyomány szerint a három angyal külön egy-egy küldetést jött beteljesíteni. Az első adja Izsák ígéretét, a második Szodoma és Gomora feletti ítéletet hozza, a harmadik pedig Lót megmentéséért érkezett.
Számomra van ennek a történetnek egy mélyebb üzenete. Yahuwah Ábrahámnak jelenti meg magát elsőként, Szent Hármasságként – ami valóban három különböző küldetést és szerepet jelent. Miután az előző heti szakaszban Melkisédek, a magasságos Yahuwah papja Ábrahámot az első úrvacsorában részesíti,
megjelenik neki Yahuwah teljessége, mint Atya, Fiú és Szent Szellem.
Nagy rejtély lehet sokak számára, hogyan is lehettek újjászületett emberek olyan korban, mikor a megváltó konkrét emberi formában még nem jött le a mennyből és bárányként nem lett feláldozva. Azonban a megváltás nem csak a látható világban, hanem elsősorban a szellemvilágban történt, ahol pedig idő nincs. A Megváltás hatása öröktől fogva van, lehetősége pedig visszamenőleg sokaknak szellemben is fel lett ajánlva.
Közben Ábrámból Ábrahám lett. A megváltás ígéretét ráadásul, részben Ábrahám egy későbbi tette pecsételte meg, mikor ő is hajlandó lett volna öregségében született egyetlen fiát feláldozni. Egyetlen, hisz szellemben a többi fia nem volt egy vele (ezek utódai viszont sokan mégis azok lesznek egykor Yahuwah ígérete szerint, amikor megszületnek/újjászületnek Yahushua HaMashiah-ban).
Visszatérve Abrahámhoz: történik egy szövetségkötés, nem egyszerűen a körülmetélés által, hanem Yahuwah Magasságos papja által is, egy olyan személlyel, aki Yahushua előképe sokak szerint, szerintem pedig Ő maga volt az személyesen! Mindez bor és kenyér elfogyasztásával kezdődik, majd megjelenik Yahuwah teljessége.
Később tudatja Ábrahámmal Elohim, hogy mi a terve vele kapcsoltban. Kap Tőle fiat Sára által egy éven belül és ítéletet megy hirdetni Sodóma és Gomora felett. Ábrahám fia felől hitben lép, azaz bármennyire hihetetlennek tűnik számára, elfogadja az ígéretet és várja beteljesedését. Másfelől pedig közbenjár embertársaiért, azokért, akik esetleg csak tévedésből lennének nem bűnösökként a bűnösök között.
Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is ma ez a dolgunk, mert még tart a kegyelem ideje, bár nemsokára le is jár, ahogy egy korábbi tanításban említem. Nekünk is az igazakért kell könyörögni, hogy ne vesszenek oda a bűnösökkel együtt. De kik az igazak, mikor mindenhol bűnt és káoszt látni? Akik pedig tiszták, azokért miért kell külön imádkozni, hisz Yahushua HaMashiah megváltotta már őket, vagy nem?
Testvéreink esetében nem az életükért, hanem megerősödésükért kell imádkoznunk.
Kinek az életéért imádkozzunk akkor?
A mai korban az egyének tiszta részének kiteljesedéséért kellene könyörögnünk a bűnös szodomai és gomorai részükkel szemben.
Mivel minden teremtményben van tiszta, az a bizonyos alaptörvény, amit Elohim minden ember szívébe épit megteremtésekor, annak megerősödéséért, kiteljesedéséért, Messiásivá alakulásáért kell könyörögnünk. Hogy mikor a Messiás eljön/visszajön, ne kelljen az egész embernek elvesznie, mert a bűnös része volt a domináns és meghatározó benne. Legyen ez utóbbi része az embernek megítélve és kifüstölve belőle, mint Szodoma és Gomora, azaz tisztuljon meg tőle, hogy túlélje a világ megbüntetését.
Haljon meg bennük az óember és maradjon meg az új teremtés.
Az új teremtés magja pedig mindnyájunkban el van ültetve.
Majd folytatódik a történet: Ábrahámtól tovább már csak két férfi, két angyal, két része/funkciója/szerepköre az Örökkévalónak megy a bűnös városok felé. Egy közülük Ábrahámnál marad. Sokáig nem tudtam eldönteni, vajon az Atya, a Fiú, vagy a Szent Szellem-e az aki vele marad. A válasz pedig az Új Szövetségben található. Ahogy a tanítványok megkapták a pártfogó, a vigasztaló ígéretét és beteltek a Ruach HaKodesh-sel, Elohim, mint Atya és Fiú, Bíróként indul tovább ítéletet végrehajtani. A Fiú visszamegy az Atyához, a jobbjára ül, – mivel Ő maga Elohim jobbja és alkotó, teremtő keze – és együttes Szelleme takarja be a lent maradtakat, az övéit.
Ruach HaKodesh az, amelyik a megtisztult emberrel marad.
Mivel Ő nem tartózkodhat és nem maradhat olyan helyen, mely szentségtelen.
Yahuwah mégis jelen van ilyen helyeken is, de nem Vigasztalóként vagy Pártfogóként, hanem teremtőként, Atyaként, illetve Megváltóként, ítélő bíróként, aki leszáll alkotásához, hogy megítélje Szodómát és Gomórát, mint ahogy ígéret szerint Messiásként ismét eljön megítélni élőket és holtakat az utolsó napon.
Egyben vitte Szodomába és Gomorába is a megváltás lehetőségét, hiszen várta, vajon van-e 50, 45, 30, 20, vagy 10 igaz abban a városban, ahogy Ábrahám barátja feltételezte. Végül a megváltást az ott lakók könyörtelen magatartásukkal elvetették. Nemhogy nem ismerték fel ki jelent meg közöttük, még meg is akarták gyalázni Őt, gondolván, hogy holmi utazó ember érkezett közéjük. Szellemi vakságuk ekkor fizikai vaksággá is átalakult, bizonyságként ellenük, illetve azért, hogy az egyetlen megmaradt tiszta embert éppségben ki tudja onnan menekíteni: Lótot, aki magával vihette feleségét és két lányát.
Lásd még a Szent hármasságról szóló videómat ezen a csatornán: Szentháromság, vagy Szent Hármasság?
Az igaz Lót
Lót egész élete egy óriási kudarc! A botladozások sorozata, ami mindenféle bajba és átokba sodorja őt és környezetét. Nem tudni, miért vitte magával Ábrám. Engedékenységből, vagy Elohim akaratából, hisz Yahuwah erre külön nem adott utasítást. A Mindenható egyedül Ábrámot kérte meg, hogy menjen ki rokonságából. Lót mégis vele ment. Talán ott kellett volna maradnia. Lót azonban menni akart. Ő is részesülni akart Yahuwah áldásaiban, valószínűleg ő is meg akarta ismerni az Örökkévalót.
Alapjából tiszta és jó szándék vezérelhette.
Mégis tüskeként érzékelni Ábrahám oldalában. Talán jobb lett volna otthon maradnia, míg Ábrahám el nem foglalja helyét, amíg meg nem gyökerezik saját elhívásában, hogy aztán akár tudjon szolgálni ottmaradt rokonsága felé is. Majd innentől fogva Lót is elindulhatott volna hasonló úton, mikor már megállapodott erős példaként állt volna nagybátyja előtte. Elhamarkodott volt ez a lépés? Nem lehet pontosan tudni, de nagyon gyanús.
Lót élete nem a pozitív bizonyságok történeteiben sorolható.
Elohim mégis Igaznak mondja Lótot jóval később, Péter apostol által (2Péter 2,7). Megszabadította az igaz Lótot, aki szenvedett a romlottak gyalázatos viselkedése miatt, mert ő, az igaz, közöttük lakott, s a gonosz cselekedeteket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét.
Viszont, amikor a jó legelőket választja valaki, mert vonzóbb a szemnek és ígéretesebb anyagilag. Mikor letelepszik az akkori világ legelvetemültebb városába, ahonnan magától nem képes kimenni és magának Yahuwah-nak kell őt kézen fogva kihúznia onnan mérhetetlen kegyelméből. Amikor mindezek után van képe Yahuwah-nak azt mondani, hogy nem akar felmenni a hegyre, ahogy kéri tőle Elohim azért, hogy megmeneküljön, hanem még alkudozik, – amikor Szodomára és Gomorára már esik a kénes eső – mert ő inkább egy másik, kisebb városba szeretne továbbra is letelepedni. Amikor felesége sóbálvánnyá változik szintén engedetlenség következményeként, sőt amikor vétkeinek olyan következményei lettek, hogy saját lányai, a vérfertőzés talán legsúlyosabb változatába sodorják őt tudatlanul, miután leitatják, mely közösülésekből – hab a tortán – megszületik Israel máig legelvetemültebb ellenségei, akkor nem igazán egy követendő példának tudom elkönyvelni Lótot.
Mégis megkapta az Igaz (caddik) jelzőt.
Ami azt jelenti, hogy tanúbizonyságot tesz maga Yahuwah, hogy Lót igenis igaz és rendezett ember lett. Rendezte életét Yahuwah-val valamikor.
A bizonyság mindebben számunkra az, hogy nem érdemes megvárni az utolsó, vagy legalábbis késői pillanatot, hogy jóhiszemű, de önfejű vallásosságunkból kitörjünk és elfogadjuk az engedelmességet Yahuwah iránt.
Hisz a családunk élete forog kockán, illetve Yahuwah terve ellen hosszú távú átkot tudunk generálni – ahogy egyébként maga Ábrám és Sáráj is tette, amikor kiagyalták és megteremtették maguknak Ishmáelt – meg egyben nekünk is a mai napig. Lót felesége megdermedt, két lánya vérfertőző szajha lett, leszármazottjai pedig Elohim népének kíméletlen ellenségei lettek – a már meglevő előbb emlitett Ishmáel megerősitőiként. És mintha mindez nem lett volna elég, jó Ábrahámunk még halála előtt további 7 gyermeket legyártott és melyekkel megáldotta a világot és egyben bennünket is, a leszármazottjait, és akik aligha voltak jobban Elohim akaratában, mint a korábban említett három fattyú.
Szóval, ne várjuk meg, hogy életünkben ilyen destruktív folyamatok menjenek végbe, hogy végül épp megússzuk a végső bajt.
Ne fizessünk ekkora árat az Igaz minősítésünkért,
legyen előttünk nagy elődeink rossz példája is, akár Lóté, akár Ábrahámé.
Van szabad akaratunk nemet mondani egy Szodomának, egy Hágárnak: saját szeretteink meggondolatlan és hitetlen pillanatainak agyszüleményeire és „jó” ötleteire. A valódi Megoldás, a valódi Egyházat – a Messiás Testét – kutassuk és űldözzük, a kis városok, gyülekezetek, egyházak azonnali védelmet és szolgálati lehetőségeket nyújtó hamis biztonsága helyett. Akkor is, ha látszólag nehezebben érkezik meg az idő és nagyobb megpróbáltatásokon kell keresztül mennünk.
Ha pedig Yahuwah-t akarjuk követni, ne próbáljunk rátelepedni más elhívására, hanem várjuk meg saját időnket. Legyünk türelmesek még magunk iránt is. Mindenkinek megvan a maga ideje, Lótnak is, Ábrahámnak is, nekünk is.
Gyermek születik
A hetiszakasz prófétai része szintén egy gyermek születéséről számol be. A történet, többek közt, Illés találkozása a sunémi gazdasszonnyal kinek fiat ígér, majd néhány év után végül napszúrást kap és meghal. Meghal, de feltámad.
Egy gyerek, aki meghal, és mégis feltámad.
A héten gondolkodtam el, miért iszonyodnak annyira a felnőttek egymástól? Miért van az, hogy gyermekkorunban olyan könnyen tudtunk szeretni és elfogadni azokat, akikhez később csak igen ritkán volt kedvünk? Gyermekkorban, sok esetben, semmi jelét nem adjuk az undornak, a törvénykezésnek, az emberektől való kiábrándultságnak. Tudom, hogy rossz irányba változik a világ és így az emberek, de valóban
ennyire elképesztően mások voltak az akkori, 70-es 80-as évekbeli emberek, mint a maiak?
Ábrahám, előbbi könyörgésével épp erről a tiszta gyermeki szívről tesz tanúbizonyságot. Ő valóban úgy fogadta Yahuwah-t és úgy állt hozzá emberhez, mint azok a gyermekek, akiket Yeshua példaként említ tanítványainak. Ez a gyermek sokunkban meghalt. Az a gyerek, aki nem a rosszat látta meg először a másikban, hanem Yahuwah teremtményét. Aki szinte mindenkinek örült és mindenkire kíváncsi volt. Aki a törvényt még nem ismerve, nem talált bennük bűnt, nem volt erre az oldalukra rálátása.
Majd mi is kijutunk a felnőttkor száraz és napsütötte pusztájára és ez a gyermeki szellem napszúrásban meghal.
Ahhoz, hogy Ábrahámként közbenjárója tudjak lenni a felebarátomnak, szükséges, hogy újjászülessen bennem az a gyerek, aki egykor voltam.
Nehéz mivel most már ismerem, sőt ismernem kell a törvényt. Nem tudom nem látni a sötét oldalát az embernek. Nem lehetek olyan gyermek, mint voltam, de magatartásomban, hozzáállásomban viszont szükséges ugyanaz a gyermeki szív.
Kérni kell, hogy a sötétet csak lássam, de ne érjen el, igenis zavarjon, de ne terheljen, ne gyengítsen szellemben, ne sodorjon bárminemű veszélybe.
A törvény nem ismerete védettség, de felnőttként már komplexebb védelemre van szükség,
hisz a törvény nem ismerete ebben a korban már szintén életveszélyes.
A törvény ismerete szeretet nélkül – Ruach HaKodesh-sel való betöltekezés és Újjászületés nélkül – viszont hasonlóan végzetes. Ezért az első akiért esedezni kell, saját magunk. Ha mi rendben vagyunk, csak akkor mehetünk másokért is Elohim elé.
Emberáldozat
Izsák feláldozásának történetét megelőzi egy szövetségkötés Ábrahám és ember között. Ábrahám békeszövetséget köt a Filiszteusokkal, akik ily módon bebiztosítják az ígéret földjének egy bizonyos terület feletti felügyeletet. Márpedig Elohim, Ábrahám ivadékának ígérte azt a földet is. (Talán innen származik a máíg látható káosz a Közel-Keleten, illetve, onnan, hogy később három lázadó törzs, nem volt hajlandó átkelni a Jordánon és elfoglalni a jogos helyét a Szentföldön. Itt is a ballépések sorozatának egy további lépcsőfokát látjuk.
Ez után érkezik Elohim-tól egy látszólag érthetetlen kérés. Yahuwah tiltja a pogány szokás szerinti ember és főként gyermekáldozatot.
Ábrahámtól mégis látszólag azt kéri, ami ellentmond saját Szavának.
Annak kéri el életét, akit ígéretként adott, hogy az ő magvában áldatnak meg a népek és megszámlálhatatlan leszármazottja lesz. Egyes zsidó kommentátorok szerint Izsák feláldozásának próbája épp azért lett adva Ábrahámnak, hogy jóvá tegye korábbi hibáit és bizonyíthassa Elohim iránti hűségét. Ez igy is van – részben.
Egy biztos, hogy természetesen nem akarta Yahuwah Izsák testi halálát.
Mégis igaz, hogy Yahuwah Izsák életét kérte vissza Ábrahámtól. Megint egy ellentmondás!
Yahuwah pont, hogy nem halálát kérte Izsáknak, hanem az életét.
Abban az időben, egy ember számára az a kérés, miszerint áldozza fel Elohim oltárán a gyereket, nem volt másképp értelmezhető, minthogy a gyermeknek meg kellett halnia. A Mindenható természetes pontosan tisztában volt ezzel és jól tudta, hogy Ábrahám sem fogja másképp értelmezni ezt a kérését. Elohim kíváncsi volt, Ábrahám végül az ember mellett dönt, vagy ragaszkodik a Vele kötött szövetséghez, azaz Őhozzá.
Egy ennyi idős embernél, a gyermekáldás nagyobb áldás más apához képest, mivel a gyermekre sokkal többet várt az átlagnál. Így nagyobb a kísértés is, hogy bálvánnyá tegye a gyermeket. Az előbb emlitett filiszteusokkal való szövetségkötése által Ábrahám továbbra is arról tett tanúbizonyságot, hogy mennyire emberien gondolkodik. Mikor korábban feleségét húgának mutatta be, akkor még nem ütközött a Yahuwah-val kötött szövetségével, csak emberi gyöngeségéről és kishitűségéről tett bizonyságot. Most azonban beállt egy emberi kötelék ősatyánk életében. Ezért gondolja a zsidóság, hogy próbaként, fel kellett áldoznia szeretett fiát. Ezzel egyet is érthetünk, de a dolog ezen kissé túlmutat. Valójában
Yahuwah meg akarta tisztítani Abrahám szívét magától Izsáktól.
Ott kellett meghalnia annak a gyermeknek, aki talán szintén Yahuwah és Ábrahám közé állt, vagy állhatott volna előbb-utóbb.
Izsák feláldozása megtörtént, de szellemben kellett meghalnia az apja szívében,
hogy ne kösse a gyermeket semmi emberi és szabad legyen szellemben feladatának betöltéséhez.
Úgy érzem, hogy ebben a történetben is, néhány évszázaddal a kihirdetése előtt, érvényt szerzett az a halálbüntetés, ami szellemben máig érvényes és amelyről megfogalmaztam egy külön írást, melynek címe: Halálbüntetés (az ÉLET kezdete).
A réginek meg kell halnia. Mindannak, ami emberi, azaz ami nincs Elohim uralma alatt, hogy Yahushua HaMashiah-ban új teremtmény lehessen. Oly annyira született újjá akkor ott valami a Mória hegyen, hogy
Yahuwah később onnan pár lépésnyire viszont valóban átadta egyszülött Fiát a halálnak, áldozatként az emberért.
Ha ez az engedelmességi áldozat valóban azért lett kérve Ábrahámtól, hogy jóvá tegye az emberekkel kötött hamis szövetségét Yahuwah szövetségével szemben, akkor kimondhatjuk, hogy a büntetés maga volt a kegyelem, és Elohim Ábrahámnak ezt a bűnét a javára fordította az egész emberiség számára.
Következő hetiszakasz: CHÁJJÉ SZÁRÁ