A szamár jóval kevésbé ostoba és agresszív, mint ahogy azt néhány mítosz elhitetni szeretné velünk. Sok tudományos kutatás és megfigyelés, illetve szamár tenyésztők beszámolói egészen más képet adnak erről a jószágról, mely még nem is olyan rég egyik kiemelkedő haszonállatunk volt.
Csökönyös, idióta, tudatlan, rosszindulatú…
Néhány példa a sok negatív jelzőből, melyet alkalmaznak rá. Sokat gúnyolják nagy fülei miatt. Egyszóval nagyon sok szamárságot hallani arról az állatról, mely az emberiség egyik legfőbb segítője volt évezredeken át. A motorizáció után néhány évtizeddel szinte feledésbe merült, és már csak néhány lealacsonyító kifejezésben bukkan fel a hétköznapi életünkben. Azonban egy fegyelmezett, a leghálátlanabb és alattomosabb munkákra befogható szorgos jószágról van szó, mely társ és segítőtárs volt sokak számára a legnagyobb nyomorban. Ebből a nyomorból is származnak azok a lekicsinylő jelzők, melyekkel utólag megillették egyik leghűségesebb bajtársunkat.
Szamár, mint bűnbak
Mindezen jelzők ellenére, emlékeznünk kell, hogy a szamárpad, vagy szamár sapka, melyet a rossz gyerekekre tettek, eredetileg nem a diák kigúnyolására szolgált, hanem épp, hogy a szamár jó tulajdonságait próbálták ily módon átadni a hiányos gyereknek babonás módon. A szamarat, gyengéd, jól nevelt, másokra odafigyelő, összeszedett és racionálisan gondolkodó állatként tartották számon a régi pedagógusok, melyet követendő példaként állítottak a gyerekek elé.
Rúgni nagyon ritkán szokott és akkor nagyon jó oka is van rá. A lóval ellentétben, csak veszély esetén és védekezésből teszi. Nagyon balszerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valakit véletlenül megrúgjon egy szamár. Szintén ritka, hogy szamarak egymást bántsák. Miközben a lovakat javasolt szétválasztani, mikor kiosztják nekik a fejadagot, a szamarakat nyugodtan lehet közösen etetni. Az ennivalót körbeállják és osztozkodva szépen elfogyasztják együtt a kapott eleséget. Csupán versengő hímek szoktak összecsapni egy bájos nőstény kegyeiért, illetve rossz körülmények között tartott és bántalmazott egyedek válhatnak agresszívvá az emberrel szemben.
Általánosságban véve, a szamár egy gyengéd állat, mely szereti a társaságot. Nagyon szereti a gyerekeket és nagy igénye van a szeretetre, melyet, ha megadnak neki, százszorosan viszonoz.
Közösségi és érzelmileg intelligens
Amennyiben tehetik a szamarak közösségben élnek. Ezt a közösségi életet a kicsi akkor kezdi el, mikor 23 napos korában, az anya a közösség elé viszi bemutatásra. 6-10 hónapos szoptatás alatt, megtanulja a másokkal való élést. Mivel a szamár ösztönösen gondviselő, az anyán kívül, a közösség többi tagja is aktívan részt vesz a csikók nevelésében.
A lovakkal ellentétben, ahol ránézésre is hamar kiderül, hogy melyik egyed a vezető egyéniség a csordán belül,
a szamaraknál egyenjogúság van.
Már egészen kicsi koruktól fogva hiányzik belőlük az a versengés a tekintély megszerzéséhez, mely szinte minden állatnál és az emberek többségénél megfigyelhető. Előfordul azonban, hogy egy idősebb hím egyfajta “öreg bölcs” szerepet töltsön be és valamilyen formában fellépjen, ha netán konfliktus helyzet alakulna ki két csődör között. Az idős egyedeket nagy tisztelet övezi és az újonnan érkezőket pedig sokkal gördülékenyebben fogadják be, mint ahogyan azt a lovak teszik egymás között.
Összegezve, a szamár csoportok egységes családként működnek, ahol mindenki figyel a másikra és felelősséget vállal a közösségért. A tisztelet és higgadtság a közöttük levő kapcsolatokban pedig veleszületett és el is várt magatartás.
Félreértett jószág
Állatszakértők sokkal intelligensebb állatnak tartják a szamarat a lónál, mivel nagyobb egyéniséggel rendelkezik. Etológusok megfigyelése alapján a szamár sokkal kevésbé alárendelt állat, mint a ló. Társadalmi rendszere azonban sokkal gördülékenyebbé teszi és könnyebben alkalmazkodik az új helyzetekhez.
Feltételezett csökönyösségének a gyökerénél pedig épp egy magas fokú megfontoltság áll.
Mikor nem hajlandó továbblépni és megáll, visszahúzza gazdáját és a világért nem képes engedelmeskedni az emberi parancsnak, azt azért teszi, mert veszélyt észlel. A szamár nem hajlandó csúszós, saras, lápos talajra lépni, ha nem biztos benne, hogy ki tud jönni belőle. Lábával is azért ütögeti a talajt, hogy annak szilárdságát tesztelje, és nem azért mert hisztizik.
Mielőtt fejest ugrana valamerre, a szamár leáll és gondolkodik, megfontolja lépéseit és dönt.
Intelligenciája, óvatossága és erős személyisége miatt lázadónak állították be.
A ló bezzeg, nem fél, ugrik, vágtázik, a csatatérre és aknamezőre is beviszi gazdáját, ha az azt parancsolja neki. A szamár ellenkezőleg, saját és gazdája életét fontosabbnak tartja ez utóbbi parancsainál is. A szamár egyébként sosem fog engedelmeskedni despota embereknek. Engedelmeskedik, azért, mert szeret valakit, mert megjutalmazni akarja, jót akar vele tenni, feltéve, ha kölcsönösen érzi azt az alaptiszteletet, mely egy állatot is megillet. Engedelmeskedik annak az embernek, melyet saját családja tagjának tekint.
De beleszól abba, amit kérnek tőle, mert figyelmes, óvatos, saját maga érdekében, de szintén és talán főleg, a gazdája érdekében.
A hűség egyik jelképe
Annyira figyelmes, hogy ha elmegy sétálni néhány emberrel és a csoportból bárki lemarad, megáll és bevárja mielőtt továbbhaladna. Akkor is megáll, ha valami leesik a hátáról. Gazdája csomagjait nem hagyja őrizetlenül. Gondoljunk csak bele, hogy a ló még akkor sem áll meg minden esetben, mikor saját gazdája esik le a hátáról!
Azt is megfigyelték, hogy taktikázik céljai eléréséhez. Addig járja körbe a bekerített legelőt, amíg meg nem találja az a rést, ahol ki tud szökni. Ravasz taktikákat agyal ki, hogy el tudjon szökni és meglátogatni szívének választottját.
3000 évet szolgált türelmesen az emberiségnek.
A robbanó motor feltalálása óta, azonban kicsit visszaszorult a szerepe. Azonban még mindig nagy szolgálatot tesz a beteg gyermekek lelki ápolásában. Mivel a szamárháton való utazás kizárja a versenyt, így a versengést, ahogy ez a lónál alap eset, a visszahúzódóbb, vagy éppen fogyatékos gyermekeknél is hamar kialakul a bizalom, mivel érzik, hogy nincs a szamárnak semmilyen elvárása az ember iránt.
Elohim és ember közötti kapocs
Világi szemmel nézve a szamár nem igazán a siker, az erő és a hatalom jelképe.
Tudtommal, nem szerepel egyetlen nemzet zászlaján, címerén vagy bármilyen jelképén. Ha viszont az Ige tükrébe vizsgáljuk a témát
érdekes szerepet tölt be a szamár a Bibliában.
Egyik első és leglátványosabb megjelenése Bálám történetében olvasható, mikor gazdájával ellentétben, a szamár látta Yahuwah angyalát és nem mert továbbmenni. A bevezetőbe leírt világi tapasztalatok pontosan tükrözik ennek a történetnek a lényegét.
A szamárnak volt látása.
A szamár tisztelettudóan és óvatosságból nem ment tovább, mert tudta, hogy ott halál várna gazdájára. Gazdája dührohamban verni kezdi az óvatos és szelíd állatot, melyet Yahuwah még azzal a megtisztelő természetfeletti képességgel is átmenetileg megáld, hogy engedi megszólalni. Sehol a Bibliában semmilyen földi állat nem szólalt meg Bálám szamarán kívül. Mikor egy állat az emberi ostobaság leleplezése végett emberi tulajdonságot kap, hogy ítéletként embert megalázzon.
Szamárcsonttal verte meg Sámson is a filiszteusokat. De később, ennél még nagyobb megtiszteltetésben is részese lesz.
A szamár több törvényben is szerepel, utalván fontosságára a zsidó népen belül. Isszakár törzsnek is szamár a jelképe, hisz maga Jákób mondja a törzsről, hogy erős csontú szamár. Ábrahám szamár kíséretében ment fel a Mória hegyre feláldozni Izsák fiát. Szamárra rakta fel Mózes feleségét és fiát, mikor visszaindult Egyiptom felé, de Yahushua is szamárháton utazott ugyanoda, mikor Józseffel és Máriával menekülésre kényszerült Heródes dühe elől. Később pedig a szamár betöltötte történelme legnagyobb szerepét, mikor beteljesedett a prófécia, miszerint a Király szamárháton ülve vonul be Jeruzsálembe.
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
János 12:25
Elohim szamarai vagyunk
A szamár, egy a sok állat közül.
Nem a legszebb, nem a legnemesebb fajta. Mégis igen fontos szereplője az üdvtörténetnek.
A tevével együtt nagy szerepet töltött be a hordozásba, utazásba, munkába. A zsidó népnek, mint Yahuwah Igéjének hordozójának, egyfajta szimbóluma. Az a nép, mely nem a legszebb, sok esetben hosszabb az orra és nagyobb a füle, nem lehet befogni, nem lehet rabszolgát csinálni belőle, nem használható emberi érdekek és hatalom megszerzésére, és nem lehet rávenni merész lépésekre, ha azok ellenkeznek azzal a törvénnyel, ami mélyen belénk lett vésve a Sinai hegyénél.
Yahuwah a zsidó népet hasonló szolgálatra adta a népeknek, mint a szamarat, vagy a tevét az emberiségnek. Egy óvatos, engedelmes és megfontolt teherhordó, mely magát Yahushua-t, az Ő szavát és Igéjét viszi és hozza a népek számára. Olyan helyre nem megy, ahol veszélybe kerülhet a rakomány vagy az élete, olyan talajra nem lép, ahol az, amit rábíztak, más érdekeket szolgálna, vagy sárba esne és megszentségtelenítve lenne. Embert is csak akkor szolgál, ha az adott ember nem saját zsarnoki céljaira akarja használni talentumait.
Furcsa és szokatlan viselkedését tudatosan félremagyarázzák, és jó tulajdonságait kifordítják kontextusukból, hogy ellene fordítsák és vádolják gyakran épp az ellenkezővel.
A zsidó az a szamár, melynek hátán megjelent a világban a Megváltó, hisz közülünk való volt, Júda törzséből, Dávid leszármazottja. A zsidó az a Bálám szamara, aki bár nem ismeri még Yahushua-t, mégis korábban meglátja az úton és nagyobb alázattal van iránta, mint a rajta ülő pogány próféta, aki Yahuwah-val beszél, akár még Yahushua nevében is.
Tanúság pedig a zsidónak mindebből, hogy csak így tovább: légy szamár, vidd Yahuwah Igéjét és tűrd a lovak imádóinak átkozódásait.
Lásd még: Választott nép?
AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA