Amikor hívő és nem hívő emberekkel szóba kerül a zsidóság témája, minden a legnagyobb rendjén szokott menni, mindaddig, amíg el nem hangzik az a kifejezés, hogy választott nép. Megfigyelhető, hogy az a bizonyos korszellemiség, mely minden embert egyenlővé, vagy inkább egyformává akar tenni, az a démoni terv, amit globalizációnak is lehet nevezni, miszerint el kell törölni minden népi és faji különbözőséget és tulajdonságot, egyszer csak kitör, ennek a szónak a hallatán. A legérdekesebb ebben, hogy épp azok teszik a leginkább, akik magukat az említett globalizáció ősellenségeinek tartják.
A szokásos vádak elhangoznak ilyenkor, hogy:
“mit képzel magáról bárki, hogy választott néppé nevezi ki önmagát?”.
Olyat is hallani, hogy: “Ti ezt mondjátok magatokról, de mások is annak tartják saját népüket. Így mitől lenne nektek jobban igazatok másokkal szemben? „Isten” pedig nem személyválogató, mindenkit egyformán szeret, etc.
Úgy gondolom, jól ismertek a vádak és védekezési érvek mindannyiunk számára. A napokban két olyan ember is kérdezett tőlem a zsidósággal kapcsolatban, akik feltűnően elutasították a választott nép státuszát. Egyikük hitetlen, azaz nem vallja a Messiás-t személyes megváltójaként, de van egy természetbeli istenhite. A másik pedig egy keresztyén egyház oszlopos híve, aki a Messiás-t vallja és a Bibliát olvassa.
Ebben az esetben szomorúan kellett szembesülnöm, hogy
magukat hívőknek tituláló emberek mennyire tudatosan veszik semmibe Yahuwah kijelentéseit, akaratát, egyszóval az Igét.
Ráadásul egy olyan egyháznak a tagjáról van szó, ahol az Ószövetség egy fokkal elfogadottabb és olvasottabb más keresztyén felekezetekhez képest.
A kiválasztottság kifejezésének pedig a héberben egészen más értelmezése van, mint a világ nyelveiben. Az európai szellem, mely görög-római és feudális gyökerű, a kiválasztottságot egyenlővé teszi az uralkodással, a zsarnokoskodással, a semmittevéssel és a mások kihasználásával. Sajnos népünk egyes tagjai ilyen képet festenek magukról, de ezekről bár vérbeli de szellemben a zsidóságtól igen távolláló személyekről, majd másik írásban esik szó Sátán zsinagógája. (Fontos tudni, hogy Yahuwah a szavakat nem azzal a töltettel adta, mellyel később, a különböző pogány szellemiségek átértelmezték.
Elohim a zsidó népet szolgálatra választotta ki.
Arra a szolgálatra, melybe ma bevont más népekből valókat is a Messiás által. Egy olyan kiválasztottság ez, mely mások felé Yahuwah Igéjét és Megváltását hirdeti. De nemcsak hirdeti, hanem türelmesen szolgál mások iránt.
Kiválasztotta Izráelt, hogy a törvény ismeretét vigye a világ összes népe felé.
Ez nem, hogy uralkodásra jogosítana fel bennünket, hanem inkább egyfajta szülői, vagy inkább idősebb testvéri feladattal ruházza fel Izráelt. Nem kiváltság, hanem óriási teher és felelősség.
Amint egy idősebb testvér is gondoskodik a kisebbről, eteti-itatja, tisztán tartja, járni és beszélni tanítja, megmutatja mi a különbség jó és rossz között, úgy a zsidó nép is arra lett kiválasztva, hogy a más népekből valók, mint fiatalabb testvérek nevelésében aktív részt vegyen az Atya segítőjeként.
Legnagyobb példa erre, amikor maga Yeshua megmossa tanítványai lábát.
Ezzel mutatta meg a Kiválasztottság esszenciáját. Ő, a legfőbb kiválasztott, lealacsonyodott a tanítványainak lábai elé, hogy megmossa őket, a szennytől megtisztítsa őket, azaz szolgáljon feléljük. Bár Péter is zsidó volt, akkor ő maga hasonlóan értetlenkedett Yahushua szokatlan magatartásán, mint ma azok, akik gőggel és különcködéssel vádolják a zsidó népet, mikor saját kiválasztottságukra mernek utalást tenni.
Yahushua is kiválasztott volt a kiválasztottak között.
Ezért nem fogadták be őt azok, akik a nép felett főpapi szerepben voltak sok esetben törvénytelen módon. Az akkori főpapok hasonlóan a mai antiszemitákhoz, saját vélt kiválasztottságuk védelmében elutasították a valódi kiválasztottat.
Kicsit profán módon, a minket kritizáló embereknek talán nem is bibliai igével, hanem egy játékfilm egyik mondatával tudnám összefoglalni, hogy milyen is a kiválasztottsági státusz, ha annyira irigylik tőlünk:
Tudom, hogy mi vagyunk a választott nép, de néha nem választhatnál valaki mást is?
(idézet a hegedűs a háztetőn c. filmből). Ez a mondat a filmben akkor hangzik el, amikor a falusi rendőr közli a főszereplővel, hogy készüljenek fel, mert nemsokára pogromot kell végrehajtaniuk a faluban, cári rendelet szerint.
Mert a zsidó nép valóban azért zárkózott be fokozatosan magába, mert Yahuwah hírét, más népek nem fogadták tártkezekkel, sőt leggyakrabban a zsidók, azaz a futárok üldözésével válaszoltak. Amit pedig mások szegregációnak és gőgnek látnak bennünk épp egy védekezési eszköz, hogy többet ne kelljen szenvedni azért, mert Yahuwah pecsétje a homlokunkon van.
Aki pedig kiválasztott akar lenni, nem zsidóként, annak meg van erre a lehetősége.
Épp erre hív Yahuwah mindenkit. Erre pedig kizárólag a Messiás vére jogosít. Azonban tudnia kell, hogy kiválasztott nem lehet, ha Yahuwah teljes igéjét el nem fogadja, így azon belül Izráel kiválasztottságát is. Nem leszel sosem a család teljes értékű és elfogadott tagja, ha idősebb testvéredet megveted és gyűlölöd, mert ő előbb született, előbb látta meg az Atyát, előbb kapta meg Tőle a tanítást és utasítást.
Ezek után lehet, hasonló, bár nem teljesen azonos kiválasztottságban része, hogy segédkezzen idősebb testvérként az új jövevények irányába.
Zsidók számára az üzenet pedig gyakorlatilag ugyanaz : amíg nem ismered fel az Elsőszülöttet, a Messiást Yeshua-ban, aki nálad választottabb, a választott a választottak közül, addig te sem fogsz tudni továbbra sem mit kezdeni választottsági mivoltoddal és azzal, hogy miért vagy valójában zsidó és mit kezdjél ezzel, mi szereped van Elohim tervében?
Yeshua az idősebb testvérünk, az Elsőszülött, akinek irántunk való szeretete arra késztette, hogy átengedje magát halálra a mi bűneinkért, és helyettünk elszenvedje a büntetést.
Lásd még: Zsidó szamár
AZ ÍRÁS VIDEÓ VÁLTOZATA