[HU] Márkosz 13

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Amikor Yeshuá kiment a Heikhálból, így szólt hozzá Tálmidimjai egyike: „Rábi, nézd ezeket a köveket és ezeket az épületeket, mily ékesek!” ²És ezt mondta neki Yeshuá: „Látod-e ezeket a felmagasodott épületeket? Mind lerontatnak, nem marad itt kő kövön.”

³És amikor az Olajfák hegyén ült, a Heikhállal átellenben, megkérdezte őt Kefá, Yá’ákov, Yochánán és Andreász, amikor egyedül voltak vele, mondván: ⁴„Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi a jel arra a Moedre – Kijelölt időre, amikor mindezek beteljesednek?”

⁵És Yeshuá kezdett szólni hozzájuk, mondván: „Vigyázzatok magatokra, hogy meg ne tévesszen titeket valaki. ⁶Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok az! – és sokakat megtévesztenek. ⁷És amikor háborúk zaját és harcok hírét halljátok, ne rémüljetek meg; mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. ⁸Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és földrengés lesz földrengés után, és éhínség, zűrzavarok; és mindezek csak a vajúdások kezdete.”

⁹„Ti pedig vigyázzatok Nefeshetekre, mert átadnak titeket a Szánhedrin kezébe, és megvernek a Beit-HáKneszetekben, és helytartók és királyok elé álltok énmiattam, bizonyságul nekik. ¹⁰És az Örömhír hirdettetik ki előbb minden nép között. ¹¹És amikor elhurcolnak titeket, hogy átadjanak az ítélet kezébe, ne aggódjatok és ne tervezgessetek előre, mielőtt a Moed eljön, hogy mit szóljatok, mert amint a szátokba adatik abban az időben, úgy szóljatok; mert nem ti vagytok a szólók, hanem a Ruách HáKodesh. ¹²És testvér átadja testvérét a halálra, és apa a fiát, és gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket. ¹³És gyűlöltek lesztek minden ember előtt az én nevemért; de aki kitart mindvégig, az szabadulást nyer.”

¹⁴„És amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dáni’El próféta keze által szóltatott, ott állni a helyen, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! – akkor akik Yáhu’Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe. ¹⁵És aki a háztetőn van, ne szálljon le a házba, és ne menjen be elvenni onnan semmit. ¹⁶És aki a mezőn van, ne térjen vissza házába, hogy elvegye köntösét. ¹⁷De jaj a terheseknek és a szoptatósoknak azokban a napokban! ¹⁸És imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez. ¹⁹Mert azok a napok a szorongatás napjai lesznek, amilyen nem volt a teremtés napjainak kezdetétől, amelyet Elohim teremtett, e mai napig, és nem is lesz többé. ²⁰És ha nem rövidítené meg Yahuwah azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen test sem; de a választottaiért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat.”

²¹„És akkor ha azt mondja nektek valaki: Íme, itt a Máshiách! – vagy: Íme, ott van! – ne higgyétek. ²²Mert hamis messiások és hazug próféták támadnak, és jeleket és csodákat adnak, hogy megkísértsék, ha módjukban áll, hogy megtévesszék a választottakat is. ²³Ti pedig vigyázzatok Nefeshetekre; nézzétek, előre megmondtam nektek mindent!”

²⁴„De azokban a napokban, ama szorongatás elmúltával, elsötétül a nap, és a hold nem ragyogtatja fényét, ²⁵a csillagok lehullanak az Egekből, és a magasság seregei megrendülnek. ²⁶És akkor meglátják Ben HáÁdámot eljönni a felhőkben, nagy erővel és ékességgel. ²⁷És elküldi Málákhjait, és összegyűjti választottait a négy szél felől, a föld szélétől az Egek széléig.”

²⁸„És vegyetek magatoknak példázatot a fügefáról: amikor nedvessé válik az ága, és levelei kihajtanak, tudjátok, hogy közel a nyár. ²⁹Így ti is, amikor meglátjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudván tudjátok, hogy közel van ő, az ajtónál. ³⁰Ámen, mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek be nem következnek. ³¹Az Egek és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³²„De ama nap Moedjét és ama órát senki sem tudja, sem a Málákh az Egekben, sem a Fiú, hanem csak az Ábá. ³³Ezért vessétek szívetekre, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el ez a Moed. ³⁴Vajon nem olyan-e, mint az idegen földre utazó ember, aki elhagyta házát, és átadta a hatalmat szolgáinak, kinek-kinek a maga munkáját, a kapuőrnek pedig megparancsolta, hogy a kapun őrködjön. ³⁵Ezért álljatok meg őrhelyeteken, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura: este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel hajnalán, ³⁶nehogy hirtelen megjőve alva találjon titeket. ³⁷És amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!”

Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Andreász (אַנְדְּרַי – 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤉) – férfias (görög) • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Moed (מוֹעֵד – 𐤌𐤅𐤏𐤃) – kijelölt idő/találkozó • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Szánhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – Nagytanács • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Márkosz 12

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Yeshuá megnyitotta száját példázatban, és ezt mondta nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körös-körül felásta, borsajtót vájt benne, tornyot épített a közepébe, átadta az őrzőknek, és messzi útra ment. ²A szüret idején elküldte szolgáját az őrzőkhöz, hogy átvegyen az őrzők kezéből a szőlő gyümölcséből. ³De megfogták őt, megverték, és üres kézzel küldték el. ⁴Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt megkövezték kövekkel, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. ⁵Még egyet küldött hozzájuk, és azt megölték, és így sok mást is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket megöltek. ⁶Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett, és őt küldte hozzájuk mindannyiuk után, mert ezt mondta: A fiamtól félni fognak. ⁷De azok az őrzők látták őt, és ezt mondták egymásnak: Íme az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták őt, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a föld művelőit, szőlőjét pedig másoknak adja a kezébe. ¹⁰Vajon nem olvastátok azt az írást: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkővé; ¹¹Yahuwahtól lett ez, csodálatos a mi szemeinkben?” ¹²Ekkor keresték, hogyan fogják el őt, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá embereket a Perushim közül és Hordosz emberei közül, hogy tőrbe csalják őt szavaiban. ¹⁴Odamentek, és ezt mondták neki: „Rábénu, tudjuk, hogy hűséges ember vagy, és nem rettegsz senki embertől, mert nem nézed a férfi arcát, hanem igazsággal tanítod Elohim útját. Helyes-e adót adni a császárnak vagy nem? Adjuk-e vagy ne adjuk?” ¹⁵De ő, látva képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy denárt, hadd lássam.” ¹⁶Hoztak egyet, és ő ezt mondta nekik: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig ezt mondták: „A császáré.” ¹⁷Yeshuá ezt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” És igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ekkor odamentek hozzá Tzádukim, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: ¹⁹„Rábénu, íme Mosheh ezt írta nekünk: Ha meghal valaki két testvér közül, és asszonyt hagy hátra, de nincs fia, akkor a sógora menjen be hozzá, és támasszon magot testvére nevére. ²⁰Volt nálunk hét testvér. Az első közülük asszonyt vett magának, és meghalt, és nem hagyott magot maga után. ²¹A második elvette őt sógorként, és meghalt ő is, fiak nélkül, és ugyanígy a harmadik. ²²Amíg mind a heten elvették őt, és meghaltak, és magot nem hagytak maguk után. Mindannyiuk után meghalt az asszony is. ²³Most hát kié lesz közülük az asszony a feltámadásban, miután mind a hétnek a felesége volt?” ²⁴Yeshuá ezt mondta nekik: „Nem ez-e a dolog, amiben tévelyegtek, hogy a Tórát nem ismeritek, sem El csodáit? ²⁵Mert a halottak közül való feltámadásukkor nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az Egekre Málákhimjai. ²⁶A halottak dolgáról pedig, hogy fölébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, amikor szólt hozzá a Elohim a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá’ákov Elohimja? ²⁷Ő pedig nem a halottak Elohimja, hanem az élőké. Igen sokat tévelyegtek.”

²⁸Ekkor odajött egy az Szofrim közül, és hallotta őket egymással vitázni, és látva, hogy jól megfelelt szavaikra, megkérdezte tőle: „Melyik az első mind a parancsolatok közül?” ²⁹Yeshuá így felelt: „Az első ez: Halljad, Yiszrá’El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY. ³⁰És szeresd Yahuwaht, a te Elohimodat teljes szívedből és teljes Nefeshedből és teljes tudásodból és teljes erődből; ez az első parancsolat. ³¹A második pedig ez: És szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs nagyobb parancsolat e kettőnél.” ³²Az Szofer ezt mondta neki: „Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül; ³³és szeretni őt teljes szívből és teljes tudásból és teljes Nefeshből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önmagát: ez nagyobb minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” ³⁴Yeshuá pedig látta, hogy okosan felelt, és ezt mondta neki: „Íme nem vagy messze Elohim Királyságától.” És többé nem merészelt senki ember vitatkozni vele szavakkal attól a naptól fogva.

³⁵És történt, amikor Yeshuá a Mikdashban tanított, megszólalt, és ezt mondta: „Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách Dávid Fia? ³⁶Hiszen maga Dávid mondta a Ruách HáKodesh által: Így szól Yahuwah az én Ádonimnak: Ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává nem teszem. ³⁷És ha Dávid Ádonnak hívja őt, hogyan lehet a Fia?” És a nép nagy része nagy gyönyörűséggel hallgatta szavait. ³⁸Tanítását folytatva ezt mondta: „Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járnak-kelnek, és a Shálom-köszöntésben a tereken, ³⁹az első ülőhelyekben a Beit-Kneszetekben és a megbecsült helyekben a lakomák házaiban; ⁴⁰akik felemésztik az özvegyek házait, és szemmutogatásra szaporítják az imát: ezek azok, akikre ki lesz feszítve az ítélet mérőzsinórja kétszeresen.”

⁴¹És amikor Yeshuá a kincstár ládájával szemben ült, nézte a népet, amint pénzt dob bele, és sok gazdag sokat dobott. ⁴²És egy szegény özvegyasszony odajött, és bedobott oda két fillért, ami egy negyed assze. ⁴³Ekkor odahívta Tálmidimjait, és ezt mondta nekik: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, aki ide a kincstár ládájába dobott. ⁴⁴Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő pedig a maga szükségéből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Denár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdash (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély – a szent építmény/hely • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

¹Yeshuá megnyitotta száját példázatban, és ezt mondta nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körös-körül felásta, borsajtót vájt benne, tornyot épített a közepébe, átadta az őrzőknek, és messzi útra ment. ²A szüret idején elküldte szolgáját az őrzőkhöz, hogy átvegyen az őrzők kezéből a szőlő gyümölcséből. ³De megfogták őt, megverték, és üres kézzel küldték el. ⁴Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt megkövezték kövekkel, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. ⁵Még egyet küldött hozzájuk, és azt megölték, és így sok mást is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket megöltek. ⁶Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett, és őt küldte hozzájuk mindannyiuk után, mert ezt mondta: A fiamtól félni fognak. ⁷De azok az őrzők látták őt, és ezt mondták egymásnak: Íme az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták őt, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a föld művelőit, szőlőjét pedig másoknak adja a kezébe. ¹⁰Vajon nem olvastátok azt az írást: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkővé; ¹¹Yahuwahtól lett ez, csodálatos a mi szemeinkben?” ¹²Ekkor keresték, hogyan fogják el őt, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá embereket a Perushim közül és Hordosz emberei közül, hogy tőrbe csalják őt szavaiban. ¹⁴Odamentek, és ezt mondták neki: „Rábénu, tudjuk, hogy hűséges ember vagy, és nem rettegsz senki embertől, mert nem nézed a férfi arcát, hanem igazsággal tanítod Elohim útját. Helyes-e adót adni a császárnak vagy nem? Adjuk-e vagy ne adjuk?” ¹⁵De ő, látva képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy denárt, hadd lássam.” ¹⁶Hoztak egyet, és ő ezt mondta nekik: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig ezt mondták: „A császáré.” ¹⁷Yeshuá ezt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” És igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ekkor odamentek hozzá Tzádukim, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: ¹⁹„Rábénu, íme Mosheh ezt írta nekünk: Ha meghal valaki két testvér közül, és asszonyt hagy hátra, de nincs fia, akkor a sógora menjen be hozzá, és támasszon magot testvére nevére. ²⁰Volt nálunk hét testvér. Az első közülük asszonyt vett magának, és meghalt, és nem hagyott magot maga után. ²¹A második elvette őt sógorként, és meghalt ő is, fiak nélkül, és ugyanígy a harmadik. ²²Amíg mind a heten elvették őt, és meghaltak, és magot nem hagytak maguk után. Mindannyiuk után meghalt az asszony is. ²³Most hát kié lesz közülük az asszony a feltámadásban, miután mind a hétnek a felesége volt?” ²⁴Yeshuá ezt mondta nekik: „Nem ez-e a dolog, amiben tévelyegtek, hogy a Tórát nem ismeritek, sem El csodáit? ²⁵Mert a halottak közül való feltámadásukkor nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az Egekre Málákhimjai. ²⁶A halottak dolgáról pedig, hogy fölébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, amikor szólt hozzá a Elohim a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ávráhám Elohimja és Yitzchák Elohimja és Yá’ákov Elohimja? ²⁷Ő pedig nem a halottak Elohimja, hanem az élőké. Igen sokat tévelyegtek.”

²⁸Ekkor odajött egy az Szofrim közül, és hallotta őket egymással vitázni, és látva, hogy jól megfelelt szavaikra, megkérdezte tőle: „Melyik az első mind a parancsolatok közül?” ²⁹Yeshuá így felelt: „Az első ez: Halljad, Yiszrá’El, Yahuwah, a mi Elohimunk, Yahuwah EGY. ³⁰És szeresd Yahuwaht, a te Elohimodat teljes szívedből és teljes Nefeshedből és teljes tudásodból és teljes erődből; ez az első parancsolat. ³¹A második pedig ez: És szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs nagyobb parancsolat e kettőnél.” ³²Az Szofer ezt mondta neki: „Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül; ³³és szeretni őt teljes szívből és teljes tudásból és teljes Nefeshből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önmagát: ez nagyobb minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” ³⁴Yeshuá pedig látta, hogy okosan felelt, és ezt mondta neki: „Íme nem vagy messze Elohim Királyságától.” És többé nem merészelt senki ember vitatkozni vele szavakkal attól a naptól fogva.

³⁵És történt, amikor Yeshuá a Mikdashban tanított, megszólalt, és ezt mondta: „Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách Dávid Fia? ³⁶Hiszen maga Dávid mondta a Ruách HáKodesh által: Így szól Yahuwah az én Ádonimnak: Ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává nem teszem. ³⁷És ha Dávid Ádonnak hívja őt, hogyan lehet a Fia?” És a nép nagy része nagy gyönyörűséggel hallgatta szavait. ³⁸Tanítását folytatva ezt mondta: „Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járnak-kelnek, és a Shálom-köszöntésben a tereken, ³⁹az első ülőhelyekben a Beit-Kneszetekben és a megbecsült helyekben a lakomák házaiban; ⁴⁰akik felemésztik az özvegyek házait, és szemmutogatásra szaporítják az imát: ezek azok, akikre ki lesz feszítve az ítélet mérőzsinórja kétszeresen.”

⁴¹És amikor Yeshuá a kincstár ládájával szemben ült, nézte a népet, amint pénzt dob bele, és sok gazdag sokat dobott. ⁴²És egy szegény özvegyasszony odajött, és bedobott oda két fillért, ami egy negyed assze. ⁴³Ekkor odahívta Tálmidimjait, és ezt mondta nekik: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, aki ide a kincstár ládájába dobott. ⁴⁴Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő pedig a maga szükségéből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Denár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdash (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély – a szent építmény/hely • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok

[HU] Márkosz 11

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És történt, amikor közeledtek, hogy bemenjenek Yerusháláyimba, Beit-Pági és Beit-Ányáh mellett, az Olajfák hegyénél, hogy elküldött kettőt Tálmidimjai közül, ²és így szólt hozzájuk: „Menjetek az átellenben levő faluba, és amint odaértek, találtok majd magatok előtt egy megkötött szamárcsikót, amelyen nem ült/lovagolt ember: oldjátok el azt, és hozzátok ide hozzám. ³És ha valaki azt mondja nektek: Miért tesztek ilyet? – akkor mondjátok: az Úr rendelte azt szükségére, és akkor sietve visszaküldi ide.” ⁴El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót megkötve kívül a kapunál, a források nyílásánál, és eloldották azt. ⁵És az ott álló emberek közül néhányan így szóltak hozzájuk: „Miért tesztek ilyet, hogy eloldjátok a szamárcsikót?” ⁶Ők pedig úgy feleltek nekik, ahogyan Yeshuá megparancsolta, és azok hagyták őket. ⁷És elvitték a szamárcsikót Yeshuához, ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá. ⁸És sokan felsőruháikat terítették az útra, más emberek pedig fák gallyait terítették lábaihoz, amelyeket a mezőn vágtak. ⁹És akik előtte mentek, az utána jövőkkel együtt feleltek és kiáltották: „Hosha-Ná! Áldott, aki jön Yahuwah nevében! ¹⁰Áldott a mi atyánk, Dávid Királysága, amely jön Yahuwah nevében! Hosha-Ná a magasság Egekeiben!” ¹¹És bement Yeshuá Yerusháláyimba, a Beit-HáMikdáshba, és megnézett mindent, ami ott volt körös-körül, és estefelé kiment Beit-Ányáhba a tizenkettővel.

¹²És történt másnap, amikor kijöttek Beit-Ányáhból, hogy megéhezett. ¹³És meglátott egy fügefát messziről, amely leveleket hajtott, és odament megnézni, talál-e rajta ennivaló gyümölcsöt; de amikor odaért hozzá, nem talált rajta semmit, csak leveleket egyedül, mert a fügék ideje még nem jött el. ¹⁴És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Ne egyék többé ember gyümölcsödből, mostantól mindörökké.” És Tálmidimjai hallották ezt a szót.

¹⁵És elérkeztek Yerusháláyimba, és bement Yeshuá a Beit-HáMikdáshba, és kezdte kiűzni onnan az árusokat és a vevőket, és a pénzváltók asztalait felforgatta, és a galambárusok ülőhelyeit. ¹⁶És nem engedte senkinek, hogy edényt vigyen át a Mikdáshon. ¹⁷És tanította őket, mondván: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” ¹⁸És a Kohánim fejei és a Szofrim hallották, és cselt szőttek ellene, hogy elveszítsék, mert féltek arcától, mivel az egész nép álmélkodott tanításán. ¹⁹És nap mint nap, amikor beesteledett, kiment a városon kívülre.

²⁰És történt reggel, amikor elmentek mellette, hogy meglátták a fügefát, hogy kiszáradt ágától egészen gyökeréig. ²¹És visszaemlékezett Kefá, és így szólt hozzá: „Rábi, íme, kiszáradt a fügefa, amelyet megátkoztál.” ²²És felelt Yeshuá, és így szólt hozzájuk: „Bírjatok/ápoljatok hitet Elohimban! ²³Ámen, mondom nektek, minden ember, aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tenger közepébe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amint mondta, az úgy lesz neki. ²⁴Ezért mondom nektek: mindarra, amit kértek és imádkoztok, bízzatok, hogy meglesz nektek, és úgy lesz. ²⁵És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg minden embernek azt, amivel vétkezett ellenetek, hogy a ti Ábátok is, aki az Egekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶De ha ti nem bocsátotok meg, a ti Ábátok sem, aki az Egekben van, bocsátja meg nektek vétkeiteket.”

²⁷És visszatértek, és elérkeztek Yerusháláyimba, és történt, hogy ő körüljárt a Mikdáshban, és odamentek hozzá a Kohánim fejei, a Szofrim és a vének, ²⁸és így szóltak hozzá: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket, és ki adta neked ezt a felhatalmazást, hogy ilyeneket tegyél?” ²⁹És így szólt Yeshuá hozzájuk: „Kérdezek tőletek egy dolgot, és adjatok nekem feleletet, és akkor megmondom nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket. ³⁰Yochánán bemerítése – kinek a szájából való volt a parancsolata: az Egekből vagy Ádám fiaiból? Adjatok nekem feleletet.” ³¹És ők latolgatták elméjükben, mondván: „Ha azt mondjuk: az Egekből, azt fogja mondani: És miért nem hittetek neki? ³²Ha pedig azt mondjuk: Ádám fiaiból” – féltek a néptől, mert mindnyájan hűséges prófétának tartották Yochánánt. ³³És feleltek Yeshuának, és így szóltak: „Nem tudjuk.” És így szólt hozzájuk Yeshuá: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם- 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Beit-HáMikdásh (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ- 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי- 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hosha-Ná (הוֹשַׁע־נָא- 𐤄𐤅𐤔𐤏-𐤍𐤀) – kérünk, szabadíts meg!; üdvözlő-kiáltás • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Mikdásh (מִקְדָּשׁ- 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yahuwah (יַהוּהָ- 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Márkosz 10

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Yeshuá felkelt és onnan elment Yáhu’Dáh határába és a Yárdenen túlra; újra nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig tanította őket szokása szerint. ²Odaléptek hozzá Perushim, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle, van-e a férfi kezében elbocsátani a feleségét. ³Ő pedig felelt és így szólt hozzájuk: „Mit parancsolt nektek Mosheh?” ⁴Azok ezt mondták: „Mosheh megengedte, hogy válólevelet írjon neki és elbocsássa.” ⁵Yeshuá erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot, ⁶de a teremtés napjaiban, kezdettől fogva, férfinak és nőnek alkotta őket. ⁷Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, ⁸és lesznek mind a ketten egy testté; és ha így van, akkor nem többé ketten, hanem egy test. ⁹Ezért, amit Elohim egybekötött, ember el ne válassza.” ¹⁰És a házban másodszor is megkérdezték őt erről a dologról a Tálmidimjai. ¹¹Ő ezt mondta nekik: „A férfi, ha elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő ő; ¹²és az asszony, ha kimegy férje házából, és máshoz megy, házasságtörő ő.”

¹³És kisgyermekeket vittek hozzá, hogy rájuk tegye kezeit, a Tálmidim azonban ráförmedtek azokra, akik vitték őket. ¹⁴Amikor ezt Yeshuá meglátta, haragra gyúlt, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ezekből való Elohim Királysága. ¹⁵Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba.” ¹⁶És karjaiba ölelte őket, és kezeit rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷És amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borult előtte, mondván: „Jó Rábi, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet?” ¹⁸Yeshuá így szólt hozzá: „Miért hívsz engem jónak? Nincs jó, csak egy, Elohim. ¹⁹Te ismered a parancsolatokat: Ne gyilkolj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, ne zsarolj, tiszteld atyádat és anyádat.” ²⁰Az pedig így szólt hozzá: „Rábi, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” ²¹És Yeshuá rátekintett, és megszerette őt, és ezt mondta neki: „Egy hiányzik még belőled: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; és jöjj, vedd fel a keresztet, és kövess engem.” ²²Leestek az arcai e beszédre, és elszomorodott szívében, és elment, mert sok vagyona volt neki. ²³És Yeshuá körültekintett, és így szólt Tálmidimjaihoz: „Mily nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába!” ²⁴A Tálmidim pedig megdöbbentek szavain. Yeshuá pedig ismét felelt és így szólt hozzájuk: „Fiaim, mily nehéz azoknak, akik vagyonukban bíznak, bemenni Elohim Királyságába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bemenni Elohim Királyságába.” ²⁶Ők még jobban megdöbbentek, és így szóltak egymáshoz: „Akkor hát ki szabadulhat meg?” ²⁷Yeshuá rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az ember fiainál lehetetlen ez a dolog, de nem Elohimnál, mert Elohimnál semmi sem lehetetlen.”

²⁸Kefá elkezdte, és így szólt hozzá: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” ²⁹Yeshuá így szólt: „Ámen, mondom nektek: nincs ember, aki elhagyta házát vagy fivéreit vagy lánytestvéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az Örömhírért, ³⁰aki ne kapna az üldöztetések nyomában ebben az időben százszor házakat és fivéreket és lánytestvéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket, és a jövendő időben Cháyei Olámot ➣ az Örök Életet. ³¹És sok elsőből lesz utolsó, és az utolsókból elsők.”

³²És amikor úton voltak, hogy felmenjenek Yerusháláyimba, Yeshuá előttük haladt, ők pedig követték őt rettegve és félve. És ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami történni fog vele, mondván: ³³„Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és Ben HáÁdám átadatik a Kohánim fejeinek kezébe és a Szofrimnak, és halálra ítélik őt, és átadják őt a Goyim kezébe, ³⁴és gúnyolják őt, és arcaira köpnek, és megverik őt korbácsokkal, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad és él.”

³⁵És odaléptek hozzá Yá’ákov és Yochánán, a Zebád’Yáh fiai, mondván: „Rábink, szeretnénk, hogy megtedd nekünk, amit kérünk tőled.” ³⁶Ő pedig így szólt hozzájuk: „Mi a kívánságotok, hogy megtegyem nektek?” ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy üljünk egyikünk a jobbod, másikunk a balod felől a te dicsőségedben.” ³⁸Yeshuá így szólt hozzájuk: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én iszom, és bemerítkezni a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem?” ³⁹Ők pedig így szóltak hozzá: „Meg tudjuk.” Yeshuá pedig ezt mondta nekik: „A poharat, amelyet én iszom, kiisszátok, és a bemerítéssel, amellyel én bemerítkezem, bemerítkeztek, ⁴⁰de hogy üljetek jobbom vagy balom felől, az nincs az én kezemben megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.” ⁴¹És amikor a tíz ezt meghallotta, haragra gyúlt Yá’ákovra és Yochánánra. ⁴²De Yeshuá odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy akiket kiválasztottak, hogy a Goyim fölött uralkodjanak, úgy uralkodnak rajtuk, mint fejedelmek a rabszolgáikon, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. ⁴³De nem így lesz közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni köztetek, az legyen szolgátok; ⁴⁴és aki közületek fejjé akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert Ben HáÁdám sem azért jött, hogy mások neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

⁴⁶És Yerichoba érkeztek, és amikor kifelé ment a városból, Tálmidimjaival és nagy néptömeggel együtt, íme, Bár-Timáy, a Timáy fia, egy vak, aki adományokat kéregetett, ült az út mellett. ⁴⁷És amikor meghallotta, hogy a názereti Yeshuá megy ott, kiáltozni kezdett és mondta: „Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!” ⁴⁸És sokan ráförmedtek, hogy hallgattassák el, ő pedig még nagyobb erővel kiáltott, mondván: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹És Yeshuá megállt, és így szólt: „Hívjátok őt!” És odahívták a vakot, mondván neki: „Légy erős! Kelj fel! Íme, ő hív téged!” ⁵⁰Ő pedig ledobta magáról a ruháját, és felkelt, és odament Yeshuá elé. ⁵¹És Yeshuá felelt és így szólt hozzá: „Mit kívánsz, hogy megtegyek neked?” A vak pedig ezt mondta: „Rábinim, hogy visszaadassék nekem szemeim világa.” ⁵²És Yeshuá így szólt hozzá: „Menj, a hited megtartott téged.” És szemeinek világa visszatért hozzá egy pillanat alatt, és követte őt az úton.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Bár-Timáy (בַּרְטִימַי- 𐤁𐤓𐤈𐤉𐤌𐤉) – Timáj fia (arámi) • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם- 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goyim (גּוֹיִם- 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Rábinim (רִבּוֹנִי- 𐤓𐤁𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mesterem (arámi) • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Timáy (טִימַי- 𐤈𐤉𐤌𐤉) – tisztelt • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yárden (יַרְדֵּן- 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Zebád’Yáh (זְבַדְיָה- 𐤆𐤁𐤃𐤉𐤄) – ajándékom

[HU] Márkosz 9

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És mondta nékik: „Ámen, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják kijönni Elohim Királyságát hatalommal.”

²Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és felvitte őket egy magas hegyre, csak őket külön, és elváltozott a szemük előtt. ³Ruhái tündököltek és fehérré lettek, nincs ruhamosó a földön, aki olyan fehérre tudna ruhákat mosni, mint azok. ⁴És íme, Eli’Yáhu és Mosheh jelentek meg nekik, amint beszélgettek Yeshuával. ⁵Kefá felelt és mondta Yeshuának: „Rábi, jó nekünk itt laknunk; csináljunk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak.” ⁶Mert nem tudta, mit szóljon, mert rettegés és félelem esett rájuk. ⁷És íme, felhő borult rájuk, és hang jött ki a felhőből, mondva: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” ⁸És hirtelen körültekintettek, és nem láttak többé senkit, csak Yeshuáát egyedül velük.

⁹És lőn, amint lejöttek a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amíg fel nem támad Ben HáÁdám a halottak közül. ¹⁰Ők pedig megőrizték a beszédet a szívükben, és tanakodtak maguk között, mi az a feltámadás a halottak közül. ¹¹És megkérdezték őt, mondva: „Miért mondják az Szofrim, hogy Eli’Yáhunak előbb kell eljönnie?” ¹²Ő pedig mondta nekik: „Eli’Yáhu valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. És amint meg van írva Ben HáÁdámról, úgy ő is arra rendeltetett, hogy meggyötörtessék és összezúzassék és kivágattassék az élők földjéből. ¹³De mondom néktek, hogy Eli’Yáhu már el is jött, és úgy tettek vele, ahogyan akaratuk volt, ahogy meg van írva róla.”

¹⁴És lőn, amint a többi tanítvány közelébe értek, sok népet láttak körülöttük, és Szofrimot, akik vitatkoztak velük. ¹⁵És az egész nép, amint meglátta őt, megdöbbent és elálmélkodott, és odafutottak és békességet kívántak neki. ¹⁶Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷És felelt neki egy a népből: „Rábi, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van, mely rettegéssel gyötri; ¹⁸és amikor megragadja, leteperi őt, és csorgatja a nyálát, és csikorgatja a fogait, amíg elszárad az ereje. És szóltam Tálmidimjaidnak, hogy űzzék ki, de nem bírták.” ¹⁹Ő pedig felelt és mondta nekik: „Ó, hűtlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak titeket? Hozzátok őt elém ide!” ²⁰És elé hozták őt; és amint meglátta őt a szellem, megragadta őt, ragadván és tépve, és a földre esett és fetrengett a nyálában. ²¹És megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy ez hozzátapadt?” Ő pedig mondta: „Ifjúsága napjaitól. ²²És sokszor vetette tűzbe és vizekbe, hogy elpusztítsa; de ha kezed Elohimnak hatalmában áll valamit tenni, könyörülj meg rajtunk és segíts nekünk!” ²³És mondta neki Yeshuá: „Ha kezed Elohimnak hatalmában áll a hitre — annak, aki hisz, minden dolog meglesz.”

²⁴És felkiáltott a gyermek apja, és mondta könnyek között: „Íme, hiszek, uram; segíts a hithiányosnak, olyannak, mint én!” ²⁵És látta Yeshuá, hogy a sokaság egyre gyűl és sokasodik, és ráförmedt a tisztátalan szellemre, mondva: „Te néma és süket szellem, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé, bemenvén!” ²⁶És felkiáltott, és megtépte lelkét haragjában, és kiment; a fiú pedig olyan maradt, mint a halott, úgyhogy sokan mondták: kimúlt. ²⁷Yeshuá pedig megfogta a kezét, és felemelte őt, és felkelt. ²⁸És lőn, amint hazaért, megkérdezték őt Tálmidimjai, ők maguk vele lévén: „Mi miért nem bírtuk kiűzni?” ²⁹És mondta nekik: „Az ilyen fajta rossz szellem semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjttel.”

³⁰És elmentek onnan, és átkeltek Gálilon, és nem akarta, hogy ott bárki megtudja. ³¹Mert idejét Tálmidimjai oktatásának szentelte, és arra, hogy eléjük tárja, miként adatik Ben HáÁdám emberek kezébe, akik megölik őt, és miután megöletett, a harmadik napon feltámad és él. ³²Ők pedig nem értették a beszédét, és féltek őt megkérdezni.

³³És megérkeztek Kfár-Náchumba; és amikor a házban volt, megkérdezte őket: „Miféle perlekedés és beszéd volt köztetek az úton?” ³⁴De nem feleltek semmit, mert azon vitáztak egymás közt az úton, hogy ki a legnagyobb közöttük. ³⁵És leült, és odahívta a tizenkettőt, és mondta nekik: „Aki első akar lenni, legyen mindenki között utolsó és mindenki szolgája.” ³⁶És vett egy gyermeket, és közéjük állította, és miután átölelte, mondta nekik: ³⁷„Aki egyet befogad az ilyen gyermekek közül az én nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem annak arcát, aki engem küldött.”

³⁸És mondta neki Yochánán: „Rábi, láttunk egy embert, aki rossz szellemeket űz ki a te nevedben, és eltiltottuk őt a cselekedetétől, mert nem követett minket.” ³⁹És mondta Yeshuá: „Ne tiltsátok el őt, mert nincsen senki, aki csodákat tesz az én nevemben, és aztán visszafordulna, hogy rosszat szóljon ellenem. ⁴⁰Mert az az ember, aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

⁴¹És mindenki, aki egy pohár vizeket ad nektek inni az én nevemben azért, mert a Máshiách-éi vagytok — Ámen, mondom néktek, nem vész el a jutalma. ⁴²És mindenki, aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

⁴³És ha a kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka kézzel bemenni az életekre, mint hogy két kezed legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely örökké ég, ⁴⁴ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. ⁴⁵És ha a lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka lábbal bemenni az életekre, mint hogy két lábad legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely nem alszik el, ⁴⁶ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. ⁴⁷És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt; jobb neked egy szemmel bemenni Elohim Királyságába, mint hogy két szemed legyen, és a Gei-Hinomba vettessél, ⁴⁸ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el.

⁴⁹Mert minden ember tűzzel sózatik meg, mint ahogy minden áldozat sóval sózatik meg. ⁵⁰Jó a só; de ha a só íze elszáll, mivel adjátok meg az ízét? Tartsátok meg a sót magatok között, és a békességet ember és testvére között.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gei-Hinom (גֵּיהִנֹּם- 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם- 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mosheh (מֹשֶׁה- 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Petrosz (פֶּטְרֹוס- 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János