[HU] Shir HáShirim 1

Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026

¹Énekek éneke, amely Shlomohé.

²Csókoljon meg engem szája csókjaival,
mert szerelmeid jobbak a bornál.
³Olajaid illatára jók,
kiöntött olaj a neved;
ezért szeretnek téged a leányok.

⁴Vonj engem magad után, fussunk!
Bevitt engem a király a szobáiba.
Ujjongunk és örülünk benned,
emlegetjük szerelmeidet, jobban a bornál;
méltán szeretnek téged.

⁵Fekete vagyok, de szép,
Yerusháláyim leányai,
mint Kédár sátrai,
mint Shlomoh szőnyegei.

⁶Ne nézzetek engem, hogy fekete vagyok,
mert lesütött engem a nap.
Anyám fiai felindultak ellenem,
őrzővé tettek a szőlőket;
a magam szőlőjét nem őriztem.

⁷Mondd meg nekem, akit szeret Nefeshem,
hol legeltetsz,
hol deleltetsz délben?
Miért legyek olyan, mint aki befátyolozza magát
társaid nyájainál?

⁸Ha nem tudod magadtól, ó szép az asszonyok között,
indulj el a nyáj nyomain,
és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.

⁹Pár’oh szekereinek paripájához hasonlítalak téged, kedvesem.
¹⁰Bájosak arcaid a füzérek között,
nyakad a gyöngysorokban.
¹¹Aranyfüzéreket készítünk neked
ezüstpöttyökkel.

¹²Míg a király az asztalánál ül,
nárdusom árasztja illatát.
¹³Mirhacsokor az én szerelmesem nekem,
mely keblem között nyugszik.
¹⁴Ciprusfürt az én szerelmesem nekem,
‘Ein-Gedi szőleiben.

¹⁵Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy,
szemeid galambok.

¹⁶Íme, szép vagy, szerelmesem, kedves is,
fekvőhelyünk is üde zöld.
¹⁷Házaink gerendái cédrusok,
mennyezetünk ciprusfa.

Szójegyzék: ‘Ein-Gedi (עֵיןגֶּדִי – 𐤏𐤉𐤍𐤂𐤃𐤉) – Kecske-forrás – oázis a Holt-tenger nyugati partján; ayin aposztrófként jelölve • Kédár (קֵדָר – 𐤒𐤃𐤓) – Kédár/Sötét • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany

[HU] Márkosz 16

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És amikor majdnem elmúlt a Shábát, a Mágdáli Miryám és Miryám, a Yá’ákov anyja, és Shlomit illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék őt.

²És a Shábát első napján, reggel, korán, elmentek a sírbolthoz a nap felkeltével. ³És így szólt egyik asszony a testvéréhez: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?” ⁴És felemelték szemeiket, és látták, hogy a kő el van hengerítve, mert igen nagy volt. ⁵És bementek a sírbolt belsejébe, és láttak egy ifjút, aki fehér köpenybe burkolózott, és ült jobb felől, és megrémültek.

⁶És így szólt hozzájuk: „Ne rémüljetek meg! Íme, ti a Nátzráti Yeshuát keresitek, akit megfeszítettek. Nemde ő feltámadt, és nincsen itt? Lássátok a helyet, ahova őt tették! ⁷De menjetek el, és adjátok hírül a Tálmidimjainak és Kefának, hogy ő előttetek megy Gálilba: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” ⁸És siettek kijönni a sírboltból, és elfutottak, mert remegés és rettegés fogta el őket; és nem mondtak senkinek semmit, mert igen féltek.

⁹És lőn a Shábát első napján reggel, feltámadása után, és megjelent a Mágdáli Miryámnak — ő volt az az asszony, akiből hét gonosz szellemet űzött ki. ¹⁰És ő elment, és hírül adta szövetsége embereinek, akik vele voltak, és ők gyászoltak és sírtak. ¹¹És miután meghallották, hogy ő él, és hogy megjelent neki, nem hittek neki. ¹²És ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek a mező színén, amint útjukon mentek. ¹³És ők visszatértek, és hírül adták a többieknek, de azok nem hittek az ő szavaiknak sem.

¹⁴És ezután megjelent a tizenegynek, amikor az asztalnál ültek, és megfeddte őket hitük hiánya miatt és szívük keménysége miatt, mert nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. ¹⁵És így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész földre, és kiáltsátok a Örömhírt minden testnek! ¹⁶Aki hisz és bemerítkezik, megszabadul, és aki nem hisz, bűnösnek bizonyul. ¹⁷És ezek a jelek, amelyek a hívők kezei által történnek: gonosz szellemeket űznek ki az én nevemben, és új nyelveken szólnak, ¹⁸kígyókat vesznek fel, vagy ha halálos mérgeket isznak, nem ártanak nekik és nem rontják el őket, és kezeiket teszik a betegekre, és azok meggyógyulnak betegségükből.”

¹⁹És amikor a HáÁdon Yeshuá bevégezte, hogy szóljon hozzájuk, felment az Egekbe, és leült az Elohim jobbjára. ²⁰És ők kimentek, és hirdették a Örömhírt minden helyen, és a HáÁdon keze velük volt munkájukban, és megerősítette szavát jelekkel, amelyek kezeik által történtek. Ámén.

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Petros (פֶּטְרוֹס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – kő/szikla (görög) – Péter • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shlomit (שְׁלֹמִית – 𐤔𐤋𐤌𐤉𐤕) – béke/Salome (Josephus azonosítása alapján • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Márkosz 15

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Mikor felvirradt a hajnal, a Kohánim fejei a vénekkel, a Szofrimmal és az egész Szanhedrinnel összeszövetkeztek, és Yeshuáát megkötözve elvitték, és átadták Pilátusz kezeibe. ²Pilátusz pedig megkérdezte tőle: „Te vagy Melekh HáYáhu’dim ➣ a Zsidók Királya?” Ő így felelt és mondta neki: „Te mondtad.” ³A Kohánim fejei sok váddal illették őt, ő pedig nem felelt semmit. ⁴Pilátusz ismét megkérdezte őt, mondván: „Hát nem felelsz semmit? Nézd, mennyi váddal illetnek téged!” ⁵Yeshuá pedig nem adott választ, még egyetlen szót sem, úgyhogy csodává lett Pilátusz szemeiben.

⁶Ezen az ünnepen el szokott bocsátani nekik egyet a foglyok közül, akit ők kívántak. ⁷Volt egy ember, akinek a neve Bár-Ábá, megkötözve a lázadókkal együtt, akik Nefesht gyilkoltak a lázadás napján. ⁸A sokaság felemelte hangját, és kérlelni kezdte, hogy tegyen velük úgy, ahogyan időről időre tett velük. ⁹Pilátusz pedig felelt nekik és mondta: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a Yáhu’dim királyát?” ¹⁰mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki őt a Kohánim fejei. ¹¹A Kohánim fejei azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Bár-Ábá elbocsátását kérjék nekik. ¹²Pilátusz ismét felelt és mondta nekik: „Mit tegyek hát azzal, akit a Yáhu’dim királyának mondotok?” ¹³Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg őt!” ¹⁴Pilátusz pedig mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Azok pedig még inkább, sokkal hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg őt!” ¹⁵Pilátusz eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és elbocsátotta nekik Bár-Ábát; Yeshuáát pedig megostoroztatta ostorokkal, és kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.

¹⁶A sereg emberei elvitték őt a belső udvarba, az ítélet udvarába, és összehívták ellene az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették őt bíborköntösbe, tövisből font koronát fontak, és a fejére tették, ¹⁸és elkezdték köszönteni, mondván: „Éljen Melekh HáYáhu’dim ➣ a Zsidók Királya!” ¹⁹Nádszállal verték a fejét, az arcaira köpdöstek, és térdeikre borulva leborultak előtte. ²⁰Miután kigúnyolták őt, levették róla a bíborköntöst, felöltöztették saját ruháiba, és kivitték őt, hogy megfeszítsék.

²¹Egy ember éppen arra haladt el, amikor a mezőről jött — cirénei Shim’on, Alexandrosz és Rufusz apja —, őt kényszerítették, hogy menjen velük, és vigye az ő keresztjét. ²²Elvitték őt a Gulgolet nevű helyre, ami azt jelenti: a Koponya helye, ²³és mirhával vegyített bort adtak neki, de nem ivott. ²⁴Ekkor a fára feszítették őt, és felosztották ruháit a sors szerint, amit rájuk vetettek — vette ki-ki a részét. ²⁵Az óra pedig, amikor a fára feszítették őt, a harmadik óra volt (de. kilenc). ²⁶Vádjának felirata pedig fölül a fára volt írva: Melekh HáYáhu’dim. ²⁷Vele együtt két erőszaktevő embert is fára feszítettek, egyet jobbján, egyet pedig balján. ²⁸(És beteljesedett az Írás, amely mondja: „És bűnösök közé számláltatott.”) ²⁹Az arra járók pedig káromolták őt, és csóválták utána fejüket, mondván: „Hahó, te, aki lerombolod a Heikhált, és felépíted azt három nap alatt, ³⁰szabadítsd meg Nefeshedet és szállj le a fáról!” ³¹Hasonlóan a Kohánim fejei is, a Szofrimmal együtt, csúfolódtak egyik a másikának, mondván: „Másokat megszabadított, de saját lelkét nem tudja megszabadítani. ³²Máshiách, Melekh Yiszrá’El, szálljon le most a fáról, hogy lássuk és higgyünk benne.” Azok is gyalázták őt, akik vele együtt voltak megfeszítve.

³³És lőn a hatodik órában (dél), sötétség borította be az egész föld színét a kilencedik óráig. ³⁴A kilencedik órában (du. háromkor) Yeshuá nagy hangon kiáltott: „Elohi, Elohi, Lámá Shábáktáni!?” — ami azt jelenti: „Eli, Eli, Lámáh Ázávtáni!?” Vagyis: „Én Elohimom, én Elohimom, miért hagytál el engem!?” ³⁵Néhányan az ott állók közül, amikor meghallották, mondották: „Íme, Eli’Yáhuhoz kiált.” ³⁶Egy közülük elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és mondta: „Hagyjátok, lássuk, eljön-e Eli’Yáhu, hogy levegye őt?” ³⁷Yeshuá pedig nagy hangon kiáltott, és kilehelte Ruáchját. ³⁸És íme, a Heikhál Párochetje kettéhasadt két részre, felülről az aljáig. ³⁹Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan kiáltott, és hogyan lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Ben Elohim volt!”

⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a Mágdáli Miryám, továbbá Miryám, a kisebbik Yá’ákov és Yoszé anyja, valamint Shlomit, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Gálilban volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Yerusháláyimba.

⁴²És lőn, amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis Shábát előtti nap volt, ⁴³eljött a Rámátáimi Yoszef, egy tekintélyes tanácsos, aki maga is várta Elohim Királyságát; bátor szívvel bement Pilátuszhoz, és elkérte tőle Yeshuá testét. ⁴⁴Pilátusz csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. ⁴⁵Amikor a századostól megtudta, hogy úgy van, odaadta a testet Yoszefnek. ⁴⁶Ő pedig gyolcs-szemfedőt vásárolt, levette őt a fáról, begöngyölte a szemfedőbe, elhelyezte egy sziklába vájt sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. ⁴⁷A Mágdáli Miryám és Miryám, Yoszé anyja pedig látta a helyet, ahova őt helyezték.

Szójegyzék: Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben Elohim (בֶּןאֱלֹהִים- 𐤁𐤍𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Elohim Fia • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gulgolet (גֻּלְגֹּלֶת- 𐤂𐤋𐤂𐤋𐤕) – koponya • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Miryám (מִרְיָם- 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Párochet (פָּרֹכֶת- 𐤐𐤓𐤊𐤕) – kárpit, függöny (a Szent és Szentek Szentje közötti) • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń- 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás• Rámátáim (רָמָתַיִם- 𐤓𐤌𐤕𐤉𐤌) – magaslatok (héber duál; Shmu’El próféta szülőhelye) • Ruách (רוּחַ- 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shábát (שַׁבָּת- 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Shlomit (שְׁלֹמִית- 𐤔𐤋𐤌𐤉𐤕) – béke/Salome (Josephus azonosítása alapján • Szanhedrin (סַנְהֶדְרִין- 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – hetventagú legfelsőbb zsidó tanács • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’dim (יְהוּדִים- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם- 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל- 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszé (יוֹסֵי- 𐤉𐤅𐤎𐤉) – Yoszef rövidített/SG-i alakja • Yoszef (יוֹסֵף- 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon

v

[HU] Márkosz 14

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Két nap volt Peszách és Chág HáMátzot ➣ a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe előtt; és a Kohánim vezetői és az Szofrim keresték, hogyan fogják el őt csellel, és öljék meg; ²de ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép körében.”

³És amikor Beit-Ányáhban a leprás Shim’on házában asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, és kezében alabástrom edény volt valódi nárduskenettel, igen drága: feltörte az alabástrom edényt, és ráöntötte azt Yeshuá fejére. ⁴De rossznak tűnt a dolog néhányuk szemében az ott ülők közül, és ezt mondták magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen jó lett volna ezt pénzért adni, értéke szerint, több, mint háromszáz denáryonért, és árát szétosztani a szegényeknek.” És morgolódtak ellene. ⁶De Yeshuá ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, engem azonban nem találtok mindig magatok előtt. ⁸Megtette, amit keze talált: megelőzte és megkente a testemet a temetésre. ⁹Ámen, mondom nektek, hogy minden helyen, ahol csak hirdetik az Örömhírt az egész földön, elmondják majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.”

¹⁰És Yáhu’Dáh Ish-K’riyot, egy a tizenkettő közül, elment a Kohánim vezetőihez, hogy kezükbe adja őt. ¹¹És amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig alkalmat keresett, hogy kiadja őt.

¹²És a kovásztalan kenyerek első napján, a Peszáchi áldozat idején, ezt mondták neki Tálmidimjai: „Hol akarod, hogy elmenjünk és elkészítsük neked, hogy megedd a Peszáchot?” ¹³És elküldött kettőt Tálmidimjai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok ott a ház gazdájának: Így szól a mi Mesterünk: Hol van a vendégszobám, ahol megehetem Tálmidimjaimmal a Peszáchot? ¹⁵Ő pedig mutat nektek egy nagy emeleti termet, párnákkal kibélelve, mindennel berendezve: ott készítsétek el nekünk.” ¹⁶És kimentek a Tálmidim, és a városba értek, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.

¹⁷És amikor este lett, odament a tizenkettővel; ¹⁸és amíg lakomájukban ettek, ezt mondta Yeshuá: „Ámen, mondom nektek, hogy egy közületek, aki velem eszik, kiad engem.” ¹⁹És nagyon elszomorodtak, és mondták neki, mindegyikük közülük: „Talán én vagyok? Nemde?” – és egy másik mondta: „Talán én vagyok? Nemde?” ²⁰Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kezét a tálba. ²¹Íme, Ben HáÁdám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot az életét keresők kezébe adja: jó lett volna annak az embernek, ha nem jött volna ki a méhből.”

²²És amíg ettek, vette Yeshuá a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” ²³És vette a poharat, áldást mondott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, ²⁴és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely kiontatik sokakért. ²⁵Ámen, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom belőle Elohim Királyságában.”

²⁶És elénekelték a Hálelt, és kimentek a Hár HáZeitim-re. ²⁷És ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, mindnyájan elbotlotok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok. ²⁸De feltámadásom után a halottakból előttetek megyek Gálilba.” ²⁹És ezt mondta neki Kefá: „Ha mindnyájan elbotlanak is benned, én nem botlom el.” ³⁰És ezt mondta neki Yeshuá: „Ámen, mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” ³¹Ő azonban még nagyobb hévvel mondta: „Ha veled kell is meghalnom, akkor sem tagadlak meg téged.” És így beszéltek mindnyájan is.

³²És bekerített helyre értek, amelynek neve Gát-Shemenáh, és ezt mondta Tálmidimjainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” ³³És magával vitte Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és kezdett összetörni és elszörnyedni, ³⁴és ezt mondta nekik: „Keserű a Nefeshem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” ³⁵És egy kissé tovább ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges a dolog, múljék el róla az óra. ³⁶És ezt mondta: „Ábá, Atyám! Íme, mindent megtehetsz: vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom szerint, hanem ahogyan te akartad.” ³⁷És jött, és alva találta őket, és ezt mondta Kefának: „Shim’on, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” ³⁹És ismét elment, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁰És visszatért, és ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹És harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: „Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat — elég nektek! Eljött az óra! Íme, átadatik Ben HáÁdám a bűnösök kezébe. ⁴²Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki kiad engem.”

⁴³Még beszélt, amikor Yáhu’Dáh, egy a tizenkettő közül, hirtelen megjött, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a Kohánim vezetőitől, az Szofrimtól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója pedig jelet adott nekik, mondva: „Az az ember, akit megcsókolok, ő az: fogjátok el, és vigyétek el őrizet alatt.” ⁴⁵És jött, és hirtelen hozzálépett, és ezt mondta: „Rábi! Rábi!” – és megcsókolta őt. ⁴⁶Azok pedig rátették kezeiket, és elfogták őt. ⁴⁷És egy az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta fülét. ⁴⁸És megszólalt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem? ⁴⁹Nap nap után ültem nálatok tanítani a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de hogy beteljesedjenek az Írások, így tettetek.” ⁵⁰És a Tálmidim mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹És egy ifjú követte őt, aki lenvászon inget viselt meztelen testén: és elfogták őt, ⁵²de ő kezükben hagyta ingét, és meztelenül elmenekült.

⁵³És Yeshuát a Kohen Gádolhoz vitték, és összegyűltek ellene a Kohánim vezetői mind, a vének és az Szofrim. ⁵⁴És Kefá távolról követte őt, be egészen a Kohen Gádol udvarába, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. ⁵⁵A Kohánim vezetői pedig az egész Szenhedrinnel együtt tanúvallomást kerestek Yeshuá ellen, hogy halálra adják őt; de nem találtak. ⁵⁶Mert sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, de vallomásuk nem egyezett. ⁵⁷És előálltak némely emberek, és hamis tanúvallomást tettek ellene, mondva: ⁵⁸„Mi hallottuk őt, amint ezt mondta: Én lerombolom ezt a Heikhált, amely kezek műve, és három nap alatt másikat építek, amely nem kezek műve.” ⁵⁹De még ebben sem egyezett vallomásuk együttesen. ⁶⁰És felállt a Kohen Gádol közöttük, és megkérdezte Yeshuát, mondva: „Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek ellened tanúsítanak?” ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem felelt semmit. Ismét megkérdezte őt a Kohen Gádol, és ezt mondta neki: „Te vagy-e a Máshiách, az Áldottnak Fia?” ⁶²És ezt mondta Yeshuá: „Én vagyok, és látni fogjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az Egek felhőiben.” ⁶³És a Kohen Gádol megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok káromlását. Mi a ti véleményetek?” És mindnyájan elítélték őt, hogy halálos ítélet jár neki. ⁶⁵És némelyek elkezdtek köpdösni rá, betakarni arcait, ütlegelni őt ököllel, és ezt mondták neki: „Prófétálj nekünk!” És a szolgák arculcsapásokkal fogadták őt.

⁶⁶És amikor Kefá lenn volt az udvaron, odajött a Kohen Gádol házából egy a szolgálóleányok közül. ⁶⁷És meglátta Kefát, amint melegedett, ránézett arcára, és ezt mondta: „Te is a Nátzráti Yeshuával voltál.” ⁶⁸Ő azonban tagadta, mondva: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹És a szolgálóleány meglátta őt ismét, és újra mondta az ott állóknak: „Ez egy közülük.” ⁷⁰De ő ismét tagadta. És kis idő múlva az ott állók ismét mondták Kefának: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Gálili vagy te, és beszéded olyan, mint az övék.” ⁷¹És elkezdett átkozódni és esküdözni, mondva: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²És másodszor szólalt meg a kakas. És eszébe jutott Kefának a szó, amelyet Yeshuá mondott neki: „Mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” És szívére vette, és sírt.

Szójegyzék: Ábá (אָבָא- 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה- 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת- 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • denáryon (דִּינָר- 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüstpénz, napszám-egység • Egek (שָׁמַיִם- 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל- 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gát-Shemenáh (גַּתשְׁמֵנָה- 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤄) – olajsajtó • Hálel (הַלֵּל- 𐤄𐤋𐤋) – dicséret – a Zsoltárok (113–118) ünnepi éneke • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים- 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל- 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdásh (מִקְדָּשׁ- 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת- 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Nefesh (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי- 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim’on (שִׁמְעוֹן- 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szenhedrin (סַנְהֶדְרִין- 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – főtanács • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב- 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה- 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János