Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Hová ment szerelmesed,
asszonyok szépe?
Merre fordult szerelmesed,
hadd keressük őt veled együtt!
2Szerelmesem lement kertjébe,
a balzsam ágyásaihoz,
hogy legeltessen a kertekben,
és liliomokat szedjen.
3Én szerelmesemé vagyok,
és szerelmesem az enyém,
aki a liliomok közt legeltet.
4Szép vagy, kedvesem,
mint Tirtzáh,
gyönyörű, mint Yerusháláyim,
rettenetes, mint a zászlós seregek.
5Fordítsd el rólam szemeidet,
mert azok felzaklattak engem.
Hajad olyan, mint a kecskék nyája,
mely a Gil’ádról hullámzik alá.
6Fogaid, mint az anyajuhok nyája,
mely az úsztatóból jött fel,
mindegyik párat ellik,
és nincs közöttük meddő.
7Mint a gránátalma szelete,
olyan a halántékod
fátylad mögött.
8Hatvan királyné ők,
és nyolcvan másodrangú feleség,
és számtalan leány.
9Egyetlen ő, galambom, tökéletesem,
egyetlene ő anyjának,
tiszta ő szülőjének.
Látták őt a leányok, és boldognak mondták,
királynék és másodrangú feleségek, és dicsérték őt.
10Ki ez, aki letekint, mint a hajnal,
szép, mint a hold,
tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós seregek?
11A diófás kertbe mentem le,
hogy lássam a völgy zsendülő hajtásait,
hogy lássam, fakadt-e a szőlő,
virágoztak-e a gránátalmafák.
12Nem tudtam,
Nefeshem tett engem
‘Ámi-Nádiv kocsijaira.
13Fordulj, fordulj, Shulámit,
fordulj, fordulj, hadd nézzünk téged!
Mit néztek Shulámiton,
mint a Machanáyim körtáncán?
Szójegyzék: ‘Ámi-Nádiv (עַמִּינָדִיב – 𐤏𐤌𐤉𐤍𐤃𐤉𐤁) – Népem nemes – vitatott kifejezés; ayin=’, szó szerint ‘nemes népem’ • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Machanáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – duális helynév • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shulámit (שׁוּלַמִּית – 𐤔𐤅𐤋𐤌𐤉𐤕) – Békés/Shlomó-hoz tartozó – a menyasszony neve; שׁ=Shin=Sh (nem Szin!) • Tirtzáh (תִּרְצָה – 𐤕𐤓𐤑𐤄) – Kedvesség/Tetszés – pogány város
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Bejöttem kertembe,
húgom, menyasszonyom!
Szedtem mirhámat balzsamommal,
ettem lépemet mézemmel,
ittam boromat tejemmel.
Egyetek, barátaim,
igyatok és részegedjetek meg, szerelmesek!
2Aludtam,
de szívem ébren volt.
Szerelmesem hangja, kopogtat:
– Nyiss ajtót nekem, húgom, kedvesem,
galambom, tökéletesem!
Mert fejem belepte a harmat,
fürtjeimet az éjszaka cseppjei.
3– Levetettem köntösömet,
hogyan öltsem fel?
Megmostam lábaimat,
hogyan piszkítsam be?
4Szerelmesem benyújtotta kezét a nyíláson,
és bensőm felindult miatta.
5Fölkeltem én, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek,
és kezeim mirhát csepegtettek,
ujjaim folyó mirhát a zár fogantyúira.
6Ajtót nyitottam én szerelmesemnek,
de szerelmesem elfordult, elment.
Lelkem kiment, amikor szólt.
Kerestem őt, de nem találtam,
hívtam őt, de nem felelt nekem.
7Rám találtak az őrök,
akik körüljárják a várost,
megvertek, megsebeztek,
letépték rólam leplemet
a falak őrei.
8Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai:
ha megtaláljátok szerelmesemet,
mit mondjatok neki?
Hogy a szerelem betege vagyok!
9– Mivel több a te szerelmesed más szerelmesénél,
ó, asszonyok szépe?
Mivel több a te szerelmesed más szerelmesénél,
hogy így megeskettél minket?
10– Szerelmesem ragyogó és piros,
kiemelkedik tízezer közül.
11Feje színtiszta arany,
fürtjei hullámzók, feketék, mint a holló.
12Szemei, mint galambok a vizek medrei mellett,
tejben fürödve,
teltség mellett ülve.
13Arcai, mint a balzsam ágyása,
illatszerek tornyai.
Ajkai liliomok,
folyó mirhát csepegtetők.
14Kezei aranyhengerek,
Társhish-kővel megrakva,
bensője csiszolt elefántcsont,
Szápirokkal borítva.
15Lábszárai márványoszlopok,
színarany talapzatokra állítva.
Tekintete, mint a Levánon,
választott, mint a cédrusok.
16Ínye csupa édesség,
és egészen kívánatos.
Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem,
Yerusháláyim lányai.
Szójegyzék: Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szápir (סַפִּיר – 𐤎𐤐𐤓) – Zafír – a Choshen 5. köve • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Társhish (תַּרְשִׁישׁ – 𐤕𐤓𐤔𐤉𐤔) – Berill/Krizolit – a Choshen 10. köve • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Íme, szép vagy, kedvesem,
íme, szép vagy!
Szemeid galambok fátyolod mögött.
Hajad olyan, mint a kecskenyáj,
mely Gil’ád hegyéről hullámzik alá.
2Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhnyáj,
mely az úsztatóból jött fel;
mindegyiknek van ikerpárja,
és nincs köztük hiányos.
3Ajkaid, mint a karmazsinfonál,
és beszéded bájos;
mint gránátalmagerezd a halántékod
fátyolod mögött.
4Mint Dávid tornya a nyakad,
fegyvertárnak épült;
ezer pajzs függ rajta,
a vitézek minden kerek pajzsa.
5Két melled, mint két őzgida,
gazella ikerpárja,
melyek liliomok közt legelnek.
6Míg a nap fellélegzik,
és elfutnak az árnyak,
elmegyek a mirha hegyére
és a tömjén halmára.
7Egészen szép vagy, kedvesem,
és hiba nincs benned.
8Velem a Levánonról, menyasszony,
velem a Levánonról jöjj!
Tekints le az Ámánáh csúcsáról,
a Szenir és a Chermon csúcsáról,
az oroszlánok tanyáiról,
a párducok hegyeiről.
9Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszony,
megdobogtattad szívemet szemeid egyikével,
nyakláncod egyetlen láncszemével.
10Mily szépek a szerelmeid, húgom, menyasszony!
Mennyivel jobbak szerelmeid a bornál,
és olajaid illata minden balzsamnál.
11Színmézet csepegnek ajkaid, menyasszony,
méz és tej van nyelved alatt,
és ruháid illata, mint a Levánon illata.
12Bezárt kert a húgom, menyasszony,
bezárt forrás, lepecsételt kútforrás.
13Hajtásaid gránátalmák paradicsomkertje,
édes gyümölcsökkel,
ciprusok nárdusokkal,
14nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
minden tömjénfával,
mirha és aloé,
minden fő balzsammal;
15kertek forrása,
élő vizek kútja,
melyek a Levánonról csörgedeznek.
16Ébredj, északi szél,
és jöjj, déli szél,
fújj kertemre,
áradjanak balzsamai!
Jöjjön szerelmem a kertjébe,
és egye édes gyümölcseit.
Szójegyzék: Ámánáh (אֲמָנָה – 𐤀𐤌𐤍𐤄) – Szövetség/Állandó – az Anti-Levánon hegylánc egyik csúcsa • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chermon (חֶרְמוֹן – 𐤇𐤓𐤌𐤅𐤍) – Szent/Elkülönített – magashegyi csúcs északon • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Szenir (שְׂנִיר – 𐤔𐤍𐤉𐤓) – hó-hegy • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Fekhelyemen, éjjeleken át
kerestem,
akit Nefeshem szeret;
kerestem őt,
de nem találtam.
2Fölkelek hát,
és körbejárom a várost,
az utcákon és a tereken
keresem,
akit Nefeshem szeret.
Kerestem őt,
de nem találtam.
3Rám találtak az őrök,
akik a várost körüljárják:
akit Nefeshem szeret,
láttátok-e?
4Alig haladtam el tőlük,
míg meg nem találtam,
akit Nefeshem szeret.
Megragadtam,
és nem engedem el,
míg be nem viszem anyám házába,
és fogantatóm szobájába.
5Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!
6Ki az, aki ott jön föl a pusztából,
mint füstoszlopok,
mirhától és tömjéntől illatozva,
az árus minden porából?
7Íme, Shlomoh nyoszolyája az,
hatvan vitéz körülötte
Yiszrá’El vitézei közül!
8Mindnyájan kardfogók,
harcra betanítottak;
mindegyiknek kardja a combján,
az éjjelek rettegése miatt.
9Gyaloghintót csinált magának
Shlomoh király
Levánon fáiból.
10Oszlopait ezüstből csinálta,
támláját aranyból,
ülését bíborból,
belsejét szeretettel rakták ki
Yerusháláyim lányai.
11Jertek ki és nézzétek, Tzion lányai,
Shlomoh királyt a koronával,
mellyel anyja megkoronázta őt
nászának napján,
szíve örömének napján.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany
Szerző: Sipos Richard | máj 7, 2026
1Én a Sháron nárcisza vagyok,
a völgyek lilioma.
2Mint liliom a tövisek közt,
úgy kedvesem a lányok közt.
3Mint almafa az erdő fái közt,
úgy szerelmesem a fiúk közt.
Árnyékában vágytam ülni,
és gyümölcse édes ínyemnek.
4Elvitt engem a bor házába,
és zászlaja fölöttem szerelem.
5Erősítsetek meg szőlőlepényekkel,
üdítsetek fel almákkal,
mert a szerelem betege vagyok én.
6Balja a fejem alatt,
és jobbja átölel engem.
7Megesketlek titeket, Yerusháláyim lányai,
a gazellákra vagy a mező szarvasünőire:
Ne keltsétek
és ne ébresszétek föl a szerelmet,
amíg nem akarja!
8Szerelmesem hangja!
Íme, jön,
szökellve a hegyeken,
ugrálva a halmokon.
9Hasonló szerelmesem a gazellához,
vagy a szarvasok borjához.
Íme, ott áll falunk mögött,
tekintget az ablakokon át,
pillant a rácsokon át.
10Megszólalt szerelmesem, és mondta nekem:
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!
11Mert íme, a tél elmúlt,
az eső elvonult, elment.
12A virágok megjelentek a földön,
az éneklés ideje elérkezett,
és a gerle hangja hallatszik földünkön.
13A fügefa kihajtotta éretlen fügéit,
és a szőlők, virágzásban, illatot adtak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, és jöjj!
14Galambom, a szikla hasadékaiban,
a lépcsős szikla rejtekében,
láttasd velem arcaidat,
hallasd velem hangodat,
mert hangod kellemes,
és arcod bájos!
15Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat,
melyek pusztítják a szőlőket,
mert szőlőink virágzásban vannak!
16Szerelmesem enyém, és én az övé,
aki a liliomok közt legeltet.
17Amíg fú a nap szellője,
és elfutnak az árnyak,
fordulj meg, hasonulj, szerelmesem, a gazellához,
vagy a szarvasok borjához
a Beter hegyein.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Sháron (שָׁרוֹן – 𐤔𐤓𐤅𐤍) – Egyenes/Sík – parti síkság
