[HU] Márkosz 8

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Lőn azokban a napokban, hogy ismét nagy sokaság gyűlt össze hozzá, és nem volt náluk semmi étel, hogy betöltsék lelküket; ekkor Yeshuá magához hívta Tálmidimjait, és így szólt hozzájuk: ²„Tele vagyok irgalommal a nép iránt, mert már három napja állnak velem, és nincs mit enniük; ³és ha éhesen bocsátom el őket házaikhoz, elalélnak az úton, mert van köztük, aki messziről jött.” ⁴Tálmidimjai így feleltek neki: „Honnan szerezhetné valakinek a keze itt a pusztában, hogy ezeket kenyérrel jóllakassa?” ⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét.” ⁶Ekkor megparancsolta a nép sokaságának, hogy üljenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, áldást mondott, megtörte, és Tálmidimjainak adta, hogy tegyék eléjük; ők pedig a nép sokasága elé tették. ⁷És volt náluk néhány kis haluk is, amelyek fölött áldást mondott, és szólt, hogy tegyék eléjük ezeket is. ⁸Ettek és jóllaktak, azután fölszedték a megmaradt darabokat, hét kosárral, ⁹Ők pedig mintegy négyezer férfi voltak, és azután elbocsátotta a népet. ¹⁰Akkor hajóba szállt Tálmidimjaival együtt, és elment Dálmánutá vidékére.

¹¹Kijöttek a Perushim, és vitatkozni kezdtek vele, és hogy kísértsék őt, jelt kértek tőle az Egekből. ¹²Yeshuá felsóhajtott lelkének keserűségében, és így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Ámen, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” ¹³Ezzel otthagyta őket, és visszatérve ismét átkelt a hajóval a tenger túlsó partjára.

¹⁴De elfelejtettek úti élelmet venni magukkal, és nem volt náluk a hajóban, csak egyetlen kerek kenyér. ¹⁵És Yeshuá óvta őket, és így szólt: „Lássátok, óvakodjatok a Perushim kovászától és a Hordosz kovászától!” ¹⁶Erre tanakodni kezdtek egymással, mondván: „Azért, mert nincs nálunk kenyér.” ¹⁷Amikor ezt Yeshuá megtudta, így szólt hozzájuk: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? Hát nem értitek és nem fogjátok föl, és ennyire nehéz a szívetek? ¹⁸Van szemetek, és mégsem láttok, és van fületek, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? ¹⁹Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból? Így feleltek neki: „Tizenkettőt.” ²⁰„És a hét kenyérből a négyezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból?” Ezt mondták neki: „Hetet.” ²¹Erre így szólt hozzájuk: „Hogyhogy még mindig nem fogjátok föl?”

²²Megérkeztek Beit-Tzáydáhba, és egy vak embert vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg őt. ²³Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a városon kívülre, azután köpött a szemeibe, rátette kezeit, és megkérdezte tőle, lát-e valamit. ²⁴És fölemelte szemeit, és így szólt: „Látok embereket, mert úgy látom őket, mint járkáló fákat.” ²⁵Akkor ismét rátette kezeit a szemeire, és megnyitotta azokat; ekkor meggyógyult, és tisztán látott mindent. ²⁶És hazaküldte őt, mondván: „Be ne menj a városba, és senkinek se mondj el semmit a városban!”

²⁷Yeshuá pedig kiment onnan Tálmidimjaival együtt Keisárijá Filippi falvaiba; útközben megkérdezte Tálmidimjait, mondván: „Mit mondanak rólam az emberek: ki vagyok én?” ²⁸Ők feleltek, és ezt mondták: „Bemerítő Yochánánnak, mások Eli’Yáhunak, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” ²⁹Akkor megkérdezte őket, mondván: „Hát ti mit mondotok rólam: ki vagyok én?” Kefá felelt, és így szólt neki: „Te vagy a Máshiách.” ³⁰Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne mondják el őfelőle. ³¹Akkor tanítani kezdte őket, mondván, hogy sok fájdalom vár Ben HáÁdámra, és a vének, a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de három nap végén feláll. ³²Ezt a dolgot pedig világosan és jól megmondta. Erre Kefá magához vonta őt, és dorgálni kezdte szavakkal; ³³de ő ide-oda fordult, Tálmidimjaira tekintett, és megdorgálta Kefát, mondván: „Távozz arcaim elől, Szátán, mert nem fogod fel azt, ami Elohimé, hanem azt, ami az Ádámé.”

³⁴Ekkor magához hívta a népet és Tálmidimjait, és így szólt hozzájuk: „Aki utánam akar jönni, vesse el lelkét magától, vegye fel keresztjét, és jöjjön utánam. ³⁵Mert aki meg akarja menteni lelkét, az kivágatik tőle, aki pedig kivágja lelkét énértem és az Örömhírért, megtalálja azt. ³⁶Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, lelke pedig kivágatik tőle? ³⁷Vagy mit adhat az ember lelkének váltságául? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e hűtlen és vétkező nemzedékben, azt Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében az ő szent angyalaival.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן- 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Tzáydáh (בֵּיתצַיְדָא- 𐤁𐤉𐤕𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם- 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dálmánutá (דַּלְמָנוּתָה- ) – helynév, azonosítása bizonytalan • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ- 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס- 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Keisárijá Filippi (קֵיסָרִיָּהפִילִיפִּי- ) – Filippi Cézáreája • Kohánim (כֹּהֲנִים- 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ- 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Örömhír (בְּשׂוֹרָה- 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים- 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן- 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Márkosz 7

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Köréje gyűltek a Perushim és néhány Szofrim, akik Yerusháláyimből jöttek, ²és látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kezekkel eszik kenyeret, mert nem mosakodtak meg, és megfeddték őket. ³Mert a Perushim és minden Yáhu’dim nem eszik kenyeret, hacsak meg nem mosták kezeiket a csuklóig, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, ⁴és amikor a piacról jönnek, nem esznek mosakodás nélkül; és még sok mást vettek át, amit megtartanak, mint a poharak, korsók, mosdótálak és fekhelyek bemerítését. ⁵És megkérdezték őt a Perushim és a Szofrim, mondván: „Miért nem tartják meg Tálmidimjaid a vének hagyományát, hanem mosatlan kezekkel esznek kenyeret?” ⁶Ő pedig ezt mondta nekik: „Képmutató-szívűek, helyesen prófétált rólatok Yeshá’Yáhu, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztelt engem, de szíve eltávolodott tőlem. ⁷És hiábavaló az irántam való félelmük, emberek parancsolatait tanítva. ⁸Mert Elohim parancsolatait elhagytátok, és megtartjátok az emberek hagyományát: korsók és poharak bemerítését, és sok ehhez hasonlót tesztek.” ⁹És ezt mondta nekik: „Jól megvetitek Elohim parancsolatait, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. ¹⁰Mert Mosheh azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat; és aki átkozza atyját vagy anyját, halállal haljon meg. ¹¹Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán mindaz a haszon, amit belőlem kaphatnál — íme, ez fogadalom; ¹²akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen atyjáért vagy anyjáért; ¹³és így érvénytelenné teszitek Elohim igéjét a ti hagyományotokkal, amelyet átadtok; és sok ehhez hasonlót tesztek.”

¹⁴És ismét odahívta a népet, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám mindnyájan, és legyetek értelmesek: ¹⁵Nincs semmi, ami az emberbe kívülről bemegy, ami tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁶Akinek füle van a hallásra, hallja!”

¹⁷És amikor a nép közül a házba tért, megkérdezték őt Tálmidimjai a példázatáról. ¹⁸És ezt mondta nekik: „Hát ti is még értelem nélkül vagytok? Nem értitek-e, hogy mindaz, ami kívülről bemegy az emberbe, nem teheti tisztátalanná, ¹⁹mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és onnan kimegy az árnyékszékbe, amely minden eledelt megtisztít?” ²⁰És ezt mondta: „Bizony, ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná. ²¹Mert az emberből, a szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok hajlamai, paráznaságok, lopás ²²és gyilkosság, házasságtörések, nyereségvágy és gonoszság, csalás és kicsapongás, irigy szem, káromlások, gőg és galádság. ²³Mindezek a gonoszságok belülről, az emberből jönnek elő, és teszik őt tisztátalanná.”

²⁴És felkelt, és onnan elment Tzor és Tzidon határára. Bement az egyik házba, és nem akarta, hogy bárki megtudja; de nem maradhatott rejtve. ²⁵Mert egy asszony, akinek a leányát tisztátalan szellem zaklatta, hallott felőle, és sietve eljött, és lábaihoz borult. ²⁶Az asszony pedig görög volt, származása Áram-Tzor; és kérte őt, hogy űzze ki a gonosz szellemet leánya belsejéből. ²⁷És ezt mondta neki Yeshuá: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és odavetni a kutyák elé.” ²⁸Az pedig felelt, és ezt mondta neki: „Úgy van, Ádoni, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” ²⁹És ezt mondta neki: „Mivel így szóltál, menj utadra: kiment leányodból a gonosz szellem.” ³⁰És hazatért, és úgy találta, hogy leánya ágyán fekszik, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle.

³¹És elfordult, és kiment Tzor határából Tzidon felé, és a Gálil-tengerhez ment, a Dekapolisz határa közepén át. ³²És egy süket és néma embert vittek hozzá, és kérlelték, hogy tegye rá kezét. ³³És a nép közül félrevitte őt egymagában, ujjait fülei be tette, köpött, és megérintette nyelvét; ³⁴és felemelte szemeit a magasba, sóhajtott, és ezt mondta neki: „Ipátách„, ami azt jelenti: Nyílj meg! ³⁵És megnyíltak fülei, és nyelvének bilincsei elszakadtak, és tiszta beszéddel szólt. ³⁶És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de minél inkább parancsolta nekik, annál inkább hirdették. ³⁷És szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek hallást ad, és a némáknak beszédet.”

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Dekapolisz (דֶּכַּפֹלִיס – 𐤃𐤊𐤐𐤋𐤉𐤎) – Tízváros (görög) • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Ipátách (אִפַּתַּח – 𐤀𐤐𐤕𐤇) – Nyílj meg! (arámi) • Korbán (קׇרְבָּן – 𐤒𐤓𐤁𐤍) – Áldozat/Közeledés • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים- 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר – 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Márkosz 6

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Kiment onnan, és megérkezett szülőföldjére, és Tálmidimjai követték őt. ²És lőn a Shábát napján, tanítani kezdett a Beit-Kneszetben, és sokan hallották, és álmélkodtak, mondván: „Honnan van ennek mindez, micsoda bölcsesség adatott neki, és hogyan tesznek kezei ilyen csodákat? ³Nemde ez az ács, Miryám fia, és Yá’ákov, Yoszef, Yáhu’Dáh és Shim’on testvére? És nincsenek-e lánytestvérei is mind itt nálunk?” Mert botránykővé lett nekik. ⁴És mondta nekik Yeshuá: „Nincs próféta dicsőség nélkül, csakis szülőföldjén, rokonsága körében és saját házában.” ⁵És nem tudott ott csodákat tenni, néhány beteget kivéve, akikre rátette kezeit, és meggyógyította őket. ⁶És döbbenet fogta el hitük hiánya miatt.

És elment, és körüljárta a falvakat tanítva. ⁷És szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettesével-kettesével, és erőt adott kezükbe a tisztátalanság szellemei fölött; ⁸és megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek eleséget az útjukra, egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az erszényben; ⁹hanem hogy sarut húzzanak lábaikra, de váltás ruhákat ne öltsenek magukra. ¹⁰És mondta nekik: „Ha betértek egy házba az egyik helységben, abban a házban maradjatok, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹És minden hely, amely nem fogad be titeket a házba, és nem hallgat szavaitokra, menjetek ki onnan, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük. Ámen, azt mondom nektek, Sedom-nak és Amorá-nak könnyebb lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.” ¹²És kimentek, és kiáltottak a néphez, hogy térjenek meg; ¹³és sok gonosz szellemet űztek ki, és sok beteget kentek meg olajjal, és meggyógyították őket.

¹⁴És hallott Hordosz király Yeshuáról, mert ismertté lett a neve az országban, és azt mondta, hogy a bemerítő Yochánán támadt fel a halottak közül, azért lett erőssé keze csodákat tenni. ¹⁵És voltak, akik azt mondták, hogy ő Eli’Yáhu, és mások azt mondták, hogy próféta ő, vagy mint a próféták egyike. ¹⁶És Hordosz hallotta, és mondta: „Ez az a Yochánán, akinek elvettem a fejét fölülről; ő támadt fel a halottak közül.” ¹⁷Ő, Hordosz, küldött, és megfogatta Yochánánt, és megkötöztette őt a börtön házában, Yochánán ^18,19Horodiász miatt, testvérének, Filíposznak a felesége miatt, akit feleségül vett magának. Mert Yochánán azt mondta Hordosznak: „Nem törvény szerint való elvenni testvéred feleségét magadnak feleségül.” És Horodiász gyűlölettel gyűlölte őt, és meg akarta öletni, de nem tudott vele bírni. ²⁰Mert Hordosz félt Yochánántól, mivelhogy tudta róla, hogy igaz és szent ember ő, és oltalmazta őt, és sok mindent tett szava szerint, és kívánta őt hallgatni. ²¹És lőn a nap, amely Hordosz születésének napja volt, és lakomát csinált nagyjainak, ezredei vezéreinek és Gálil főembereinek. ²²És bement Horodiász leánya, és táncot lejtett ott körtáncban, és jónak tetszett Hordosz szemeiben és a vele ülők szemeiben, és mondta a király a leánynak: „Kérj tőlem, és megadom neked minden kérésedet.” ²³És megesküdött neki, mondván: „Mindent, amit kérsz tőlem, akár a királyság feléig, megteszek neked.” ²⁴És kiment, és mondta anyjának: „Mit kérjek?” És az felelt, mondván: „A bemerítő Yochánán fejét.” ²⁵És sietett, és visszatért a királyhoz, és mondta: „Az a kérésem, hogy add nekem most egy tálon a bemerítő Yochánán fejét.” ²⁶És a király igen-igen elszomorodott, ám az eskü és a vele ülők miatt nem akarta visszautasítani arcait. ²⁷És sietett a király, és küldött egyet a hóhérok közül, és megparancsolta neki, hogy hozza el Yochánán fejét; és elment, és levágta fejét a börtön házában, ²⁸és elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak, és a leány odaadta azt anyjának. ²⁹És hallották Tálmidimjai, és eljöttek, és felemelték a holttestét, és sírba temették őt.

³⁰És összegyűltek a Shlichim Yeshuához, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek, és amit tanítottak. ³¹És mondta nekik: „Jöjjetek, és menjünk egy puszta helyre, és pihenjetek meg ott egy keveset.” Mert sokan voltak a jövők és a menők, úgyhogy nem találtak időt kenyeret enni. ³²És elmentek a hajóban egyedül egy puszta helyre.

³³Amikor látta a néptömeg őket menni, sokan felismerték őt közülük, és futottak a száraz föld útján minden városból, és megelőzték őt, hogy odaérjenek hozzá. ³⁴És kiment Yeshuá, és látott nagy néptömeget, és könyörületei felgerjedtek irántuk, mert olyanok voltak, mint a juhok, amelyeknek nincs pásztoruk, és kezdte őket sokféle dologra tanítani. ³⁵És lőn, amikor a nap lehanyatlott, odajöttek hozzá Tálmidimjai, és mondták: „Puszta ez a hely, és a nap igen lehanyatlott. ³⁶Bocsásd el őket színed elől, hogy menjenek a városokba és a környező falvakba, hogy kenyeret vegyenek maguknak, mert nincs nekik mit enniük.” ³⁷És felelt, és mondta nekik: „Adjatok ti nekik enni.” És mondták neki: „Talán menjünk, és vegyünk nekik kétszáz dinárért kenyeret, és adjunk nekik?” ³⁸És mondta nekik: „Hány kerek kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg.” És megnézték, és mondták: „Öt kenyér és két hal.” ³⁹És megparancsolta nekik, hogy ültessék le mind a zöld fűre csapatonként-csapatonként. ⁴⁰És leültek sorban sor mellé, százanként-százanként és ötvenenként-ötvenenként. ⁴¹És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és áldást mondott, és megtörte a kenyeret, és adta Tálmidimjainak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is szétosztotta mind nekik. ^42,43És ettek mindnyájan, és jóllaktak; és felszedtek tizenkét kosarat, telve a maradék kenyérdarabokból és a halakból. ⁴⁴És akik ettek abból a kenyérből, mintegy ötezer férfi voltak.

⁴⁵Akkor erőssé tette szavát Tálmidimjaihoz, hogy szálljanak le a hajóba, és menjenek át előtte a tenger túlsó partjára Beit-Tzáydáh felé, amíg ő elbocsátja a népet. ^46,47És miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. És a hajó a tenger szívébe ért, miután beesteledett, és ő egyedül maradt a száraz földön. ⁴⁸És látta őket evezni a hajóban nagy szorongatásban, mert a vihar ment és tombolt arcaikkal szemben, és odament hozzájuk még éjszaka, a negyedik őrváltás idején, a tenger színén lépdelve, és el akart haladni mellettük. ⁴⁹És ők meglátták őt a tenger színén lépdelni, és azt gondolták, hogy szellem-látomás az, és felkiáltottak. ⁵⁰Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek; és sietett szólni a szívükhöz, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

⁵¹És leszállt hozzájuk a hajó belsejébe, és a szél lecsendesedett, és ők igen-igen álmélkodtak szívük álmélkodásával. ⁵²Mert a kenyerek dolgában sem okosodtak meg eddig, mert nehéz volt a szívük. ^53,54És átkeltek, és megérkeztek Gineszár földjére, és közeledtek a parthoz. És még föl sem értek a hajóból, a hely emberei azon nyomban felismerték őt. ⁵⁵És befutották az egész környéket, és kezdték a betegeket fekvőhelyükön oda hordani, ahol hallották, hogy ő van. ⁵⁶És minden helyen, ahova csak bement, falvakba vagy városokba és környékükre, kitették a betegeket az utcákra, és könyörögtek hozzá, hogy engedje őket megérinteni ruhája szárnyát; és lőn, mindenki, aki megérintette őt, meggyógyult.

Szójegyzék: Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָא – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Filíposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (görög) • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gineszár (גִּנֵּיסַר – 𐤂𐤍𐤉𐤎𐤓) – Genezáret – tó és part Gálil-ban • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (uralkodó) • Horodiász (הוֹרוֹדִיָס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤉𐤎) – Heródiász: Heródes-lány • Horodiyá (הוֹרוֹדְיָה – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤉𐤄) – Heródes-leszármazott; Josephus szerint Shlomit anyja • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon

[HU] Márkosz 5

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És megérkeztek a tenger túlsó partjára, a Gerázi’im lakóhelyének helyére. ²Amikor kiszállt a hajóból, íme egy ember jött ki elébe a sírboltok közül, akit egy tisztátalan szellem gyötört, ³akinek lakása a sírboltok között volt, és többé senki sem tudta megkötözni, még lánccal sem. ⁴Mert sokszor megkötözték béklyókkal és láncokkal, de szétszaggatta a béklyókat és összetörte a láncokat, és nem volt erő egyetlen ember kezében sem, hogy megfékezze. ⁵És mindig, éjjel és nappal, a sírboltok és a hegyek között kiáltozott, és kövekkel tépte Nefeshét. ⁶És amikor távolról meglátta Yeshuát, odafutott és leborult előtte, ⁷és nagy hangon felkiáltott, és mondta: „Mi közöm hozzád, Yeshuá, Ben–El Elyon? Íme, Elohimra esketlek téged, ne gyötörj engem!” ⁸Mert ő ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan szellem, ebből az emberből!” ⁹És megkérdezte tőle, mondván: „Mi a neved?” És az így felelt: „Máchánáyim – Két Tábor a nevem, mert sokan vagyunk.” ¹⁰És nagyon kérlelte őt, hogy ne küldje el őket azon a vidéken kívülre. ¹¹Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegy oldala felől legelt. ¹²És könyörögtek neki, mondván: „Küldj el minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” ¹³És megengedte nekik Yeshuá, és ezek a tisztátalan szellemek kijöttek, és bementek a disznókba; és az egész nyáj lerohant a meredeken a tengerbe, és mindnyájan, mintegy kétezren, belefulladtak a tengerbe. ¹⁴A disznók pásztorai pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a mezőre, és kijöttek a hely lakói, hogy lássák, mi történt. ¹⁵És odamentek Yeshuához, és meglátták az embert, a démonok lakhelyének birtokosát, Máchánáyim birtokosát, amint felöltözve ül, és elméje józan, és megfélemedtek. ¹⁶És akik saját szemükkel látták a dolgot, elbeszélték nekik, mi történt a démonok lakhelyének birtokosával és a disznónyájjal. ¹⁷És kezdték kérlelni őt, hogy menjen el a határukból. ¹⁸És amikor leszállt a hajóhoz, a démonok lakhelyének birtokosa esedezett hozzá, hogy mellette lehessen. ¹⁹De Yeshuá nem engedte meg neki, hanem ezt mondta neki: „Térj vissza házadhoz és szülőföldedhez, és add hírül nekik, mily nagy dolgot tett veled Yahuwah, és mily sokak az ő irgalmai irántad.” ²⁰És elment, és kezdte hirdetni a Dekápoliszban, mit tett vele Yeshuá, és mindnyájan csodálkoztak.

²¹És Yeshuá visszatért, és átkelt a hajón a tenger túlsó partjára, és nagy sokaság gyűlt köré, és ő a tenger partján állt. ²²És íme, eljött hozzá a Beit-Kneszet elöljárói közül egy, név szerint Yáir, és amikor meglátta őt, lába elé borult a földre, ²³és nagyon esedezett hozzá, mondván: „Kislányom, a leányka a halál kapuihoz ért; jöjj hát, és tedd kezeidet rá, hogy meggyógyuljon és életben maradjon betegségéből.” ²⁴És elment vele, és nagy sokaság ment utána, és szorongatták őt. ²⁵És volt ott egy asszony, vérfolyásos, akinek vérfolyásának napjai tizenkét éven át tartottak, ²⁶és sok fájdalmat viselt el különféle orvosok keze alatt, és mindenét, amije volt, elköltötte haszon nélkül, mert betegsége egyre súlyosbodott. ²⁷Amikor hallott Yeshuá híréről, eljött a sokaság közé hátulról, és megérintette ruhájának szárnyát, ²⁸mert ezt mondta szívében: „Ha csak megérintem is ruháit, megszabadulok.” ²⁹És azonnal kiszáradt vérének forrása, és megérezte testében, hogy meggyógyult a csapásból. ³⁰És Yeshuá azonnal megismerte Nefeshében, hogy erő áradt ki belőle, és megfordult a sokaság között, és mondta: „Ki érintette meg ruháimat?” ³¹És mondták neki Tálmidimjai: „Íme látod, hogy a sokaság szorongat téged körös-körül, és te azt kérded: ki érintette meg ruháimat?” ³²És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt tette. ³³Az asszony pedig félt és remegett, mert tudta, mi történt vele, és eljött, és leborult előtte a földre, és megmondta neki az igazságot. ³⁴És mondta neki: „Leányom, a te hited megszabadított téged; menj el békességgel, és éljen Nefeshed betegségeidből.”

³⁵Még beszélt, amikor a Beit-Kneszet elöljárójának házából emberek jöttek, és mondták: „Leányod meghalt; miért fárasztod még a Rábit?” ³⁶Amikor Yeshuá meghallotta az elhangzott szót, mondta a Beit-Kneszet elöljárójának: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefának, Yá’ákovnak és Yochánánnak, Yá’ákov testvérének. ³⁸És megérkeztek a Beit-Kneszet elöljárójának házába, és látta a zűrzavart, a sírókat és a sok jajgatót. ³⁹És bement, és mondta nekik: „Miért zajongtok és miért sírtok? A leányka nem halt meg, hanem alszik.” ⁴⁰És kinevették őt, de ő kiküldte mindnyájukat a házból, és maga mellé vette a leány apját és anyját és azokat, akik vele voltak, és bement a szobába, ahol a leány volt. ⁴¹És megfogta a leány kezét, és mondta neki: „Tályetá kumi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj fel!” ⁴²És a leányka azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt; és csodálkoztak csodálkozással csodálva. ⁴³És erősen megparancsolta nekik és intette őket, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

Szójegyzék: Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Dekápolisz (דֶּכַּפּוֹלִיס – 𐤃𐤊𐤐𐤅𐤋𐤉𐤎) – Tízváros • El Elyon (אֵל עֶלְיוֹן – 𐤀𐤋 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – A Magasságos Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gerázi’im (גֵרַזִיִּים – 𐤂𐤓𐤆𐤉𐤉𐤌) – gerázi (gerasénus) népcsoport a Galileai-tó keleti partján • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tályetá kumi (טַלְיְתָא קוּמִי – arám – ) – leányka, kelj fel! • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yáir (יָאִיר – 𐤉𐤀𐤉𐤓) – megvilágosít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János

[HU] Márkosz 4

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Ismét tanítani kezdett a tenger partján, és nagy néptömeg gyülekezett hozzá, úgyhogy beszállt a hajóba, és a tengeren ült; az egész nép pedig a parton, a szárazon állt. ²És sok beszédre tanította őket példázataiban, és így csepegtette nekik tanítását: ³„Hallgassatok szám szavaira! Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és történt vetés közben, hogy szétszórt a magból az út mellé, és jöttek az Egek madarai, és felették azt. ⁵És volt a magból, amely sziklás földre esett, ahol nem volt elég por, és sietve kihajtott, mivel nem volt mély földje; ⁶de amikor felragyogott a nap, megperzselődött, és kiszáradt, mert nem volt gyökere lent. ⁷És volt, amely a tövisek közé esett, és felnőttek a tövisek, és elnyelték, és nem hozott termést. ⁸És volt, amely a jó földrészbe esett, és termés gyümölcsét hozta, menvén ment és sokasodott, míg meghozta a harminc mértéket, a hatvan mértéket és a száz mértéket.” ⁹És mondta nekik: „Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

¹⁰És amikor magában ült, odajöttek azok, akik hozzá ragaszkodtak a tizenkettővel együtt, és megkérdezték őt példázatai dolgáról. ¹¹És mondta nekik: „Néktek adatott megismerni Elohim Királyságának titkait, de azoknak, akik kívül vannak, minden csak példázatokban adatik, ¹²azért, hogy látván lássanak, de ne tudjanak, és hallván halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és megbocsáttassék nékik.”

¹³És mondta nekik: „Ha ezt a példázatot nem értitek, miként fogjátok érteni a többi példázatot? ¹⁴A magvető – nemde ő a Királyság igéjének magvetője. ¹⁵Akik az út mellett vannak: ezek azok, akik befogadják a magot, amikor hallják azt, ami mondatott nekik, de a Szátán sietve jön, és elveszi a beléjük vetett magot. ¹⁶És így a sziklás földrészbe vetett mag: ezek azok, akik sietve örömmel hallják a Királyság igéjét, ¹⁷de mivel nincs gyökerük a lelkükben, csak rövid pillanatig állnak meg, és azután, amikor bármi nyomorúság éri, és üldözik őket hitük igéje miatt, egy pillanat alatt elbuknak. ¹⁸És a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik hallják a Királyság igéjét, ¹⁹de e világ gondjai, a gazdagság csábításai és egyéb dolgok megkívánása jönnek, és elnyelik az igét, és az nem hoz hajtást. ²⁰És a jó földrészbe vetett mag: ezek azok, akik hallják az igét, és elrejtik azt, míg termést terem: harminc mértéket, hatvan mértéket és száz mértéket.”

²¹És mondta nekik: „Vajon azért hozzák-e be a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá, és nem azért, hogy a Menoráhra emeljék? ²²Mert nincs elrejtett dolog, amely fel ne tárulna, és nincs titkolt, amely napvilágra ne jönne. ²³Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”

²⁴És mondta nekik: „Adjátok szíveteket arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek is, sőt még ráadás is adatik néktek. ²⁵Mert akinek van, annak adatik még, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

²⁶És mondta: „Olyan Elohim Királysága, mint az ember, aki magot vetett a földbe, ²⁷azután elment aludni, és felkelt éjjel és nappal, a mag pedig sarjad és nő, ő pedig nem tudja, miként lett ez. ²⁸Mert a föld magától hozza ki hajtását: először a szárat, azután a kalászt, azután a búzát a teli kalászban. ²⁹És akkor siet, lendíti a sarlót az álló gabona termésére, mert beérett az aratás.”

³⁰És folytatta, és mondta: „Mihez hasonlítsuk Elohim Királyságát, és milyen példázattal vessük egybe? ³¹Hasonlatossága a mustármaghoz: amely elvettetik a földbe, és kisebb minden magnál, amely a föld színén van, ³²de miután elvetették, kihajt és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hoz ki, úgyhogy árnyékában fészkelhetnek az Egek madarai.”

³³És sok ehhez hasonló példázatban csepegtette nekik szavát, amennyit elhordozni bírtak. ³⁴És nem szólt nekik szót példázat nélkül, de amikor egyedül volt Tálmidimjaival, megmagyarázta nekik mindezeket a példázatokat.

³⁵Azon a napon, estefelé, mondta nekik: „Kérlek, keljünk át a tenger túlsó partjára!” ³⁶És elbocsátották a néptömeget, és átvitték őt abban a hajóban, amelyben azelőtt ült; más hajók is voltak körülötte. ³⁷És forgószél és nagy vihar támadt a tengeren, és a hullámok beömlöttek a hajóba, úgyhogy az kezdett megtelni vizekkel. ³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében aludt, és a vánkosok voltak a feje alatt. És felébresztették őt, mondván: „Rábenu, hát nem törődsz vele, hogy elveszünk?” ³⁹És felserkent, és megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Némulj el, csendesedj le!” És elhallgatott a szél, és nagy csendesség lett. ⁴⁰Akkor mondta nekik: „Miért rettegtek ennyire? Hát még mindig nincs bennetek hit?” ⁴¹És nagy félelemmel féltek, és mondták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is figyelnek a hangjára?”

Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים- 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Királyság (מַלְכוּת- 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Malchut; uralom, Királyság • Menoráh (מְנוֹרָה- 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – Lámpatartó – hétágú gyertyatartó • Rábenu (רַבֵּנוּ- 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Rábink • Szátán (שָׂטָן- 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב- 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yeshuá (יֵשׁוּעַ- 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment

v