[HU] Márkosz 14

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Két nap volt Peszách és Chág HáMátzot [Kovásztalan Kenyerek Ünnepe] előtt; és a Kohánim vezetői és az Szofrim keresték, hogyan fogják el őt csellel, és öljék meg; ²de ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép körében.”

³És amikor Beit-Ányáhban a leprás Shim’on házában asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, és kezében alabástrom edény volt valódi nárduskenettel, Igen drága: feltörte az alabástrom edényt, és ráöntötte azt Yeshuá fejére. ⁴De rossznak tűnt a dolog néhányuk szemében az ott ülők közül, és ezt mondták magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen jó lett volna ezt pénzért adni, értéke szerint, több, mint háromszáz dinárért, és árát szétosztani a szegényeknek.” És morgolódtak ellene. ⁶De Yeshuá ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, engem azonban nem találtok mindig magatok előtt. ⁸Megtette, amit keze talált: megelőzte és megkente a testemet a temetésre. ⁹Ámen, mondom nektek, hogy minden helyen, ahol csak hirdetik az Örömhírt az egész földön, elmondják majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.”

¹⁰És Yáhu’Dáh Ish-K’riyot, egy a tizenkettő közül, elment a Kohánim vezetőihez, hogy kezükbe adja őt. ¹¹És amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig alkalmat keresett, hogy kiadja őt.

¹²És a kovásztalan kenyerek első napján, a Peszáchi áldozat idején, ezt mondták neki Tálmidimai: „Hol akarod, hogy elmenjünk és elkészítsük neked, hogy megedd a Peszáchot?” ¹³És elküldött kettőt Tálmidimai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok ott a ház gazdájának: Így szól a mi Mesterünk: Hol van a vendégszobám, ahol megehetem Tálmidimaimmal a Peszáchot? ¹⁵Ő pedig mutat nektek egy nagy emeleti termet, párnákkal kibélelve, mindennel berendezve: ott készítsétek el nekünk.” ¹⁶És kimentek a Tálmidim, és a városba értek, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és elkészítették a Peszáchot.

¹⁷És amikor este lett, odament a tizenkettővel; ¹⁸és amíg lakomájukban ettek, ezt mondta Yeshuá: „Ámen, mondom nektek, hogy egy közületek, aki velem eszik, kiad engem.” ¹⁹És nagyon elszomorodtak, és mondták neki, mindegyikük közülük: „Talán én vagyok? Nemde?” – és egy másik mondta: „Talán én vagyok? Nemde?” ²⁰Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kezét a tálba. ²¹Íme, Ben HáÁdám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot az életét keresők kezébe adja: jó lett volna annak az embernek, ha nem jött volna ki a méhből.”

²²És amíg ettek, vette Yeshuá a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.” ²³És vette a poharat, áldást mondott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, ²⁴és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely kiontatik sokakért. ²⁵Ámen, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom belőle Elohim Királyságában.”

²⁶És elénekelték a Hálelt, és kimentek a Hár HáZeitimre [Olajfák hegyére]. ²⁷És ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, mindnyájan elbotlotok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok. ²⁸De feltámadásom után a halottakból előttetek megyek Gálilba.” ²⁹És ezt mondta neki Kefá: „Ha mindnyájan elbotlanak is benned, én nem botlom el.” ³⁰És ezt mondta neki Yeshuá: „Ámen, mondom neked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” ³¹Ő azonban még nagyobb hévvel mondta: „Ha veled kell is meghalnom, akkor sem tagadlak meg téged.” És így beszéltek mindnyájan is.

³²És bekerített helyre értek, amelynek neve Gát-Shemenáh, és ezt mondta Tálmidimainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.” ³³És magával vitte Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és kezdett összetörni és elszörnyedni, ³⁴és ezt mondta nekik: „Keserű a Nefeshem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” ³⁵És egy kissé tovább ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges a dolog, múljék el róla az óra. ³⁶És ezt mondta: „Áv, Atyám! Íme, mindent megtehetsz: vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom szerint, hanem ahogyan te akartad.” ³⁷És jött, és alva találta őket, és ezt mondta Kefának: „Shim’on, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” ³⁹És ismét elment, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁰És visszatért, és ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹És harmadszor is jött, és ezt mondta nekik: „Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat — elég nektek! Eljött az óra! Íme, átadatik Ben HáÁdám a bűnösök kezébe. ⁴²Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki kiad engem.”

⁴³Még beszélt, amikor Yáhu’Dáh, egy a tizenkettő közül, hirtelen megjött, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a Kohánim vezetőitől, az Szofrimtól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója pedig jelet adott nekik, mondva: „Az az ember, akit megcsókolok, ő az: fogjátok el, és vigyétek el őrizet alatt.” ⁴⁵És jött, és hirtelen hozzálépett, és ezt mondta: „Rábi! Rábi!” – és megcsókolta őt. ⁴⁶Azok pedig rátették kezeiket, és elfogták őt. ⁴⁷És egy az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta fülét. ⁴⁸És megszólalt Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Mint rabló ellen jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem? ⁴⁹Nap nap után ültem nálatok tanítani a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám kezeteket; de hogy beteljesedjenek az Írások, így tettetek.” ⁵⁰És a Tálmidim mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹És egy ifjú követte őt, aki lenvászon inget viselt meztelen testén: és elfogták őt, ⁵²de ő kezükben hagyta ingét, és meztelenül elmenekült.

⁵³És Yeshuát a Kohen Gádolhoz vitték, és összegyűltek ellene a Kohánim vezetői mind, a vének és az Szofrim. ⁵⁴És Kefá távolról követte őt, be egészen a Kohen Gádol udvarába, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. ⁵⁵A Kohánim vezetői pedig az egész Szenhedrinnel együtt tanúvallomást kerestek Yeshuá ellen, hogy halálra adják őt; de nem találtak. ⁵⁶Mert sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, de vallomásuk nem egyezett. ⁵⁷És előálltak némely emberek, és hamis tanúvallomást tettek ellene, mondva: ⁵⁸„Mi hallottuk őt, amint ezt mondta: Én lerombolom ezt a Heikhált, amely kezek műve, és három nap alatt másikat építek, amely nem kezek műve.” ⁵⁹De még ebben sem egyezett vallomásuk együttesen. ⁶⁰És felállt a Kohen Gádol közöttük, és megkérdezte Yeshuát, mondva: „Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek ellened tanúsítanak?” ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem felelt semmit. Ismét megkérdezte őt a Kohen Gádol, és ezt mondta neki: „Te vagy-e a Máshiách, az Áldottnak Fia?” ⁶²És ezt mondta Yeshuá: „Én vagyok, és látni fogjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az Egek felhőiben.” ⁶³És a Kohen Gádol megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok káromlását. Mi a ti véleményetek?” És mindnyájan elítélték őt, hogy halálos ítélet jár neki. ⁶⁵És némelyek elkezdtek köpdösni rá, betakarni Arcait, ütlegelni őt ököllel, és ezt mondták neki: „Prófétálj nekünk!” És a szolgák arculcsapásokkal fogadták őt.

⁶⁶És amikor Kefá lenn volt az udvaron, odajött a Kohen Gádol házából egy a szolgálóleányok közül. ⁶⁷És meglátta Kefát, amint melegedett, ránézett arcára, és ezt mondta: „Te is a Nátzráti Yeshuával voltál.” ⁶⁸Ő azonban tagadta, mondva: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹És a szolgálóleány meglátta őt ismét, és újra mondta az ott állóknak: „Ez egy közülük.” ⁷⁰De ő ismét tagadta. És kis idő múlva az ott állók ismét mondták Kefának: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Gálili vagy te, és beszéded olyan, mint az övék.” ⁷¹És elkezdett átkozódni és esküdözni, mondva: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²És másodszor szólalt meg a kakas. És eszébe jutott Kefának a szó, amelyet Yeshuá mondott neki: „Mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem.” És szívére vette, és sírt.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Chág HáMátzot (חַגהַמַּצּוֹת – 𐤇𐤂𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gát-Shemenáh (גַּתשְׁמֵנָה – 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤄) – olajsajtó • Hálel (הַלֵּל – 𐤄𐤋𐤋) – dicséret – a Zsoltárok ünnepi éneke • Hár HáZeitim (הַרהַזֵּיתִים – 𐤄𐤓𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Írások (כְּתוּבִים – 𐤊𐤕𐤅𐤁𐤉𐤌) – Írások/írott szövegek/feljegyzések • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/Őrszem/Hajtás/Sarj [Netzer gyökből] • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Peszách (פֶּסַח- 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Szenhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – főtanács • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Márkosz 13

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Amikor Yeshuá kiment a Heikhálból, így szólt hozzá Tálmidimai egyike: „Rábi, nézd ezeket a köveket és ezeket az épületeket, mily ékesek!” ²És ezt mondta neki Yeshuá: „Látod-e ezeket a felmagasodott épületeket? Mind lerontatnak, nem marad itt kő kövön.”

³És amikor az Olajfák hegyén ült, a Heikhállal átellenben, megkérdezte őt Kefá, Yá’ákov, Yochánán és Andreász, amikor egyedül voltak vele, mondván: ⁴„Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek, és mi a jel arra a Mo’edre [Kijelölt Időre], amikor mindezek beteljesednek?”

⁵És Yeshuá kezdett szólni hozzájuk, mondván: „Vigyázzatok magatokra, hogy meg ne tévesszen titeket valaki. ⁶Mert sokan jönnek majd az én Nevemben, és azt mondják: Én vagyok az! – és sokakat megtévesztenek. ⁷És amikor háborúk zaját és harcok hírét halljátok, ne rémüljetek meg; mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. ⁸Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és földrengés lesz földrengés után, és éhínség, zűrzavarok; és mindezek csak a vajúdások kezdete.”

⁹„Ti pedig vigyázzatok Nefeshetekre, mert átadnak titeket a Beit Din [Szánhedrin] kezébe, és megvernek a Beit-HáKneszetekben, és helytartók és királyok elé álltok énmiattam, bizonyságul nekik. ¹⁰És az Örömhír hirdettetik ki előbb minden nép között. ¹¹És amikor elhurcolnak titeket, hogy átadjanak az ítélet kezébe, ne aggódjatok és ne tervezgessetek előre, mielőtt a Moed eljön, hogy mit szóljatok, mert amint a szátokba adatik abban az időben, úgy szóljatok; mert nem ti vagytok a szólók, hanem a Ruách HáKodesh. ¹²És testvér átadja testvérét a halálra, és apa a fiát, és gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket. ¹³És gyűlöltek lesztek minden ember előtt az én Nevemért; de aki kitart mindvégig, az szabadulást nyer.”

¹⁴„És amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dáni’El próféta keze által szóltatott, ott állni a helyen, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! – akkor akik Yáhu’Dáhban vannak, meneküljenek a hegyekbe. ¹⁵És aki a háztetőn van, ne szálljon le a házba, és ne menjen be elvenni onnan semmit. ¹⁶És aki a mezőn van, ne térjen vissza házába, hogy elvegye köntösét. ¹⁷De jaj a terheseknek és a szoptatósoknak azokban a napokban! ¹⁸És imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez. ¹⁹Mert azok a napok a szorongatás napjai lesznek, amilyen nem volt a teremtés napjainak kezdetétől, amelyet Elohim teremtett, e mai napig, és nem is lesz többé. ²⁰És ha nem rövidítené meg Yáhuwáh azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen test sem; de a választottaiért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat.”

²¹„És akkor ha azt mondja nektek valaki: Íme, itt a Máshiách! – vagy: Íme, ott van! – ne higgyétek. ²²Mert hamis messiások és hazug próféták támadnak, és jeleket és csodákat adnak, hogy megkísértsék, ha módjukban áll, hogy megtévesszék a választottakat is. ²³Ti pedig vigyázzatok Nefeshetekre; nézzétek, előre megmondtam nektek mindent!”

²⁴„De azokban a napokban, ama szorongatás elmúltával, elsötétül a nap, és a hold nem ragyogtatja fényét, ²⁵a csillagok lehullanak az Egekből, és a magasság seregei megrendülnek. ²⁶És akkor meglátják Ben HáÁdámot eljönni a felhőkben, nagy erővel és ékességgel. ²⁷És elküldi Málákhjait, és összegyűjti választottait a négy szél felől, a föld szélétől az Egek széléig.”

²⁸„És vegyetek magatoknak példázatot a fügefáról: amikor nedvessé válik az ága, és levelei kihajtanak, tudjátok, hogy közel a nyár. ²⁹Így ti is, amikor meglátjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudván tudjátok, hogy közel van ő, az ajtónál. ³⁰Ámen, mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek be nem következnek. ³¹Az Egek és a Föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.”

³²„De ama nap Mo’edjét és ama órát senki sem tudja, sem a Málákh az Egekben, sem a Fiú, hanem csak az Áv. ³³Ezért vessétek szívetekre, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el ez a Moed. ³⁴Vajon nem olyan-e, mint az idegen földre utazó ember, aki elhagyta házát, és átadta a hatalmat szolgáinak, kinek-kinek a maga munkáját, a kapuőrnek pedig megparancsolta, hogy a kapun őrködjön. ³⁵Ezért álljatok meg őrhelyeteken, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura: este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel hajnalán, ³⁶nehogy hirtelen megjőve alva találjon titeket. ³⁷És amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!”

Szójegyzék: Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Andreász (אַנְדְּרַי – 𐤀𐤍𐤃𐤓𐤉) – férfias (Görög) • Beit Din (בֵּית דִּין – 𐤁𐤉𐤕 𐤃𐤉𐤍) – Ítélőház/Bíróság/Bírósági Testület – Szanhedrin [συνέδριον] • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Fiú (בֵּן – 𐤁𐤍) – Ben • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mo’ed (מוֹעֵד – 𐤌𐤅𐤏𐤃) – kijelölt idő/találkozó/Ünnep • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (Görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes [János]

[HU] Márkosz 12

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Yeshuá megnyitotta száját példázatban, és ezt mondta nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körös-körül felásta, borsajtót vájt benne, tornyot épített a közepébe, átadta az őrzőknek, és messzi útra ment. ²A szüret idején elküldte szolgáját az őrzőkhöz, hogy átvegyen az őrzők kezéből a szőlő gyümölcséből. ³De megfogták őt, megverték, és üres kézzel küldték el. ⁴Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt megkövezték kövekkel, fejét megsebezték, és nagy gyalázattal küldték el. ⁵Még egyet küldött hozzájuk, és azt megölték, és így sok mást is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket megöltek. ⁶Volt még neki egyetlen fia, akit szeretett, és őt küldte hozzájuk mindannyiuk után, mert ezt mondta: A fiamtól félni fognak. ⁷De azok az őrzők látták őt, és ezt mondták egymásnak: Íme az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! ⁸Megragadták őt, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. ⁹Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a föld művelőit, szőlőjét pedig másoknak adja a kezébe. ¹⁰Vajon nem olvastátok azt az írást: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkővé; ¹¹Yáhuwáhtól lett ez, csodálatos a mi szemeinkben?” ¹²Ekkor keresték, hogyan fogják el őt, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Otthagyták hát őt, és elmentek.

¹³Elküldtek hozzá embereket a Perushim közül és Hordosz emberei közül, hogy tőrbe csalják őt szavaiban. ¹⁴Odamentek, és ezt mondták neki: „Rábénu, tudjuk, hogy hűséges ember vagy, és nem rettegsz senki embertől, mert nem nézed a férfi arcát, hanem igazsággal tanítod Elohim útját. Helyes-e adót adni a császárnak vagy nem? Adjuk-e vagy ne adjuk?” ¹⁵De ő, látva képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dinárt, hadd lássam.” ¹⁶Hoztak egyet, és ő ezt mondta nekik: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig ezt mondták: „A császáré.” ¹⁷Yeshuá ezt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak azt, ami a császáré, és Elohimnak azt, ami Elohimé.” És Igen elcsodálkoztak rajta.

¹⁸Ekkor odamentek hozzá Tzádukim, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás a halottaknak, és megkérdezték őt, mondván: ¹⁹„Rábénu, íme Mosheh ezt írta nekünk: Ha meghal valaki két testvér közül, és asszonyt hagy hátra, de nincs fia, akkor a sógora menjen be hozzá, és támasszon magot testvére nevére. ²⁰Volt nálunk hét testvér. Az első közülük asszonyt vett magának, és meghalt, és nem hagyott magot maga után. ²¹A második elvette őt sógorként, és meghalt ő is, fiak nélkül, és ugyanígy a harmadik. ²²Amíg mind a heten elvették őt, és meghaltak, és magot nem hagytak maguk után. Mindannyiuk után meghalt az asszony is. ²³Most hát kié lesz közülük az asszony a feltámadásban, miután mind a hétnek a felesége volt?” ²⁴Yeshuá ezt mondta nekik: „Nem ez-e a dolog, amiben tévelyegtek, hogy a Toráht nem ismeritek, sem El csodáit? ²⁵Mert a halottak közül való feltámadásukkor nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az Egekre Málákhimjai. ²⁶A halottak dolgáról pedig, hogy fölébrednek, vajon nem olvastátok Mosheh könyvében, amikor szólt hozzá az Elohim a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ávráhám Elohima és Yitzchák Elohima és Yá’ákov Elohima? ²⁷Ő pedig nem a halottak Elohima, hanem az élőké. Igen sokat tévelyegtek.”

²⁸Ekkor odajött egy az Szofrim közül, és hallotta őket egymással vitázni, és látva, hogy jól megfelelt szavaikra, megkérdezte tőle: „Melyik az első mind a parancsolatok közül?” ²⁹Yeshuá így felelt: „Az első ez: Halljad, Yiszrá’El, Yáhuwáh, Elohénu, Yáhuwáh EGY. ³⁰És szeresd Yáhuwáht, a te Elohimodat teljes szívedből és teljes Nefeshedből és teljes tudásodból és teljes erődből; ez az első parancsolat. ³¹A második pedig ez: És szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs nagyobb parancsolat e kettőnél.” ³²Az Szofer ezt mondta neki: „Ámen, Rábi, igazat szóltál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül; ³³és szeretni őt teljes szívből és teljes tudásból és teljes Nefeshből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önmagát: ez nagyobb minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.” ³⁴Yeshuá pedig látta, hogy okosan felelt, és ezt mondta neki: „Íme nem vagy messze Elohim Királyságától.” És többé nem merészelt senki ember vitatkozni vele szavakkal attól a naptól fogva.

³⁵És történt, amikor Yeshuá a Mikdáshban tanított, megszólalt, és ezt mondta: „Hogyan mondhatják az Szofrim, hogy a Máshiách Dávid Fia? ³⁶Hiszen maga Dávid mondta a Ruách HáKodesh által: Így szól Yáhuwáh Ádonimnak: Ülj a jobbomon, amíg ellenségeidet lábaidnak zsámolyává nem teszem. ³⁷És ha Dávid Ádonnak hívja őt, hogyan lehet a Fia?” És a nép nagy része nagy gyönyörűséggel hallgatta szavait. ³⁸Tanítását folytatva ezt mondta: „Őrizkedjetek az Szofrimtól, akik gyönyörködnek abban, hogy köntösbe öltözve járnak-kelnek, és a Shálom-köszöntésben a tereken, ³⁹az első ülőhelyekben a Beit-Kneszetekben és a megbecsült helyekben a lakomák házaiban; ⁴⁰akik felemésztik az özvegyek házait, és szemmutogatásra szaporítják az imát: ezek azok, akikre ki lesz feszítve az ítélet mérőzsinórja kétszeresen.”

⁴¹És amikor Yeshuá a kincstár ládájával szemben ült, nézte a népet, amint pénzt dob bele, és sok gazdag sokat dobott. ⁴²És egy szegény özvegyasszony odajött, és bedobott oda két fillért, ami egy negyed assze. ⁴³Ekkor odahívta Tálmidimait, és ezt mondta nekik: „Ámen, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, aki ide a kincstár ládájába dobott. ⁴⁴Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő pedig a maga szükségéből dobta be mindazt, amije volt, egész megélhetését.”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohénu (אֱלֹהֵינוּ – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤍𐤅) – A mi Elohímunk • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély – a szent építmény/hely • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Tzádukim (צַדּוּקִים – 𐤑𐤃𐤅𐤒𐤉𐤌) – szadduceusok • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

[HU] Márkosz 11

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És történt, amikor közeledtek, hogy bemenjenek Yerusháláyimba, Beit-Pági és Beit-Ányáh mellett, az Olajfák hegyénél, hogy elküldött kettőt Tálmidimai közül, ²és így szólt hozzájuk: „Menjetek az átellenben levő faluba, és amint odaértek, találtok majd magatok előtt egy megkötött szamárcsikót, amelyen nem ült/lovagolt ember: oldjátok el azt, és hozzátok ide hozzám. ³És ha valaki azt mondja nektek: Miért tesztek ilyet? – akkor mondjátok: HáÁdon rendelte azt szükségére, és akkor sietve visszaküldi ide.” ⁴El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót megkötve kívül a kapunál, a források nyílásánál, és eloldották azt. ⁵És az ott álló emberek közül néhányan így szóltak hozzájuk: „Miért tesztek ilyet, hogy eloldjátok a szamárcsikót?” ⁶Ők pedig úgy feleltek nekik, ahogyan Yeshuá megparancsolta, és azok hagyták őket. ⁷És elvitték a szamárcsikót Yeshuához, ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá. ⁸És sokan felsőruháikat terítették az útra, más emberek pedig fák gallyait terítették lábaihoz, amelyeket a mezőn vágtak. ⁹És akik előtte mentek, az utána jövőkkel együtt feleltek és kiáltották: „Hoshiáh-Náh! Áldott, aki jön Yáhuwáh nevében! ¹⁰Áldott a mi atyánk, Dávid Királysága, amely jön Yáhuwáh nevében! Hoshiáh-Náh a magasság Egeiben!” ¹¹És bement Yeshuá Yerusháláyimba, a Beit-HáMikdáshba, és megnézett mindent, ami ott volt körös-körül, és estefelé kiment Beit-Ányáhba a tizenkettővel.

¹²És történt másnap, amikor kijöttek Beit-Ányáhból, hogy megéhezett. ¹³És meglátott egy fügefát messziről, amely leveleket hajtott, és odament megnézni, talál-e rajta ennivaló gyümölcsöt; de amikor odaért hozzá, nem talált rajta semmit, csak leveleket egyedül, mert a fügék ideje még nem jött el. ¹⁴És felelt Yeshuá, és így szólt hozzá: „Ne egyen többé ember gyümölcsödből, mostantól mindörökké.” És Tálmidimai hallották ezt a szót.

¹⁵És elérkeztek Yerusháláyimba, és bement Yeshuá a Beit-HáMikdáshba, és kezdte kiűzni onnan az árusokat és a vevőket, és a pénzváltók asztalait felforgatta, és a galambárusok ülőhelyeit. ¹⁶És nem engedte senkinek, hogy edényt vigyen át a Mikdáshon. ¹⁷És tanította őket, mondván: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.” ¹⁸És a Kohánim fejei és a Szofrim hallották, és cselt szőttek ellene, hogy elveszítsék, mert féltek arcától, mivel az egész nép álmélkodott tanításán. ¹⁹És nap mint nap, amikor beesteledett, kiment a városon kívülre.

²⁰És történt reggel, amikor elmentek mellette, hogy meglátták a fügefát, hogy kiszáradt ágától egészen gyökeréig. ²¹És visszaemlékezett Kefá, és így szólt hozzá: „Rábi, íme, kiszáradt a fügefa, amelyet megátkoztál.” ²²És felelt Yeshuá, és így szólt hozzájuk: „Bírjatok/ápoljatok hitet Elohimban! ²³Ámen, mondom nektek, minden ember, aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tenger közepébe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amint mondta, az úgy lesz neki. ²⁴Ezért mondom nektek: mindarra, amit kértek és imádkoztok, bízzatok, hogy meglesz nektek, és úgy lesz. ²⁵És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg minden embernek azt, amivel vétkezett ellenetek, hogy a ti Ávotok is, aki az Egekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket. ²⁶De ha ti nem bocsátotok meg, a ti Ávotok sem, aki az Egekben van, bocsátja meg nektek vétkeiteket.”

²⁷És visszatértek, és elérkeztek Yerusháláyimba, és történt, hogy ő körüljárt a Mikdáshban, és odamentek hozzá a Kohánim fejei, a Szofrim és a vének, ²⁸és így szóltak hozzá: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket, és ki adta neked ezt a felhatalmazást, hogy ilyeneket tegyél?” ²⁹És így szólt Yeshuá hozzájuk: „Kérdezek tőletek egy dolgot, és adjatok nekem feleletet, és akkor megmondom nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket. ³⁰Yochánán Bemerítése – kinek a szájából való volt a parancsolata: az Egekből vagy Ádám fiaiból? Adjatok nekem feleletet.” ³¹És ők latolgatták elméjükben, mondván: „Ha azt mondjuk: az Egekből, azt fogja mondani: És miért nem hittetek neki? ³²Ha pedig azt mondjuk: Ádám fiaiból” – féltek a néptől, mert mindnyájan hűséges prófétának tartották Yochánánt. ³³És feleltek Yeshuának, és így szóltak: „Nem tudjuk.” És így szólt hozzájuk Yeshuá: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Beit-Ányáh (בֵּיתעַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Beit-HáMikdásh (בֵּיתהַמִּקְדָּשׁ – 𐤁𐤉𐤕𐤄𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély/Templom • Beit-Pági (בֵּיתפַּגֵּי – 𐤁𐤉𐤕𐤐𐤂𐤉) – éretlen fügék háza • Bemerítés (טְבִילָה – 𐤈𐤁𐤉𐤋𐤄) – Teviláh: Bemerítés/alámerítés [keresztség] • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hoshiáh-Náh (הוֹשִׁיעָה־נָּא- 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤄-𐤍𐤀) – kérünk, szabadíts meg!; üdvözlő-kiáltás • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Márkosz 10

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Yeshuá felkelt és onnan elment Yáhu’Dáh határába és a Yárdenen túlra; újra nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig tanította őket szokása szerint. ²Odaléptek hozzá Perushim, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle, van-e a férfi kezében elbocsátani a feleségét. ³Ő pedig felelt és így szólt hozzájuk: „Mit parancsolt nektek Mosheh?” ⁴Azok ezt mondták: „Mosheh megengedte, hogy válólevelet írjon neki és elbocsássa.” ⁵Yeshuá erre így szólt hozzájuk: „szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot, ⁶de a teremtés napjaiban, kezdettől fogva, férfinak és nőnek alkotta őket. ⁷Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, ⁸és lesznek mind a ketten egy testté; és ha így van, akkor nem többé ketten, hanem egy test. ⁹Ezért, amit Elohim egybekötött, ember el ne válassza.” ¹⁰És a házban másodszor is megkérdezték őt erről a dologról a Tálmidimai. ¹¹Ő ezt mondta nekik: „A férfi, ha elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő ő; ¹²és az asszony, ha kimegy férje házából, és máshoz megy, házasságtörő ő.”

¹³És kisgyermekeket vittek hozzá, hogy rájuk tegye kezeit, a Tálmidim azonban ráförmedtek azokra, akik vitték őket. ¹⁴Amikor ezt Yeshuá meglátta, haragra gyúlt, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ezekből való Elohim Királysága. ¹⁵Ámen, mondom nektek: aki nem fogadja Elohim Királyságát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba.” ¹⁶És karjaiba ölelte őket, és kezeit rájuk téve megáldotta őket.

¹⁷És amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borult előtte, mondván: „Jó Rábi, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot [Örök Életeket]?” ¹⁸Yeshuá így szólt hozzá: „Miért hívsz engem jónak? Nincs jó, csak egy, Elohim. ¹⁹Te ismered a parancsolatokat: Ne gyilkolj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, ne zsarolj, tiszteld atyádat és anyádat.” ²⁰Az pedig így szólt hozzá: „Rábi, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” ²¹És Yeshuá rátekintett, és megszerette őt, és ezt mondta neki: „Egy hiányzik még belőled: menj, add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az Egekben; és jöjj, vedd fel a keresztet, és kövess engem.” ²²Leestek az arcai e beszédre, és elszomorodott szívében, és elment, mert sok vagyona volt neki. ²³És Yeshuá körültekintett, és így szólt Tálmidimaihoz: „Mily nehéz a vagyon birtokosainak bemenni Elohim Királyságába!” ²⁴A Tálmidim pedig megdöbbentek szavain. Yeshuá pedig ismét felelt és így szólt hozzájuk: „Fiaim, mily nehéz azoknak, akik vagyonukban bíznak, bemenni Elohim Királyságába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bemenni Elohim Királyságába.” ²⁶Ők még jobban megdöbbentek, és így szóltak egymáshoz: „Akkor hát ki szabadulhat meg?” ²⁷Yeshuá rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az ember fiainál lehetetlen ez a dolog, de nem Elohimnál, mert Elohimnál semmi sem lehetetlen.”

²⁸Kefá elkezdte, és így szólt hozzá: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” ²⁹Yeshuá így szólt: „Ámen, mondom nektek: nincs ember, aki elhagyta házát vagy fivéreit vagy lánytestvéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit az Örömhírért, ³⁰aki ne kapna az üldöztetések nyomában ebben az időben százszor házakat és fivéreket és lánytestvéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket, és a jövendő időben Cháyei Olámot. ³¹És sok elsőből lesz utolsó, és az utolsókból elsők.”

³²És amikor úton voltak, hogy felmenjenek Yerusháláyimba, Yeshuá előttük haladt, ők pedig követték őt rettegve és félve. És ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami történni fog vele, mondván: ³³„Íme, felmegyünk Yerusháláyimba, és Ben HáÁdám átadatik a Kohánim fejeinek kezébe és a Szofrimnak, és halálra ítélik őt, és átadják őt a Goyim kezébe, ³⁴és gúnyolják őt, és Arcaira köpnek, és megverik őt korbácsokkal, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad és él.”

³⁵És odaléptek hozzá Yá’ákov és Yochánán, a Zebád’Yáh fiai, mondván: „Rábink, szeretnénk, hogy megtedd nekünk, amit kérünk tőled.” ³⁶Ő pedig így szólt hozzájuk: „Mi a kívánságotok, hogy megtegyem nektek?” ³⁷Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy üljünk egyikünk a jobbod, másikunk a balod felől a te dicsőségedben.” ³⁸Yeshuá így szólt hozzájuk: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én iszom, és Bemerítkezni a Bemerítéssel, amellyel én Bemerítkezem?” ³⁹Ők pedig így szóltak hozzá: „Meg tudjuk.” Yeshuá pedig ezt mondta nekik: „A poharat, amelyet én iszom, kiisszátok, és a Bemerítéssel, amellyel én Bemerítkezem, Bemerítkeztek, ⁴⁰de hogy üljetek jobbom vagy balom felől, az nincs az én kezemben megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.” ⁴¹És amikor a tíz ezt meghallotta, haragra gyúlt Yá’ákovra és Yochánánra. ⁴²De Yeshuá odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy akiket kiválasztottak, hogy a Goyim fölött uralkodjanak, úgy uralkodnak rajtuk, mint fejedelmek a rabszolgáikon, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. ⁴³De nem így lesz közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni köztetek, az legyen szolgátok; ⁴⁴és aki közületek fejjé akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert Ben HáÁdám sem azért jött, hogy mások neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

⁴⁶És Yerichoba érkeztek, és amikor kifelé ment a városból, Tálmidimaival és nagy néptömeggel együtt, íme, Bár-Timáy, a Timáy fia, egy vak, aki adományokat kéregetett, ült az út mellett. ⁴⁷És amikor meghallotta, hogy a názereti Yeshuá megy ott, kiáltozni kezdett és mondta: „Könyörülj rajtam, Yeshuá, Dávid Fia!” ⁴⁸És sokan ráförmedtek, hogy hallgattassák el, ő pedig még nagyobb erővel kiáltott, mondván: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹És Yeshuá megállt, és így szólt: „Hívjátok őt!” És odahívták a vakot, mondván neki: „Légy erős! Kelj fel! Íme, ő hív téged!” ⁵⁰Ő pedig ledobta magáról a ruháját, és felkelt, és odament Yeshuá elé. ⁵¹És Yeshuá felelt és így szólt hozzá: „Mit kívánsz, hogy megtegyek neked?” A vak pedig ezt mondta: „Ráboni, hogy visszaadassék nekem szemeim világa.” ⁵²És Yeshuá így szólt hozzá: „Menj, a hited megtartott téged.” És szemeinek világa visszatért hozzá egy pillanat alatt, és követte őt az úton.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Bár-Timáy (בַּרְטִימַי – 𐤁𐤓𐤈𐤉𐤌𐤉) – Timáj fia (arámi) • Bemerítés (טְבִילָה – 𐤈𐤁𐤉𐤋𐤄) – Teviláh: Bemerítés/alámerítés [keresztség] • Bemerítkez (טָבַל – 𐤈𐤁𐤋) – Távál: Bemerítkezik/Bemerül/vízbe merül • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Dávid (דָּוִד- 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goyim (גּוֹיִם – 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ráboni (רִבּוֹנִי – 𐤓𐤁𐤅𐤍𐤉) – Uram/Mesterem (arámi) • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Timáy (טִימַי – 𐤈𐤉𐤌𐤉) – tisztelt • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János • Zebád’Yáh (זְבַדְיָה – 𐤆𐤁𐤃𐤉𐤄) – ajándékom