[HU] Márkosz 9

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És mondta nékik: „Ámen, mondom nektek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják kijönni Elohim Királyságát hatalommal.”

²Hat nap múlva Yeshuá maga mellé vette Kefát, Yá’ákovot és Yochánánt, és felvitte őket egy magas hegyre, csak őket külön, és elváltozott a szemük előtt. ³Ruhái tündököltek és fehérré lettek, nincs ruhamosó a földön, aki olyan fehérre tudna ruhákat mosni, mint azok. ⁴És íme, Eli’Yáhu és Mosheh jelentek meg nekik, amint beszélgettek Yeshuával. ⁵Kefá felelt és mondta Yeshuának: „Rábi, jó nekünk itt laknunk; csináljunk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak.” ⁶Mert nem tudta, mit szóljon, mert rettegés és félelem esett rájuk. ⁷És íme, felhő borult rájuk, és hang jött ki a felhőből, mondva: „Ez az én szeretett Fiam, rá hallgassatok!” ⁸És hirtelen körültekintettek, és nem láttak többé senkit, csak Yeshuát egyedül velük.

⁹És lett, amint lejöttek a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amíg fel nem támad Ben HáÁdám a halottak közül. ¹⁰Ők pedig megőrizték a beszédet a szívükben, és tanakodtak maguk között, mi az a feltámadás a halottak közül. ¹¹És megkérdezték őt, mondva: „Miért mondják az Szofrim, hogy Eli’Yáhunak előbb kell eljönnie?” ¹²Ő pedig mondta nekik: „Eli’Yáhu valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. És amint meg van írva Ben HáÁdámról, úgy ő is arra rendeltetett, hogy meggyötörtessék és összezúzassék és kivágattassék az élők földjéből. ¹³De mondom nektek, hogy Eli’Yáhu már el is jött, és úgy tettek vele, ahogyan akaratuk volt, ahogy meg van írva róla.”

¹⁴És lett, amint a többi tanítvány közelébe értek, sok népet láttak körülöttük, és Szofrimot, akik vitatkoztak velük. ¹⁵És az egész nép, amint meglátta őt, megdöbbent és elálmélkodott, és odafutottak és Shálomot kívántak neki. ¹⁶Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷És felelt neki egy a népből: „Rábi, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van, mely rettegéssel gyötri; ¹⁸és amikor megragadja, leteperi őt, és csorgatja a nyálát, és csikorgatja a fogait, amíg elszárad az ereje. És szóltam Tálmidimaidnak, hogy űzzék ki, de nem bírták.” ¹⁹Ő pedig felelt és mondta nekik: „Ó, hűtlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak titeket? Hozzátok őt elém ide!” ²⁰És elé hozták őt; és amint meglátta őt a szellem, megragadta őt, ragadván és tépve, és a földre esett és fetrengett a nyálában. ²¹És megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy ez hozzátapadt?” Ő pedig mondta: „Ifjúsága napjaitól. ²²És sokszor vetette tűzbe és vizekbe, hogy elpusztítsa; de ha kezed Elohimnak hatalmában áll valamit tenni, könyörülj meg rajtunk és segíts nekünk!” ²³És mondta neki Yeshuá: „Ha kezed Elohimnak hatalmában áll a hitre — annak, aki hisz, minden dolog meglesz.”

²⁴És felkiáltott a gyermek apja, és mondta könnyek között: „Íme, hiszek, uram; segíts a hithiányosnak, olyannak, mint én!” ²⁵És látta Yeshuá, hogy a sokaság egyre gyűl és sokasodik, és ráförmedt a tisztátalan szellemre, mondva: „Te néma és süket szellem, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé, bemenvén!” ²⁶És felkiáltott, és megtépte lelkét haragjában, és kiment; a fiú pedig olyan maradt, mint a halott, úgyhogy sokan mondták: kimúlt. ²⁷Yeshuá pedig megfogta a kezét, és felemelte őt, és felkelt. ²⁸És lett, amint hazaért, megkérdezték őt Tálmidimai, ők maguk vele lévén: „Mi miért nem bírtuk kiűzni?” ²⁹És mondta nekik: „Az ilyen fajta rossz szellem semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjttel.”

³⁰És elmentek onnan, és átkeltek Gálilon, és nem akarta, hogy ott bárki megtudja. ³¹Mert idejét Tálmidimai oktatásának szentelte, és arra, hogy eléjük tárja, miként adatik Ben HáÁdám emberek kezébe, akik megölik őt, és miután megöletett, a harmadik napon feltámad és él. ³²Ők pedig nem értették a beszédét, és féltek őt megkérdezni.

³³És megérkeztek Kfár-Náchumba; és amikor a házban volt, megkérdezte őket: „Miféle perlekedés és beszéd volt köztetek az úton?” ³⁴De nem feleltek semmit, mert azon vitáztak egymás közt az úton, hogy ki a legnagyobb közöttük. ³⁵És leült, és odahívta a tizenkettőt, és mondta nekik: „Aki első akar lenni, legyen mindenki között utolsó és mindenki szolgája.” ³⁶És vett egy gyermeket, és közéjük állította, és miután átölelte, mondta nekik: ³⁷„Aki egyet befogad az ilyen gyermekek közül az én Nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem annak arcát, aki engem küldött.”

³⁸És mondta neki Yochánán: „Rábi, láttunk egy embert, aki rossz szellemeket űz ki a te Nevedben, és eltiltottuk őt a cselekedetétől, mert nem követett minket.” ³⁹És mondta Yeshuá: „Ne tiltsátok el őt, mert nincsen senki, aki csodákat tesz az én Nevemben, és aztán visszafordulna, hogy rosszat szóljon ellenem. ⁴⁰Mert az az ember, aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

⁴¹És mindenki, aki egy pohár vizeket ad nektek inni az én Nevemben azért, mert a Máshiáchéi vagytok — Ámen, mondom nektek, nem vész el a jutalma. ⁴²És mindenki, aki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

⁴³És ha a kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka kézzel bemenni az életekre, mint hogy két kezed legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely örökké ég, ⁴⁴ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. ⁴⁵És ha a lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked csonka lábbal bemenni az életekre, mint hogy két lábad legyen, és a Gei-Hinomba menj, a tűzbe, mely nem alszik el, ⁴⁶ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el. ⁴⁷És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt; jobb neked egy szemmel bemenni Elohim Királyságába, mint hogy két szemed legyen, és a Gei-Hinomba vettessél, ⁴⁸ahol férgük nem hal meg, és tüzük nem alszik el.

⁴⁹Mert minden ember tűzzel sózatik meg, mint ahogy minden áldozat sóval sózatik meg. ⁵⁰Jó a só; de ha a só íze elszáll, mivel adjátok meg az ízét? Tartsátok meg a sót magatok között, és a Shálomot ember és testvére között.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gei-Hinom (גֵּיהִנֹּם – 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם – 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Petrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (Görög) – Péter • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Márkosz 8

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Lőn azokban a napokban, hogy ismét nagy sokaság gyűlt össze hozzá, és nem volt náluk semmi étel, hogy betöltsék lelküket; ekkor Yeshuá magához hívta Tálmidimait, és így szólt hozzájuk: ²„Tele vagyok irgalommal a nép iránt, mert már három napja állnak velem, és nincs mit enniük; ³és ha éhesen bocsátom el őket házaikhoz, elalélnak az úton, mert van köztük, aki messziről jött.” ⁴Tálmidimai így feleltek neki: „Honnan szerezhetné valakinek a keze itt a pusztában, hogy ezeket kenyérrel jóllakassa?” ⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét.” ⁶Ekkor megparancsolta a nép sokaságának, hogy üljenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, áldást mondott, megtörte, és Tálmidimainak adta, hogy tegyék eléjük; ők pedig a nép sokasága elé tették. ⁷És volt náluk néhány kis haluk is, amelyek fölött áldást mondott, és szólt, hogy tegyék eléjük ezeket is. ⁸Ettek és jóllaktak, azután fölszedték a megmaradt darabokat, hét kosárral, ⁹Ők pedig mintegy négyezer férfi voltak, és azután elbocsátotta a népet. ¹⁰Akkor hajóba szállt Tálmidimaival együtt, és elment Dálmánutá vidékére.

¹¹Kijöttek a Perushim, és vitatkozni kezdtek vele, és hogy kísértsék őt, jelt kértek tőle az Egekből. ¹²Yeshuá felsóhajtott lelkének keserűségében, és így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Ámen, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” ¹³Ezzel otthagyta őket, és visszatérve ismét átkelt a hajóval a tenger túlsó partjára.

¹⁴De elfelejtettek úti élelmet venni magukkal, és nem volt náluk a hajóban, csak egyetlen kerek kenyér. ¹⁵És Yeshuá óvta őket, és így szólt: „Lássátok, óvakodjatok a Perushim kovászától és a Hordosz kovászától!” ¹⁶Erre tanakodni kezdtek egymással, mondván: „Azért, mert nincs nálunk kenyér.” ¹⁷Amikor ezt Yeshuá megtudta, így szólt hozzájuk: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? Hát nem értitek és nem fogjátok föl, és ennyire nehéz a szívetek? ¹⁸Van szemetek, és mégsem láttok, és van fületek, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? ¹⁹Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból? Így feleltek neki: „Tizenkettőt.” ²⁰„És a hét kenyérből a négyezernek, hány darabokkal teli kosarat vittetek el azokból?” Ezt mondták neki: „Hetet.” ²¹Erre így szólt hozzájuk: „Hogyhogy még mindig nem fogjátok föl?”

²²Megérkeztek Beit-Tzáydáhba, és egy vak embert vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg őt. ²³Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a városon kívülre, azután köpött a szemeibe, rátette kezeit, és megkérdezte tőle, lát-e valamit. ²⁴És fölemelte szemeit, és így szólt: „Látok embereket, mert úgy látom őket, mint járkáló fákat.” ²⁵Akkor ismét rátette kezeit a szemeire, és megnyitotta azokat; ekkor meggyógyult, és tisztán látott mindent. ²⁶És hazaküldte őt, mondván: „Be ne menj a városba, és senkinek se mondj el semmit a városban!”

²⁷Yeshuá pedig kiment onnan Tálmidimaival együtt Keiszárijá Filipi falvaiba; útközben megkérdezte Tálmidimait, mondván: „Mit mondanak rólam az emberek: ki vagyok én?” ²⁸Ők feleltek, és ezt mondták: „Bemerítő Yochánánnak, mások Eli’Yáhunak, ismét mások pedig egynek a Nevi’im közül.” ²⁹Akkor megkérdezte őket, mondván: „Hát ti mit mondotok rólam: ki vagyok én?” Kefá felelt, és így szólt neki: „Te vagy a Máshiách.” ³⁰Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne mondják el őfelőle. ³¹Akkor tanítani kezdte őket, mondván, hogy sok fájdalom vár Ben HáÁdámra, és a vének, a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de három nap végén feláll. ³²Ezt a dolgot pedig világosan és jól megmondta. Erre Kefá magához vonta őt, és dorgálni kezdte szavakkal; ³³de ő ide-oda fordult, Tálmidimaira tekintett, és megdorgálta Kefát, mondván: „Távozz Arcaim elől, Szátán, mert nem fogod fel azt, ami Elohimé, hanem azt, ami az Ádámé.”

³⁴Ekkor magához hívta a népet és Tálmidimait, és így szólt hozzájuk: „Aki utánam akar jönni, vesse el lelkét magától, vegye fel keresztjét, és jöjjön utánam. ³⁵Mert aki meg akarja menteni lelkét, az kivágatik tőle, aki pedig kivágja lelkét énértem és az Örömhírért, megtalálja azt. ³⁶Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész Földet, lelke pedig kivágatik tőle? ³⁷Vagy mit adhat az ember lelkének váltságául? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e hűtlen és vétkező nemzedékben, azt Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében az ő Málákhim HáKedoshimával.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָה – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – Vadászat/Halászat Háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Bemerítő (מַטְבִּיל – 𐤌𐤈𐤁𐤋) – Mátbil: Bemerítő/Bemerítő személy [Yochánán] • Ben HáÁdám (בֶּןהָאָדָם – 𐤁𐤍𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dálmánutá (דַּלְמָנוּתָה – ) – helynév, azonosítása bizonytalan • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Kedoshim (קְדוֹשִׁים – 𐤒𐤃𐤅𐤔𐤉𐤌) – Szentek/Elkülönítettek – akik elkülönítették magukat Elohimnak • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Keiszárijá Filipi (קֵיסָרִיָּהפִילִיפִּי) – Filipi Cézáreája • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János

[HU] Márkosz 7

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Köréje gyűltek a Perushim és néhány Szofrim, akik Yerusháláyimból jöttek, ²és látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kezekkel eszik kenyeret, mert nem mosakodtak meg, és megfeddték őket. ³Mert a Perushim és minden Yáhu’dim nem eszik kenyeret, hacsak meg nem mosták kezeiket a csuklóig, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, ⁴és amikor a piacról jönnek, nem esznek mosakodás nélkül; és még sok mást vettek át, amit megtartanak, mint a poharak, korsók, mosdótálak és fekhelyek Bemerítését. ⁵És megkérdezték őt a Perushim és a Szofrim, mondván: „Miért nem tartják meg Tálmidimaid a vének hagyományát, hanem mosatlan kezekkel esznek kenyeret?” ⁶Ő pedig ezt mondta nekik: „Képmutató-szívűek, helyesen prófétált rólatok Yeshá’Yáhu, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztelt engem, de szíve eltávolodott tőlem. ⁷És hiábavaló az irántam való félelmük, emberek parancsolatait tanítva. ⁸Mert Elohim parancsolatait elhagytátok, és megtartjátok az emberek hagyományát: korsók és poharak Bemerítését, és sok ehhez hasonlót tesztek.” ⁹És ezt mondta nekik: „Jól megvetitek Elohim parancsolatait, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. ¹⁰Mert Mosheh azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat; és aki átkozza atyját vagy anyját, halállal haljon meg. ¹¹Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán mindaz a haszon, amit belőlem kaphatnál — íme, ez fogadalom; ¹²akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen atyjáért vagy anyjáért; ¹³és így érvénytelenné teszitek Elohim Igéjét a ti hagyományotokkal, amelyet átadtok; és sok ehhez hasonlót tesztek.”

¹⁴És ismét odahívta a népet, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám mindnyájan, és legyetek értelmesek: ¹⁵Nincs semmi, ami az emberbe kívülről bemegy, ami tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön belőle, az teszi tisztátalanná az embert. ¹⁶Akinek füle van a hallásra, hallja!”

¹⁷És amikor a nép közül a házba tért, megkérdezték őt Tálmidimai a példázatáról. ¹⁸És ezt mondta nekik: „Hát ti is még értelem nélkül vagytok? Nem értitek-e, hogy mindaz, ami kívülről bemegy az emberbe, nem teheti tisztátalanná, ¹⁹mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és onnan kimegy az árnyékszékbe, amely minden eledelt megtisztít?” ²⁰És ezt mondta: „Bizony, ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná. ²¹Mert az emberből, a szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok hajlamai, paráznaságok, lopás ²²és gyilkosság, házasságtörések, nyereségvágy és gonoszság, csalás és kicsapongás, irigy szem, káromlások, gőg és galádság. ²³Mindezek a gonoszságok belülről, az emberből jönnek elő, és teszik őt tisztátalanná.”

²⁴És felkelt, és onnan elment Tzor és Tzidon határára. Bement az egyik házba, és nem akarta, hogy bárki megtudja; de nem maradhatott rejtve. ²⁵Mert egy asszony, akinek a leányát tisztátalan szellem zaklatta, hallott felőle, és sietve eljött, és lábaihoz borult. ²⁶Az asszony pedig Yáváni volt, származása Áram-Tzor; és kérte őt, hogy űzze ki a gonosz szellemet leánya belsejéből. ²⁷És ezt mondta neki Yeshuá: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és odavetni a kutyák elé.” ²⁸Az pedig felelt, és ezt mondta neki: „Úgy van, Ádoni, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” ²⁹És ezt mondta neki: „Mivel így szóltál, menj utadra: kiment leányodból a gonosz szellem.” ³⁰És hazatért, és úgy találta, hogy leánya ágyán fekszik, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle.

³¹És elfordult, és kiment Tzor határából Tzidon felé, és a Gálil–tengerhez ment, a Dekapolisz határa közepén át. ³²És egy süket és néma embert vittek hozzá, és kérlelték, hogy tegye rá kezét. ³³És a nép közül félrevitte őt egymagában, ujjait fülei be tette, köpött, és megérintette nyelvét; ³⁴és felemelte szemeit a magasba, sóhajtott, és ezt mondta neki: „Ipátách„, ami azt jelenti: Nyílj meg! ³⁵És megnyíltak fülei, és nyelvének bilincsei elszakadtak, és tiszta beszéddel szólt. ³⁶És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de minél inkább parancsolta nekik, annál inkább hirdették. ³⁷És szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek hallást ad, és a némáknak beszédet.”

Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Bemerítés (טְבִילָה – 𐤈𐤁𐤉𐤋𐤄) – Teviláh: Bemerítés/alámerítés [keresztség] • Dekapolisz (דֶּכַּפֹלִיס – 𐤃𐤊𐤐𐤋𐤉𐤎) – Tízváros (Görög) • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Ipátách (אִפַּתַּח – 𐤀𐤐𐤕𐤇) – Nyílj meg! (arámi) • Korbán (קׇרְבָּן – 𐤒𐤓𐤁𐤍) – Áldozat/Közeledés • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר – 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz) • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – Zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yáváni (יְוָנִי – 𐤉𐤅𐤍𐤉) – Görög • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yáhuwáh szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Márkosz 6

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹Kiment onnan, és megérkezett szülőföldjére, és Tálmidimai követték őt. ²És lett a Shábát napján, tanítani kezdett a Beit-Kneszetben, és sokan hallották, és álmélkodtak, mondván: „Honnan van ennek mindez, micsoda bölcsesség adatott neki, és hogyan tesznek kezei ilyen csodákat? ³Nemde ez az ács, Miryám fia, és Yá’ákov, Yoszef, Yáhu’Dáh és Shim’on testvére? És nincsenek-e lánytestvérei is mind itt nálunk?” Mert botránykővé lett nekik. ⁴És mondta nekik Yeshuá: „Nincs próféta dicsőség nélkül, csakis szülőföldjén, rokonsága körében és saját házában.” ⁵És nem tudott ott csodákat tenni, néhány beteget kivéve, akikre rátette kezeit, és meggyógyította őket. ⁶És döbbenet fogta el hitük hiánya miatt.

És elment, és körüljárta a falvakat tanítva. ⁷És szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettesével-kettesével, és erőt adott kezükbe a tisztátalanság szellemei fölött; ⁸és megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek eleséget az útjukra, egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az erszényben; ⁹hanem hogy sarut húzzanak lábaikra, de váltás ruhákat ne öltsenek magukra. ¹⁰És mondta nekik: „Ha betértek egy házba az egyik helységben, abban a házban maradjatok, amíg tovább nem mentek onnan. ¹¹És minden hely, amely nem fogad be titeket a házba, és nem hallgat szavaitokra, menjetek ki onnan, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük. Ámen, azt mondom nektek, Sz’domnak és Amorának könnyebb lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.” ¹²És kimentek, és kiáltottak a néphez, hogy térjenek meg; ¹³és sok gonosz szellemet űztek ki, és sok beteget kentek meg olajjal, és meggyógyították őket.

¹⁴És hallott Hordosz király Yeshuáról, mert ismertté lett a neve az országban, és azt mondta, hogy a Bemerítő Yochánán támadt fel a halottak közül, azért lett erőssé keze csodákat tenni. ¹⁵És voltak, akik azt mondták, hogy ő Eli’Yáhu, és mások azt mondták, hogy próféta ő, vagy mint a Nevi’im egyike. ¹⁶És Hordosz hallotta, és mondta: „Ez az a Yochánán, akinek elvettem a fejét fölülről; ő támadt fel a halottak közül.” ¹⁷Ő, Hordosz, küldött, és megfogatta Yochánánt, és megkötöztette őt a börtön házában, Yochánán ^18,19Horodiász miatt, testvérének, Filiposznak a felesége miatt, akit feleségül vett magának. Mert Yochánán azt mondta Hordosznak: „Nem törvény szerint való elvenni testvéred feleségét magadnak feleségül.” És Horodiász gyűlölettel gyűlölte őt, és meg akarta öletni, de nem tudott vele bírni. ²⁰Mert Hordosz félt Yochánántól, mivelhogy tudta róla, hogy igaz és szent ember ő, és oltalmazta őt, és sok mindent tett szava szerint, és kívánta őt hallgatni. ²¹És lett a nap, amely Hordosz születésének napja volt, és lakomát csinált nagyjainak, ezredei vezéreinek és Gálil főembereinek. ²²És bement Horodiász leánya, és táncot lejtett ott körtáncban, és jónak tetszett Hordosz szemeiben és a vele ülők szemeiben, és mondta a király a leánynak: „Kérj tőlem, és megadom neked minden kérésedet.” ²³És megesküdött neki, mondván: „Mindent, amit kérsz tőlem, akár a királyság feléig, megteszek neked.” ²⁴És kiment, és mondta anyjának: „Mit kérjek?” És az felelt, mondván: „A Bemerítő Yochánán fejét.” ²⁵És sietett, és visszatért a királyhoz, és mondta: „Az a kérésem, hogy add nekem most egy tálon a Bemerítő Yochánán fejét.” ²⁶És a király Igen-Igen elszomorodott, ám az eskü és a vele ülők miatt nem akarta visszautasítani arcait. ²⁷És sietett a király, és küldött egyet a hóhérok közül, és megparancsolta neki, hogy hozza el Yochánán fejét; és elment, és levágta fejét a börtön házában, ²⁸és elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak, és a leány odaadta azt anyjának. ²⁹És hallották Tálmidimai, és eljöttek, és felemelték a holttestét, és sírba temették őt.

³⁰És összegyűltek a Shlichim Yeshuához, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek, és amit tanítottak. ³¹És mondta nekik: „Jöjjetek, és menjünk egy puszta helyre, és pihenjetek meg ott egy keveset.” Mert sokan voltak a jövők és a menők, úgyhogy nem találtak időt kenyeret enni. ³²És elmentek a hajóban egyedül egy puszta helyre.

³³Amikor látta a néptömeg őket menni, sokan felismerték őt közülük, és futottak a száraz föld útján minden városból, és megelőzték őt, hogy odaérjenek hozzá. ³⁴És kiment Yeshuá, és látott nagy néptömeget, és könyörületei felgerjedtek irántuk, mert olyanok voltak, mint a juhok, amelyeknek nincs pásztoruk, és kezdte őket sokféle dologra tanítani. ³⁵És lett, amikor a nap lehanyatlott, odajöttek hozzá Tálmidimai, és mondták: „Puszta ez a hely, és a nap Igen lehanyatlott. ³⁶Bocsásd el őket Arcaid elől, hogy menjenek a városokba és a környező falvakba, hogy kenyeret vegyenek maguknak, mert nincs nekik mit enniük.” ³⁷És felelt, és mondta nekik: „Adjatok ti nekik enni.” És mondták neki: „Talán menjünk, és vegyünk nekik kétszáz dinárért kenyeret, és adjunk nekik?” ³⁸És mondta nekik: „Hány kerek kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg.” És megnézték, és mondták: „Öt kenyér és két hal.” ³⁹És megparancsolta nekik, hogy ültessék le mind a zöld fűre csapatonként-csapatonként. ⁴⁰És leültek sorban sor mellé, százanként-százanként és ötvenenként-ötvenenként. ⁴¹És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és áldást mondott, és megtörte a kenyeret, és adta Tálmidimainak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is szétosztotta mind nekik. ^42,43És ettek mindnyájan, és jóllaktak; és felszedtek tizenkét kosarat, telve a maradék kenyérdarabokból és a halakból. ⁴⁴És akik ettek abból a kenyérből, mintegy ötezer férfi voltak.

⁴⁵Akkor erőssé tette szavát Tálmidimaihoz, hogy szálljanak le a hajóba, és menjenek át előtte a tenger túlsó partjára Beit-Tzáydáh felé, amíg ő elbocsátja a népet. ^46,47És miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. És a hajó a tenger szívébe ért, miután beesteledett, és ő egyedül maradt a száraz földön. ⁴⁸És látta őket evezni a hajóban nagy szorongatásban, mert a vihar ment és tombolt arcaikkal szemben, és odament hozzájuk még éjszaka, a negyedik őrváltás idején, a tenger színén lépdelve, és el akart haladni mellettük. ⁴⁹És ők meglátták őt a tenger színén lépdelni, és azt gondolták, hogy szellem-látomás az, és felkiáltottak. ⁵⁰Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek; és sietett szólni a szívükhöz, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

⁵¹És leszállt hozzájuk a hajó belsejébe, és a szél lecsendesedett, és ők Igen-Igen álmélkodtak szívük álmélkodásával. ⁵²Mert a kenyerek dolgában sem okosodtak meg eddig, mert nehéz volt a szívük. ^53,54És átkeltek, és megérkeztek Gineszár földjére, és közeledtek a parthoz. És még föl sem értek a hajóból, a hely emberei azon nyomban felismerték őt. ⁵⁵És befutották az egész környéket, és kezdték a betegeket fekvőhelyükön oda hordani, ahol hallották, hogy ő van. ⁵⁶És minden helyen, ahova csak bement, falvakba vagy városokba és környékükre, kitették a betegeket az utcákra, és könyörögtek hozzá, hogy engedje őket megérinteni ruhája szárnyát; és lett, mindenki, aki megérintette őt, meggyógyult.

Szójegyzék: Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָא – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – halászok háza – Betsaida • Bemerítő (מַטְבִּיל – 𐤌𐤈𐤁𐤋) – Mátbil: Bemerítő/Bemerítő személy [Yochánán] • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Filiposz (פִילִיפּוֹס – 𐤐𐤉𐤋𐤉𐤐𐤅𐤎) – lókedvelő (Görög) • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gineszár (גִּנֵּיסַר – 𐤂𐤍𐤉𐤎𐤓) – Genezáret – tó és part Gálil-ban • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Horodiász (הוֹרוֹדִיָס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤉𐤎) – Heródiász: Heródes-lány • Horodiyá (הוֹרוֹדְיָה – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤉𐤄) – Heródes-leszármazott; Josephus szerint Shlomit anyja • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia [köve: a Pitdáh] • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Követek [Apostolok] • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia [köve: a Nofekh] • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes [János] • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon – Yá’ákov fia [köve: Shohám]

[HU] Márkosz 5

Szerző: Sipos Richard | ápr 20, 2026

¹És megérkeztek a tenger túlsó partjára, a Gerázi’im lakóhelyének helyére. ²Amikor kiszállt a hajóból, íme egy ember jött ki elébe a sírboltok közül, akit egy tisztátalan szellem gyötört, ³akinek lakása a sírboltok között volt, és többé senki sem tudta megkötözni, még lánccal sem. ⁴Mert sokszor megkötözték bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a bilincseket és összetörte a láncokat, és nem volt erő egyetlen ember kezében sem, hogy megfékezze. ⁵És mindig, éjjel és nappal, a sírboltok és a hegyek között kiáltozott, és kövekkel tépte Nefeshét. ⁶És amikor távolról meglátta Yeshuát, odafutott és leborult előtte, ⁷és nagy hangon felkiáltott, és mondta: „Mi közöm hozzád, Yeshuá, Ben–El Elyon? Íme, Elohimra esketlek téged, ne gyötörj engem!” ⁸Mert ő ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan szellem, ebből az emberből!” ⁹És megkérdezte tőle, mondván: „Mi a neved?” És az így felelt: „Máchánáyim [Két Tábor] a Nevem, mert sokan vagyunk.” ¹⁰És nagyon kérlelte őt, hogy ne küldje el őket azon a vidéken kívülre. ¹¹Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegy oldala felől legelt. ¹²És könyörögtek neki, mondván: „Küldj el minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” ¹³És megengedte nekik Yeshuá, és ezek a tisztátalan szellemek kijöttek, és bementek a disznókba; és az egész nyáj lerohant a meredeken a tengerbe, és mindnyájan, mintegy kétezren, belefulladtak a tengerbe. ¹⁴A disznók pásztorai pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a mezőre, és kijöttek a hely lakói, hogy lássák, mi történt. ¹⁵És odamentek Yeshuához, és meglátták az embert, a shedim [démonok] lakhelyének birtokosát, Máchánáyim birtokosát, amint felöltözve ül, és elméje józan, és megfélemedtek. ¹⁶És akik saját szemükkel látták a dolgot, elbeszélték nekik, mi történt a shedim lakhelyének birtokosával és a disznónyájjal. ¹⁷És kezdték kérlelni őt, hogy menjen el a határukból. ¹⁸És amikor leszállt a hajóhoz, a shedim lakhelyének birtokosa esedezett hozzá, hogy mellette lehessen. ¹⁹De Yeshuá nem engedte meg neki, hanem ezt mondta neki: „Térj vissza házadhoz és szülőföldedhez, és add hírül nekik, mily nagy dolgot tett veled Yáhuwáh, és mily sokak az ő irgalmai irántad.” ²⁰És elment, és kezdte hirdetni a Dekápoliszban, mit tett vele Yeshuá, és mindnyájan csodálkoztak.

²¹És Yeshuá visszatért, és átkelt a hajón a tenger túlsó partjára, és nagy sokaság gyűlt köré, és ő a tenger partján állt. ²²És íme, eljött hozzá a Beit-Kneszet elöljárói közül egy, név szerint Yáir, és amikor meglátta őt, lába elé borult a földre, ²³és nagyon esedezett hozzá, mondván: „Kislányom, a leányka a halál kapuihoz ért; jöjj hát, és tedd kezeidet rá, hogy meggyógyuljon és életben maradjon betegségéből.” ²⁴És elment vele, és nagy sokaság ment utána, és szorongatták őt. ²⁵És volt ott egy asszony, vérfolyásos, akinek vérfolyásának napjai tizenkét éven át tartottak, ²⁶és sok fájdalmat viselt el különféle orvosok keze alatt, és mindenét, amije volt, elköltötte haszon nélkül, mert betegsége egyre súlyosbodott. ²⁷Amikor hallott Yeshuá híréről, eljött a sokaság közé hátulról, és megérintette ruhájának szárnyát, ²⁸mert ezt mondta szívében: „Ha csak megérintem is ruháit, megszabadulok.” ²⁹És azonnal kiszáradt vérének forrása, és megérezte testében, hogy meggyógyult a csapásból. ³⁰És Yeshuá azonnal megismerte Nefeshében, hogy erő áradt ki belőle, és megfordult a sokaság között, és mondta: „Ki érintette meg ruháimat?” ³¹És mondták neki Tálmidimai: „Íme látod, hogy a sokaság szorongat téged körös-körül, és te azt kérded: ki érintette meg ruháimat?” ³²És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt tette. ³³Az asszony pedig félt és remegett, mert tudta, mi történt vele, és eljött, és leborult előtte a földre, és megmondta neki az igazságot. ³⁴És mondta neki: „Leányom, a te hited megszabadított téged; menj el Shálommal, és éljen Nefeshed betegségeidből.”

³⁵Még beszélt, amikor a Beit-Kneszet elöljárójának házából emberek jöttek, és mondták: „Leányod meghalt; miért fárasztod még a Rábit?” ³⁶Amikor Yeshuá meghallotta az elhangzott szót, mondta a Beit-Kneszet elöljárójának: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Kefának, Yá’ákovnak és Yochánánnak, Yá’ákov testvérének. ³⁸És megérkeztek a Beit-Kneszet elöljárójának házába, és látta a zűrzavart, a sírókat és a sok jajgatót. ³⁹És bement, és mondta nekik: „Miért zajongtok és miért sírtok? A leányka nem halt meg, hanem alszik.” ⁴⁰És kinevették őt, de ő kiküldte mindnyájukat a házból, és maga mellé vette a leány apját és anyját és azokat, akik vele voltak, és bement a szobába, ahol a leány volt. ⁴¹És megfogta a leány kezét, és mondta neki: „Tályetá kumi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj fel!” ⁴²És a leányka azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt; és csodálkoztak csodálkozással csodálva. ⁴³És erősen megparancsolta nekik és intette őket, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

Szójegyzék: Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Dekápolisz (דֶּכַּפּוֹלִיס – 𐤃𐤊𐤐𐤅𐤋𐤉𐤎) – Tízváros • El Elyon (אֵל עֶלְיוֹן – 𐤀𐤋 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – A Magasságos Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gerázi’im (גֵרַזִיִּים – 𐤂𐤓𐤆𐤉𐤉𐤌) – gerázi (gerasénus) népcsoport a Galileai-tó keleti partján • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Máchánáyim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor – város Gád területén • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • shedim (שֵׁדִים – 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Tályetá kumi (טַלְיְתָא קוּמִי – 𐤈𐤋𐤉𐤕𐤀 𐤒𐤅𐤌𐤉) – Leányka, kelj fel ! [arámi] • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yáir (יָאִיר – 𐤉𐤀𐤉𐤓) – megvilágosít • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes [János]