[HU] Lukász 13

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a Gáliliekről, akiknek Pilátusz a vérüket az áldozataikkal elegyítette. ²Yeshuá felelt, és ezt mondta nekik: „Azt gondoljátok, hogy ezek a Gáliliek bűnösebbek voltak Gálil minden lakójánál, mivel ezt a büntetést viselték? ³Mondom nektek: nem! Hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. ⁴Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt a torony Shiloáchban, és meghaltak — azt gondoljátok, hogy vétkesebbek voltak Yerusháláyim minden lakójánál? ⁵Mondom nektek: nem! Hanem ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”

⁶És elmondta a példázatát, és így szólt: „Egy embernek volt egy fügefája, elültetve a szőlőjében, és kijött, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találtam. Vágd ki! Miért rontja a földemet? ⁸De az felelt, és ezt mondta neki: Ádoni, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és trágyát teszek köré. ⁹Talán terem gyümölcsöt a következő évben; ha pedig nem, akkor vágd ki.”

¹⁰És Shábát napján tanított az egyik Beit-Kneszetben. ¹¹És volt ott egy asszony, akinek a szelleme ellankadt, és elgyengült tizennyolc éve, és meggörnyedt, és nem volt, aki támogassa, és nem volt, aki felegyenesítse. ¹²Amikor Yeshuá meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” ¹³És rátette a kezeit, mire ő nyomban felegyenesedett teljes magasságában, és dicsőséget adott Elohimnak.

¹⁴De a Beit-Kneszet elöljárója megharagudott, mert Yeshuá Shábát napján gyógyított, és felelt, és így szólt a néphez: „Hat nap van, amelyen minden munkát el kell végezni; azokon jöjjetek, és gyógyíttassátok meg magatokat, ne pedig Shábát napján!” ¹⁵HáÁdon felelt, és ezt mondta neki: „Képmutatók! Vajon nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól Shábát napján, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? ¹⁶Ávráhámnak ezt a leányát pedig, akit megkötözött a Szátán tizennyolc éve, nem kell-e feloldani kötelékéből Shábát napján?” ¹⁷És amikor ezeket mondta, megszégyenültek mind, akik ellene támadtak, és örült az egész nép mindazokon a nagy dolgokon, amelyeket az ő keze véghezvitt.

¹⁸És így szólt: „Mihez hasonló Elohim Királysága, és mihez hasonlítsam? ¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig kisarjadt, és nagy fává lett, úgyhogy az Egek madarai fészket raktak az ágain.” ²⁰És ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Elohim Királyságát? ²¹Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg az egész tészta megkelt.”

²²És áthaladt városokon és falvakon, haladva és tanítva, Yerusháláyim felé tartva. ²³És megkérdezte tőle valaki, mondván: „Ádoni, vajon csak kevesen, számba vehetők menekülnek meg?” Ő pedig ezt mondta ²⁴nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek: sokan keresik majd, hogy bemenjenek, de nem tudnak. ²⁵Attól kezdve, hogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót, ti pedig kint álltok, és zörgettek az ajtón, mondván: Ádonénu, nyiss meg nekünk! De ő felel, és ezt mondja: Nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok. ²⁶Akkor kezditek mondani: Ettünk és ittunk előtted, és a tereinken tanítottál nekünk Toráht. ²⁷De ő felel: Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! ²⁸És akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ávráhámot, Yitzchákot és Yá’ákovot és minden prófétát Elohim Királyságában, magatokat pedig kívülre kivetve. ²⁹És napkeletről és napnyugatról, északról és a tenger felől jönnek, és asztalhoz telepednek velük Elohim Királyságában. ³⁰És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

³¹Abban az órában jöttek néhányan a Párushok közül, és ezt mondták neki: „Menj ki, és távozz innen, mert Hordosz az életedre tör.” ³²Erre ő ezt mondta nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, rossz szellemeket űzök ki, és betegeket gyógyítok ma és holnap, és a harmadik napon elérem a végemet. ³³Mindazonáltal menvén megyek ma és holnap és az utána következő napon, mert lehetetlen, hogy próféta elvesszen Yerusháláyimon kívül.

³⁴Yerusháláyim, Yerusháláyim, aki megölöd a Nevi’imet, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk gyűjti össze csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁵Íme, házatok pusztán marad nektek, romhalmazként. És bizony, mondom nektek: nem láttok engem többé, míg el nem jön, hogy ezt mondjátok: Áldott, aki jön Yáhuwáh nevében!”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Beit-Kneszet (בֵּיתכְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza/zsinagóga • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Párush (פָּרוּשׁ – 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Pilátusz (ôÄĚéěČčĺÉń – 𐤐𐤉𐤋𐤈𐤎) – Pontiusz Pilátusz; római helytartó, jelentés: dárdás • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shiloách (שִׁלֹחַ – 𐤔𐤋𐤇) – küldött/elküldött • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yitzchák (יִצְחָק- 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog

[HU] Lukász 12

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Eközben, ide-oda, a nép sokasága összegyűlt tízezrekre, úgyhogy egymást taposták, ő pedig elkezdett szólni Tálmidimaihoz, mondván: „Mindenekelőtt őrizkedjetek a Perushim kovászától, hiszen az a képmutatás. ²Nincs elrejtett dolog, amely fel ne fedetnék, és nincs eltitkolt, amely meg ne tudatnék. ³Ezért amit a sötétben mondtatok, a nap szeme előtt hallatszik majd, és ajkaitok suttogását, amit fülbe mondtatok a belső szobában, a háztetőkről kiáltják ki. ⁴Én pedig mondom nektek, szeretteim: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, akiknek azután nincs erejük, hogy többé ártsanak neki. ⁵De megmutatom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek keze elég nagy ahhoz, hogy a megöltet a Gei-Hinomba vesse; Ámen, mondom nektek, tőle féljetek.

⁶„Nemde öt verebet adnak el két fillérért, és egy sincs közülük elfeledve Elohim előtt? ⁷Nektek pedig még fejetek hajszálai is mind szám szerint meg vannak számlálva. Ne féljetek, értékesebbek vagytok ti sok verébnél!”

⁸„Én pedig, íme, kijelentem nektek: minden ember, aki vallást tesz rólam az emberek fiai előtt, arról a Ben HáÁdám is vallást tesz Elohim Málákhimjai előtt. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek fiai előtt, azt én is megtagadom Elohim Málákhimjai előtt. ¹⁰Minden ember, aki szót szól a Ben HáÁdám ellen, annak megbocsáttatik, de aki káromolja a Ruách HáKodesht, annak nem bocsáttatik meg.”

¹¹„És amikor a Beit-Kneszetekbe, a fejedelmek és a hatalmasok elé visznek titeket, ne rettenjetek meg, mondván: hogyan szóljunk vagy mit szóljunk, ¹²mert a Ruách HáKodesh kijelenti nektek abban az órában magában azt, amit szólnotok kell.”

¹³És szólt hozzá egy a nép közül: „Rábi, parancsold meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” ¹⁴De ő így felelt neki, mondván: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá fölöttetek?” ¹⁵És mondta nekik: „Lássátok, és őrizkedjetek minden zsarolásból való nyereségtől, mert nem a sok vagyonban van az ember élete.”

¹⁶És példázatot mondott nekik, mondván: „Egy gazdag ember volt, akinek földje bő gyümölcstermést hozott, ¹⁷és szólt szívében: Mit tegyek, mert nincs helyem, hová betakarítsam termésemet? ¹⁸És mondta: Ezt teszem: lerontom raktárházaimat, és nagyobbakat építek azoknál, és oda gyűjtöm be gabonámat és minden javamat. ¹⁹És így szólok Nefeshemhez: Nefeshem, van neked sok jó dolgod felhalmozva sok évre, nyugodj meg, egyél, igyál és vigadj! ²⁰De Elohim azt mondta neki: Bolond, ezen az éjjelen elkérik tőled Nefeshedet, és kié lesz az, amit készítettél? ²¹Így van az az ember, aki kincseket gyűjt magának, és nem gazdag Elohim felé.”

²²És szólt Tálmidimaihoz: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok Nefeshetekért, mit egyetek, sem testetekért, mit öltsetek magatokra, ²³mert a Nefesh értéke nagyobb az eledelnél, és a test értéke a ruháinál. ²⁴Figyeljétek a hollókat, amelyek nem vetnek és nem aratnak, és nincs nekik kamrájuk vagy csűrük, és Elohim mégis megadta nekik kenyerüket; mennyivel nagyobb a ti értéketek a szárnyas madaraknál! ²⁵És ki tud közületek hozzátenni termetéhez egyetlen arasznyit is aggodalma nyomán? ²⁶Ezért ha még egy csekély dolgot sem tudtok megtenni, mit használtok aggodalmaitokkal a többi dolog felől? ²⁷Tekintsetek a liliomokra, miként nőnek fel: nem fáradoznak és nem fonnak, és mondom nektek, hogy még Shlomoh sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ²⁸És ha a mező füvét, amely ma virul, és holnap a kemencébe vettetik, így öltözteti Elohim, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ²⁹Ti se keressétek tehát, mit egyetek és mit igyatok, és szívetek ne mozogjon ide-oda. ³⁰Mert mindezeket az országok pogányai keresik, a ti Ávotok pedig tudja, hogy ezek a ti szükségleteitek. ³¹De keressétek Elohim királyságát, és azok a dolgok ráadásul ajándékul adatnak nektek. ³²Ne félj, kicsiny nyáj, mert Ávotok kívánsága az, hogy nektek adja a királyságot!”

³³„Adjátok el, amitek van, és adjátok az Evyonimnak; készítsetek magatoknak erszényeket, amelyek el nem avulnak, és kincset az Egeklben, amely nem fogyatkozik meg soha; tolvaj nem közelít oda, és moly nem emészti meg. ³⁴Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”

³⁵„Álljatok fel, derekatok felövezve és lámpásaitok égve, ³⁶és legyetek olyan emberekhez hasonlók, akik uraikra várnak, mikor térnek vissza a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. ³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket uraik visszatértükkor virrasztva találnak őrhelyükön! Ámen, mondom nektek, hogy ő felövezi derekát, asztalához ülteti őket, odalép, és felszolgál nekik. ³⁸És ha a második őrváltáskor jön meg, vagy ha a harmadikkor, és így találja őket: boldogok azok a szolgák! ³⁹Ezt pedig vegyétek szívetekre: ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, őrhelyén állna, és nem engedné betörni házába. ⁴⁰Ezért ti is legyetek készek, mert a Ben HáÁdám olyan órában jön el, amelyet nem vesztek szívetekre.”

⁴¹És mondta Kefá: „Ádonáj, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?” ⁴²És mondtHáÁdonáj: „Ki tehát a hű és értelmes ember, akit ura háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja nekik élelmüket? ⁴³Boldog az a szolga, akit ura megérkezésekor így cselekedve talál! ⁴⁴Ámen, mondom nektek, hogy mindene fölé rendeli őt, amije van. ⁴⁵De ha az a szolga azt mondja szívében: Késik az én uram, hogy eljöjjön, és kezdi verni a szolgákat és a szolgálóleányokat, enni, inni és részegeskedni, ⁴⁶eljön annak a szolgának az ura olyan napon, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem ismer, és szétvagdalja őt, és az engedetlenekkel adja ki részét. ⁴⁷És az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és nem készülődik, és nem cselekszik akarata szerint, kemény verésekkel fenyíttetik meg; ⁴⁸az pedig, aki nem ismeri, és vétket követett el, verésre méltó dolgot, könnyű verésekkel fenyíttetik meg; mert minden embertől, akinek sok adatott, sok kéretik számon, és attól az embertől, akinek kezébe sok letétet helyeztek, többet kérnek vissza kezéből, túláradó mértékkel.”

⁴⁹„Én pedig azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mit kívánok még, ha az már lángol? ⁵⁰És Bemerítés is van rajtam, hogy Bemeríttessem abba, és mily szorongató ez nekem, míg végbe nem megy! ⁵¹Azt gondoljátok-e, hogy békét adni jöttem a földön? Mondom nektek: nem így, hanem inkább meghasonlást. ⁵²Mert ha öten lesznek egy házban, mostantól megosztva támadnak fel: három kettő ellen, és kettő három ellen. ⁵³Apa támad fia ellen, és fiú apja ellen, anya leánya ellen, és leány anyja ellen, anyós menye ellen, és meny anyósa ellen.”

⁵⁴És szólt a nép sokaságához is: „Amikor látjátok, hogy felhő száll fel nyugatról, sietve mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. ⁵⁵És amikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz. ⁵⁶Képmutatók, ti tudjátok megvizsgálni a Föld arcait és az Egek arcait, és hogyhogy nem tudjátok megvizsgálni ezt az időt is?”

⁵⁷„És miért nem hoztok elő értelmetekből magatoktól is igazságos ítéletet? ⁵⁸Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mész, erőlködj, hogy megszabadulj kezéből, még útközben, nehogy a bíró elé vigyen, és a bíró átadjon a poroszló kezébe, és a poroszló a börtön házába vessen téged. ⁵⁹És mondom neked: nem jössz fel onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért is.”

Szójegyzék: Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Bemerít (טָבַל – 𐤈𐤁𐤋) – Tával: Bemerít/bemárt/vízbe merít • Bemerítés (טְבִילָה – 𐤈𐤁𐤉𐤋𐤄) – Teviláh: Bemerítés/alámerítés [keresztség] • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyonim (אֶבְיֹונִים – 𐤀𐤁𐤉𐤅𐤍𐤉𐤌) – a nyomorgók, szükséget szenvedők • Föld (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Áretz/Eretz: Föld/Ország/Terület – teremtett élettér • Gei-Hinom (גֵּי הִנֹּם – 𐤂𐤉𐤄𐤍𐤌) – Hinom völgye: gyermekáldozati hely Yerusháláyim déli oldalán: Gyehenna/Pokol völgye • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Testetek (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár

[HU] Lukász 11

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Történt egyszer, hogy egy helyen imádkozott, és amikor befejezte imádságát, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Ádonénu, taníts minket imádkozni, ahogyan Yochanán is tanította a Tálmidimait.” ²Ő pedig ezt mondta nekik: „Így mondjátok imádságotokban: Ávinu, ki az Egekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod a földön, ahogyan megtörténik az Egekben. ³Add meg nekünk rendelt kenyerünket napról napra. ⁴És bocsásd meg nekünk vétkeinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik. És ne vigy minket kísértés kezébe, hanem szabadíts meg minket a rossztól.”

⁵Azután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá az éjszaka közepén, és így kiált hozzá: Kelj fel, barátom, kölcsönözz nekem, kérlek, három cipó kenyeret, ⁶mert úton járó barátaim érkeztek házamhoz, és nincs egy falat kenyerem sem, amit elébük tegyek; – ⁷és aki bent lakik a házban, így válaszol: Ne fáraszts engem, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt ágyamban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! ⁸Íme, mondom nektek: fel fog kelni, és megadja neki mindazt, amire szüksége van — nem azért, mert barátja, hanem mert kitartóan ostromolja, és nem hagyja abba.”

⁹„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. ¹¹Melyik apa az közületek, akinek a fia kenyeret kér tőle, és ő követ ad neki? És ha halat kér, hal helyett kígyót ad neki, ¹²vagy ha tojást kér, ő skorpiót ad neki? ¹³Ha tehát ti, gonosz létetekre, tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az Áv az Egekből az ő Ruách Kodeshét az őt keresőknek?”

¹⁴Történt egy napon, hogy egy rossz szellemet űzött ki egy néma emberből, és miután a rossz szellem kiment, megszólalt a néma. A nép pedig elcsodálkozott. ¹⁵De voltak közöttük, akik így szóltak: „Bá’ál-Zvuvnak, a shedim fejedelmének segítségével űzi ki a shedimet.” ¹⁶Mások pedig kísérteni akarták, és jelt követeltek tőle az Egekből. ¹⁷Ő azonban ismerte gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és háza önmagában dől össze, ház házra omlik. ¹⁸És ha a Szátán is meghasonlik önmagával, miképpen állhat fenn országa? Mert azt mondjátok, hogy én Bá’ál-Zvuv segítségével űzöm ki a shedimet. ¹⁹De ha én Bá’ál-Zvuv segítségével űzöm ki a shedimet, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. ²⁰De ha én Elohim ujjával űzöm ki a shedimet, akkor bizonyosan eljött hozzátok Elohim Királysága. ²¹Amikor az erős őrzi a maga palotáját, fegyvereivel rajta, biztonságban van a vagyona. ²²De ha nála erősebb tör rá, és legyőzi őt, elveszi tőle fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja zsákmányát. ²³Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.”

²⁴„Amikor a tisztátalanság szelleme kimegy az emberből, kiaszott földön bolyong, nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek hajlékomba, ahonnan kijöttem. ²⁵És amikor visszatér, kitisztítva és felékesítve találja. ²⁶Akkor elmegy, és maga mellé vesz még hét másik szellemet, magánál is gonoszabbakat, és bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz, mint az első.”

²⁷És történt, amikor ezeket a szavakat mondta, hogy a nép közül egy asszony felemelte hangját, és így szólt hozzá: „Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!” ²⁸Erre ő így felelt: „Sőt, boldogok, akik hallgatják Elohim beszédét, és megtartják azt.”

²⁹Amikor pedig nagy sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt keres, de nem adatik neki más jel, mint Yonáh próféta jele. ³⁰Mert amiképpen Yonáh jellé lett a niniveiek számára, úgy lesz a Ben HáÁdám is jellé ennek a nemzedéknek. ³¹Témán királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és kárhoztatja őket, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Shlomoh bölcsességét; és íme, itt nagyobb van Shlomohnál. ³²Ninive férfiai feltámadnak az ítéletkor e nemzedékkel, és kárhoztatják azt, mert ők megtértek Yonáh kiáltására; és íme, itt nagyobb van Yonáhnál.”

³³„Senki sem gyújt lámpást, hogy a rejtekbe tegye, vagy a véka alá, hanem a Menoráhra, hogy a belépők lássák a világosságát. ³⁴A test lámpása a szem. Ha a szemed ép, hasad minden kamrájában világosság lesz, de ha szemed éhes, akkor sötétség hasad minden kamrájában. ³⁵Ezért vigyázz magadra, hogy a benned levő világosság el ne sötétüljön! ³⁶Ha tehát egész tested telve van világossággal, és nincs benne sötétség egyetlen kamrájában sem, akkor olyan ragyogó lesz neked, mint a fáklya, fényének teljességében világítva.”

³⁷Még beszélt, amikor egy Párush arra kérte, hogy egyen vele kenyeret. Yeshuá bement, és asztalához telepedett. ³⁸A Párush pedig látta, és elcsodálkozott, hogy nem mosta meg kezeit evés előtt. ³⁹De HáÁdon ezt mondta neki: „Íme, ti, Perushim, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de bensőtök telve van zsarolással és hamissággal. ⁴⁰Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem ő alkotta-e meg a belsőt is? ⁴¹De adjátok oda, ami bensőtökben van, alamizsnaként a szegényeknek, és minden tiszta lesz nektek.”

⁴²„De jaj nektek, Perushim, mert tizedet adtok a mentából, a rutából és a mező minden veteményéből, de elhagyjátok az ítéletet és Elohim szeretetét; pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni! ⁴³Jaj nektek, Perushim, mert szeretitek az első helyeket a Bátei Kneszetben, és a köszöntéseket a tereken! ⁴⁴Jaj nektek, Szofrim és Perushim, képmutatók, mert olyanok vagytok, mint a szem elől elrejtett sírok: és az emberek mit sem tudva tapossák azokat!”

⁴⁵Ekkor megszólalt egy a Toráh-mesterek közül, és ezt mondta neki: „Rábénu, amikor ezeket mondod, minket is gyalázol.” ⁴⁶De ő így szólt: „Jaj nektek is, Toráh-mesterek, mert nehéz terhet raktok az emberek vállára, az elhordozhatónál súlyosabbat, de magatok egyetlen ujjatokkal sem mozdítjátok azokat. ⁴⁷Jaj nektek, mert ti építitek a Nevi’im sírjait, pedig atyáitok ölték meg őket. ⁴⁸Így tanúskodtok atyáitok tetteiről, és hajlotok utánuk: mert ők megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. ⁴⁹Ezért mondta Elohim bölcsessége is: Íme, küldök hozzájuk Nevi’imet és Shlichimet, és közülük némelyeket megölnek, némelyeket üldöznek, ⁵⁰hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amely kiontatott a föld megalapítása óta, ⁵¹Hevel vérétől Zekhár’Yáh véréig, akit megöltek a Mizbéách és a Báyit között. Bizony, mondom nektek, számon kéretik e nemzedéktől. ⁵²Jaj nektek, Toráh-mesterek, mert elvettétek magatoknak az ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akartak menni.”

⁵³Amikor pedig kiment onnan, a Szofrim és a Perushim szorongatni és ingerelni kezdték őt, hogy kemény szavakat mondjon, ⁵⁴és lesték őt, hogy szavába kapaszkodva vádat találjanak ellene.

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Urunk • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávinu (אָבִינוּ – 𐤀𐤁𐤉𐤍𐤅) – Atyánk • Bá’ál-Zvuv (בַּעַלזְבוּב – 𐤁𐤏𐤋𐤆𐤁𐤅𐤁) – a legyek ura; Ekron pelishti bálványa • Bátei Kneszet (בָּתֵּיכְּנֶסֶת – 𐤁𐤕𐤉𐤊𐤍𐤎𐤕) – zsinagógák/gyülekezőhelyek • Báyit (בַּיִת – 𐤁𐤉𐤕) – Ház – a Beit-Yáhuwáh „Ház” tagja • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • HáÁdon (הָאָדוֹן – 𐤄𐤀𐤃𐤅𐤍) – Az Úr/A Gazda • Hevel (הֶבֶל – 𐤄𐤁𐤋) – Lehelet/Pára/Hiábavalóság • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Menoráh (מְנוֹרָה – 𐤌𐤍𐤅𐤓𐤄) – Lámpatartó – hétágú gyertyatartó • Mizbéách (מִזְבֵּחַ – 𐤌𐤆𐤁𐤇) – oltár • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Párush (פָּרוּשׁ – 𐤐𐤓𐤅𐤔) – Elkülönült/Farizeus • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – Elkülönülők/Farizeusok • Rábénu (רַבֵּנוּ – 𐤓𐤁𐤍𐤅) – Mesterünk/Tanítónk • Ruách Kodesh (רוּחַקֹדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • shed (שֵׁד- 𐤔𐤃) – ártó szellem • shedim (שֵׁדִים – 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Követek [Apostolok] • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Test (בָּשָׂר – 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Toráh-mester (בַּעַלתּוֹרָה – 𐤁𐤏𐤋𐤕𐤅𐤓𐤄) – törvénytudó • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochanán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes/János • Yonáh (יוֹנָה – 𐤉𐤅𐤍𐤄) – Galamb – a próféta neve – Jónás • Zekhár’Yáh (זְכַרְיָה – 𐤆𐤊𐤓𐤉𐤄) – Yáhuwáh emlékezik

[HU] Lukász 10

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Ezek után HáÁdon elkülönített még hetven férfit, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. ²Így szólt hozzájuk: „Az aratás sok, de a munkás kevés, ezért könyörögjetek az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ³Ti pedig menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarukat, és útközben ne köszöntsetek senkit. ⁵Bármely házba bementek, beszédetek kezdetén ezt mondjátok: Shálom ennek a háznak! ⁶Ha a Shálom embere lakozik ott, a Shálomotok megnyugszik rajta, ha pedig nem, a Shálomotok hozzátok tér vissza. ⁷Abban a házban maradjatok, egyétek és igyátok azt, amit adnak nektek, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne menjetek házból házba. ⁸És bármely városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek azt, amit elétek tesznek. ⁹Az ott lévő betegeket gyógyítsátok meg, és így mondjátok nekik: Íme, közel jött hozzátok Elohim Királysága. ¹⁰De bármely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és mondjátok: ¹¹Még városotok porát is, amely lábainkra tapadt, lerázzuk ellenetek, de tudjátok meg ezt, hogy közel jött Elohim Királysága. ¹²Én megmondom nektek, hogy könnyebb lesz az ítélet Sz’domnak azon a napon, mint annak a városnak.”

¹³„Jaj neked, Korazim! Jaj neked, Beit-Tzáydáh! Mert ha Tzorban és Tzidonban mentek volna végbe azok a csodák, amelyek bennetek végbementek, már régen megtértek volna, és fetrengtek volna zsákban és hamuban. ¹⁴De Tzornak és Tzidonnak könnyebb lesz az ítélet napja, mint nektek. ¹⁵És te, Kfár-Náchum, amely az Egekig emelkedtél, a She’olig fogsz levettetni!” ¹⁶„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem megvet, azt veti meg, aki engem elküldött.”

¹⁷És visszatért a hetven szívük örömével, mondván: „Ádonénu, még a shedim [démonok] is le vannak igázva a kezeink alatt a te Nevedben!” ¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Szátánt villámként leesni az Egekből. ¹⁹És íme, hatalmat adok a kezeitekbe, hogy kígyókat és skorpiókat tapossatok, és az ellenség minden erejét, és semmi sem fog ártani nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a szellemek le vannak igázva a kezeitek alatt, hanem annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az Egekben.”

²¹Abban az időben ujjongott Yeshuá szíve a Ruách HáKodesh által, és ezt mondta: „Magasztallak, Ávi, az Egek és a föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a kisdedeknek. Igen, Ávi, mert így láttad jónak. ²²Mindent kezembe adott Ávi, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Áv, és ki az Áv, senki sem tudja, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” ²³Tálmidimaihoz fordult külön, és ezt mondta: „Boldogok a szemek, amelyek látják azt, amit ti láttok. ²⁴Mert én megmondom nektek: sok próféta és király vágyott látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

²⁵És előállt egy Talmid Chakham, hogy megkísértse őt, és ezt mondta: „Rábi, mit tegyek, hogy örököljem a Cháyei Olámot [Örök Életeket]?” ²⁶Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van írva a Toráhban? Hogyan olvasod benne?” ²⁷Ő pedig felelt és mondta: „Szeresd Yáhuwáht, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes Nefeshedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” ²⁸Ő pedig ezt mondta neki: „Jól feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” ²⁹De ő igazolni akarta a Nefeshét, és ezt mondta Yeshuának: „És ki a felebarátom?”

³⁰És Yeshuá felelt és mondta: „Egy ember ment le Yerusháláyimból Yerichoba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, megverték, azután elfordultak, otthagyták őt, és kis híján nem maradt benne lélegzet. ³¹Történetesen egy Kohen ment le azon az úton, és meglátta őt, de elfordult tőle. ³²Hasonlóképp egy Levi férfi is odakerült arra a helyre, és odament, meglátta őt, de elment mellette. ³³De egy Shomroni férfi, útját járva, odament hozzá, meglátta őt, és megindult a könyörülete. ³⁴És odalépett, bekötötte sebeit, olajat és bort öntött rájuk, feltette őt a saját állatára, elvitte a fogadóba, és gondját viselte. ³⁵Másnap pedig, mikor továbbment, elővett két dinárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: Viseld gondját minden szükségletének, és ha valamit ráköltesz, visszatértemkor megfizetem neked. ³⁶Most mit mondasz, e három közül ki volt felebarátja annak az embernek, aki a rablók kezébe esett?” ³⁷Ő pedig felelt és mondta: „Az, aki Cheszedet gyakorolt vele.” Yeshuá pedig ezt mondta neki: „Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj.”

³⁸És útjuk közben betért egy faluba, és ott egy Mártá nevű asszony a házába fogadta őt. ³⁹És volt neki egy Miryám nevű húga, aki leült Yeshuá lábaihoz, hogy hallgassa a beszédét. ⁴⁰Mártá Nefeshe pedig elfáradt sok szolgálatától, és odalépett hozzá, és ezt mondta: „Nem törődsz vele, Ádoni, hogy a húgom egyedül hagyott engem szolgálni? Mondd hát neki, hogy segítsen a kezem mellett!” ⁴¹Yeshuá pedig felelt és mondta neki: „Mártá, Mártá, fáradt és elcsigázott vagy sok dolog miatt, ⁴²pedig nincs szükség másra, csak egy dologra. Miryám pedig a jó részt választotta, amely nem vétetik el a kezeiből.”

Szójegyzék: Ádon (אָדוֹן – 𐤀𐤃𐤅𐤍) – Úr • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Ávi (אָבִי – 𐤀𐤁𐤉) – Atyám • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָה – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – Vadászat/Halászat Háza • Cháyei Olám (חַיֵּיעוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Életek • Cheszed (חֶסֶד- 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Dinár (דִּינָר – 𐤃𐤉𐤍𐤓) – római ezüst érme, egynapi munkabér • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Fiú (בֵּן – 𐤁𐤍) – Ben • HáÁdon (הָאָדוֹן – 𐤄𐤀𐤃𐤅𐤍) – Az Úr/A Gazda • Kfár-Náchum (כְּפַרנַחוּם – 𐤊𐤐𐤓𐤍𐤇𐤅𐤌) – Náchum falva • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Korazim (כּוֹרָזִין – 𐤊𐤓𐤆𐤉𐤍) – galileai város (jelentés bizonytalan) • Levi (לֵוִי – 𐤋𐤅𐤉) – csatlakozó – Yá’ákov fia, a papi/szolgáló törzs [köve: a Báreket] • Mártá (מַרְתָּא- 𐤌𐤓𐤕𐤀) – Úrnő (arám) • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Ruách HáKodesh (רוּחַהַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • shedim (שֵׁדִים – 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • She’ol (שְׁאוֹל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Holtak hazája/Alvilág • Shomroni (שֹׁמְרוֹנִי – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍𐤉) – Shomron-beli (samaritánus • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Talmid Chakham (תַּלְמִידחָכָם – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤇𐤊𐤌) – bölcs/tudós tanítvány; törvénytudó • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzor (צֹר – 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yericho (יְרִיחוֹ- 𐤉𐤓𐤉𐤇𐤅) – illat/hold városa; a pálmák városa – Kená’án királyi városa, Yiszrá’El elsőhadjáratának helye • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment

[HU] Lukász 9

Szerző: Sipos Richard | ápr 19, 2026

¹Összehívta a tizenkettőt, és erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem felett, és hogy gyógyítsanak minden betegséget. ²És elküldte őket, hogy hirdessék Elohim Királyságát, és talpra állítsák a betegeket. ³És megparancsolta nekik, mondván: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhákat. ⁴És amely házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. ⁵És ha valahol nem fogadnak be titeket a házba, menjetek ki abból a városból, és rázzátok le a port lábaitokról, bizonyságul ellenük.” ⁶Kimentek tehát, és bejárták a falvakat, és minden helyen hirdették az Örömhírt, és gyógyították a betegeket.

⁷És Hordosz, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt, és felindult a Nefeshe, mert voltak, akik azt mondták, hogy Yochánán támadt fel a halottak közül, ⁸és voltak, akik azt mondták, hogy Eli’Yáhu jelent meg, mások pedig azt mondták, hogy a régi Nevi’im közül támadt fel egy. ⁹És így szólt Hordosz: „Íme, Yochánán fejét vettem róla, de ki hát ez, akiről ilyeneket hallok?” És kereste, hogy lássa őt.

¹⁰És amikor a Shlichim [küldöttek] visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. És maga mellé vette őket, és elment velük egyedül egy Beit-Tzáydáh nevű városba. ¹¹A nép sokasága pedig megtudta, és utánament, ő pedig fogadta arcaikat, és beszélt nekik Elohim Királyságáról, és meggyógyította azokat, akik gyógyulást kerestek.

¹²És amikor a nap hanyatlani kezdett alkonyatra, odamentek a tizenketten, és ezt mondták neki: „Bocsásd el a nép sokaságát, hogy elmenjenek a környező városokba és falvakba, hogy élelmet és helyet találjanak az éjszakázásra, mert itt sivár helyen vagyunk.” ¹³Ő pedig így szólt hozzájuk: „Adjatok nekik ti enni.” Ők pedig mondták: „Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” ¹⁴Mert mintegy ötezer férfi volt. És szólt Tálmidimaihoz: „Ültessétek le őket sorokba, ötvenével soronként.” ¹⁵És úgy tettek, és leültették mindnyájukat.

¹⁶És vette az öt kenyeret és a két halat, és felemelte szemeit a magasságba, és megáldotta azokat, és megtörte, és a Tálmidimnak adta, hogy a nép elé tegyék. ¹⁷És ettek mindnyájan, és jóllaktak, és felszedtek a megmaradt darabokból tizenkét kosárral.

¹⁸És történt, amikor egyedül imádkozott, és Tálmidimai eléje jöttek, megkérdezte tőlük, mondván: „Kinek mond engem a nép sokasága, ki vagyok én?” ¹⁹És feleltek és mondták: „Bemerítő Yochánánnak, és vannak, akik Eli’Yáhunak, mások pedig, hogy egy próféta támadt fel a régi Nevi’im közül.” ²⁰És így szólt hozzájuk: „Hát ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?” És felele Kefá és mondta: „Elohim Máshiácha.” ²¹Akkor figyelmeztette őket, és megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el ezt a dolgot. ²²És mondta: „Sok fájdalmak rendeltettek a Ben HáÁdámnak, és a vének és a Kohánim fejei és a Szofrim megvetik őt, és megölik, de a harmadik napon feltámad.”

²³És szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, vesse el Nefeshét magától, és vegye fel keresztjét napról napra, és jöjjön utánam. ²⁴Mert aki meg akarja menteni Nefeshét, az kivágatik tőle, de aki kiirtja Nefeshét énértem, az megtalálja azt. ²⁵Mert mi haszna az embernek, ha megszerzi magának az egész földet, Nefeshét pedig elveszíti vagy romlásba dönti? ²⁶Mert minden ember, aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt a Ben HáÁdám is szégyellni fogja, amikor eljön a maga dicsőségében és Ávjának dicsőségében és a szent Málákhim dicsőségében. ²⁷És Ámen, mondom nektek, vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Elohim Királyságát.”

²⁸És történt e beszédek után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Kefát és Yochánánt és Yá’ákovot, és felment a hegyre, és imádkozott. ²⁹És Arcainak ábrázata elváltozott imádkozása közben, és ruházata fehérré és felette ragyogóvá vált. ³⁰És íme, két férfi beszélt vele: Mosheh és Eli’Yáhu, ³¹akik dicsőségükben megjelenve arról beszéltek, ami rá várt: hogy beteljesítse végzését Yerusháláyimban, hogy kivágattassék az élők földjéből.

³²És mély álom szállt Kefára és azokra, akik vele voltak, és amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és a két férfit, akik mellette álltak. ³³És történt, hogy amikor azok eltávoztak tőle, mondta Kefá Yeshuának: „Ádoni, jó nekünk itt lennünk, készítsünk hát három sátrat: egyet neked, egyet Moshehnak és egyet Eli’Yáhunak”, mert nem tudta, mit beszél. ³⁴Még ezt beszélte, és íme, felhő borult rájuk, és bementek a felhő közepébe, és megrettentek. ³⁵És íme, hang jött ki a felhő közepéből, mondván: „Ez az én Fiam, az én szerettem, rá hallgassatok.” ³⁶És amikor a hang hallatszott, Yeshuát egyedül találták, ők pedig hallgattak, és nem mondtak el semmit senkinek azokban a napokban mindabból, amit láttak.

³⁷És történt másnap, amikor lejöttek a hegyről, hogy sokan a nép közül elébe mentek. ³⁸És íme, egy közülük így kiáltott, mondván: „Kérlek, Rábi, tekints fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹És egy szellem tapad hozzá, és ő hirtelen felkiált, mert megragadja őt, míg tajtékot nem csorgat, és nem enged tőle, míg össze nem zúzza. ⁴⁰És kértem Tálmidimaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ⁴¹És felele Yeshuá és mondta: „Ó, nemzedék, mely nem hisz benne, elferdült nemzedék, meddig leszek még veletek, meddig viszlek még titeket? Vezesd ide a fiadat.” ⁴²És még oda sem ért, megrázta őt a szellem, és tépte őt, Yeshuá pedig ráförmedt a tisztátalan szellemre, és meggyógyította a gyermeket betegségéből, és visszaadta őt apjának. ⁴³És elámultak mindnyájan Elohim erejének nagyságán.

És miközben ők mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Yeshuá tett, szólt Tálmidimaihoz: ⁴⁴„Tegyétek ti e szavakat füleitekbe, mert íme, a Ben HáÁdám emberek kezeibe adatik.” ⁴⁵De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, és féltek megkérdezni őt e dolog felől.

⁴⁶Akkor az jött fel a szívükbe, hogy vitatkozzanak, ki a nagyobb közöttük. ⁴⁷És Yeshuá, látva szívük gondolatait, vett egy gyermeket, és maga mellé állította, ⁴⁸és szólt hozzájuk: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én Nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az fogadja be az ő Arcait, aki engem küldött, mert aki a legkisebb mindnyájatok közül, az a nagy.”

⁴⁹És felele Yochánán és mondta: „Ádoni, láttunk egy embert, aki gonosz szellemeket űz ki a te Nevedben, és megtiltottuk neki ezt a cselekedetet, mivel nem járt velünk a te követésedben.” ⁵⁰És mondta neki Yeshuá: „Ne tiltsátok meg neki, mert az az ember, aki nincs ellenünk, mellettünk van.”

⁵¹És történt, amikor közeledtek a napok, hogy felvétessék, hogy szilárdan Yerusháláyim felé fordította Arcait, hogy felmenjen. ⁵²És követeket küldött maga előtt, ők pedig elmentek, és megérkeztek Shomronban az egyik faluhoz, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem nyitották meg neki ajtajukat, mivel látták, hogy Arcai Yerusháláyim felé tartanak. ⁵⁴És látták ezt Tálmidimai, Yá’ákov és Yochánán, és mondták: „Ádonénu, akarod-e, hogy szóljunk, és tűz szálljon le az Egekből, és eméssze meg őket, amint Eli’Yáhu tette?” ⁵⁵De ő feléjük fordult, és rájuk förmedt: „Nem tudjátok, honnan való szellemetek forrása. ⁵⁶Mert nem azért jött a Ben HáÁdám, hogy elpusztítson egy Nefesht, hanem hogy megmentse őket.” És elmentek egy másik faluba.

⁵⁷És útközben így szólt hozzá egy ember: „Ádoni, követlek téged, ahová csak mész.” ⁵⁸És mondta neki Yeshuá: „A rókáknak vermeik vannak, és az Egek madarának fészke, de a Ben HáÁdámnak nincs helye, ahová fejét lehajtsa.” ⁵⁹És egy másik embernek mondá: „Jöjj utánam.” De mondta neki az az ember: „Ádoni, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” ⁶⁰És mondta neki Yeshuá: „Hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd Elohim Királyságát a földön.” ⁶¹És még egy másik ember mondta neki: „Követlek téged, Ádoni, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam házam fiaitól a Shálom szavaival.” ⁶²És mondta neki Yeshuá: „Minden ember, aki ekéjére teszi kezét, és hátratekint, nem alkalmas Elohim Királyságára.”

Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádonénu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Uraink • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Arcai (פָּנַי – 𐤐𐤍𐤉) – Pánim/Orcák/Jelenlét • Áv (אָב – 𐤀𐤁) – Atya/Édesapa • Beit-Tzáydáh (בֵּית צַיְדָה – 𐤁𐤉𐤕 𐤑𐤉𐤃𐤄) – Vadászat/Halászat Háza • Bemerítő (מַטְבִּיל – 𐤌𐤈𐤁𐤋) – Mátbil: Bemerítő/Bemerítő személy [Yochánán] • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yáhuwáh – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Hordosz (הוֹרְדוֹס – 𐤄𐤅𐤓𐤃𐤅𐤎) – Heródes (Görög: hős) • Kefá (כֵּיפָא- 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter) • Királyság (מַלְכוּת – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕) – Málchut; uralom, Királyság • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – pap – Áháron leszármazottja • Kohen Gádol (כֹּהֵןגָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – Főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Messiás/Felkent [Krisztus] • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Nevi’im (נְבִיאִים – 𐤍𐤁𐤉𐤀𐤌) – Próféták • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh [Evangélium] • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Békesség/Teljesség/Jólét/Épség • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Követek [Apostolok] • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belsőember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tálmidim (תַּלְמִידִים – 𐤕𐤋𐤌𐤉𐤃𐤉𐤌) – Tanítványok • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yáhu’Shuáh [röv. vált.]: Yáhuwáh Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yáhuwáh kegyelmes – János